Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-12-02 / 49. szám
ROBIN COOK példa és impulzus lehet. Mindjárt meg is mondom miért: a szerző megjegyezte, hogy e kiállítás anyaga a „több let"-kepekböl gyűlt össze. Tényleg igy van. Ugyanis, mint a Nő képes hetilap lotoriportere, többnyire színesen fényképez. A színes diákat alkalmas nagyításban kiállítani meglehetősen nehéz. Ezért, és talán azért is, mert Nagy László valóban kitűnő fényképész és tisztában van a kiállítási, fehér-fekete fotográfia értékével és szükségességével, a riporteri „színes" munkán kivül fekete-fehéret is fényképez, a „sajátját". Azért e szándékosan kiemelt, idézöjelezett „saját", mert minden művészet - jóllehet magasrendü társadalmi, szociális funkciót tölt be - az egyén, a szubjektum kifejezője, gyümölcse kell hogy legyen. Nagy László gondolkodásmódjának - és fényképezésének - humanista magvát már értékeltük. Most őszinteségét és nyíltságát szeretnénk aláhúzni: a művészetben ez is fontos, szükséges. Az, aki képtelesen szólva „a tenyerén nyújtja a szívét", esetleg tévedhet, de mindig megértésre talál... Köszönöm a szerzőnek - és a rendezőknek - ezt a példát és impulzust. De a szép élményeket is, az „élet cseppjeit" nézve-ízlelgetve. ezért inkább eltérő szaporodóképességként foghatjuk fel, nem annyira eltérő életben maradásként. Darwin igazának egyik legfőbb bizonyítéka az állatok és a növények damesztikálása, nemesítése, amely évezredek óta azon alapszik, hogy a tenyésztő kiválaszt egy olyan változatot, amely valamilyen szempontból előnyösebb a többinél, ezt elkülöníti, kedvező körülmények közt neveli, magához hasonló változattal szaporítja. Ez a mesterséges kiválasztás, eredménye pedig a házi állatok és növények végtelen sora. A természetben ugyanez történik, csak tudatos beavatkozás nélkül. A véletlen változatok tömkelegéből a létért való küzdelem választja ki a legalkalmasabbakat. A természetes kiválasztódás folyamata azonban sokkal lassúbb, semhogy a rövid emberi lét - vagy akár az emberi történelem - során észrevehető volna. A természetes kiválasztódás folyamata azonnal megindult, mihelyt a Földön megjelentek az első élő szervezetek. Évezredek, évmilliók és évmilliárdok alatt létre hozta fokozatosan az élő világ összes ma élő és a múltban kihalt fajait. Az állatok és a növények azért sorolhatók egymás alá rokonsági rendbe, mert egymástól származnak. A hasonlóság onnan ered, hogy az egy csoporthoz tartozó fajok közös őstől származnak. Ez a fejlődéstan vagy evolúció lényege. Sorozatunk szerzője: Dr. KÁDASI LAJOS 1. Miért tartoznak egy rokonsági rendbe az állatok és a növények? 2. Mikor jelent meg A fajok eredete első kiadása? A legutolsó évtől visszafelé haladva átböngészte és kiírta valamennyi cikk címét, mely az akut kómával foglalkozott, és azokét is, amelyeknek „Altatási komplikáció: késleltetett öntudatra térés" volt a címe. Mire az 1972-es évhez ért, harminchét elolvasásra érdemes cikket gyűjtött össze. Egy cím különösen megragadta a figyelmét: „Az akut kóma a Bostoni Városi Kórházban." Utólagos statisztikai felmérés; American Association of Emergency Room Physicians, huszonegyedik évfolyam, 1974. augusztusi szám, 401—3. oldal. Kikereste a bekötött kötetet, és elmerült a cikk tanulmányozásában. Olvasás közben szorgalmasan jegyzetelt. Bellows nyitott be, szétnézett, egyenesen Susan asztalához ment, és leült vele szemben. Susan nem vette észre. Bellows köhintett. Eredménytelenül. Susan se látott, se hallott. Végül megszólította. — Bocsánat, Susan Wheeler doktornőhöz van szerencsém? - és áthajolt az asztalon, árnyékot vetve Susan könyvére. Susan végre fölnézett. - Bellows doktor, ha nem tévedek — mosolygott. — Az vagyok. Úristen, hogy megkönnyebbültem! Már azt hittem, kómában van. Aztán egy darabig egyikük sem szólt. Bellows azt tervezte, hogy kiselőadást fog tartani, és tisztázza a félreértést, miszerint ő beleegyezett volna abba, hogy Susan tetszése szerint látogathassa az előadásokat. De ahogy ott ült a lánnyal szemben, Bellows leengedett, mint szélcsendben a vitorlás. Susan azért nem szólt, mert érezte, hogy Bellows mondani akar valamit. A csönd egyre kínosabb lett. Susan törte meg. — Nagyon érdekes dolgokat olvastam. Nézd csak meg ezeket a számokat. Fölállt, áthajolt az asztalon, odatartotta Bellowsnak a lapot, hogy jobban lássa, s közben a blúza elöl szétnyílt. Bellows azon vette észre magát, hogy formás mellét bámulja, a bőrét, amely - szinte érezte- csodálatosan bársonyos. Megpróbált a papírra figyelni, amelyet Susan az orra aló dugott, de nem nagyon sikerült. Susan észre sem vette, hogy mennyire feldúlta Bellows lelkivilágát. — ... a műtőben előfordult akut kómák esetében kizárhatjuk az alkoholos, illetve a traumás okot - folytatta Susan. - Marad tehát az agyvérzés, a gyógyszerártalom vagy -mérgezés, végül csökkenő valószínűséggel a többi. — Egy pillanat, Susan - szólalt meg Bellows, az asztalra könyökölt, és összekulcsolt ujjaira támasztotta az állát. Lehajtotta a fejét, aztán fölkapta és Susanra nézett. - Nagyon érdekes, amit mondasz. Talán kicsit túlzás, de mindenesetre érdekes. — Túlzás? — Igen. Az ügyeleti ellátás adatait nem lehet csak úgy átvinni a műtőre. De hagyjuk ezt, nem azért jöttem, hogy ezt megvitassuk. Hanem azért, mert nem válaszoltál a hangosbemondón küldött üzenetre. Tudom, azért nem, mert én üzentem. Nézd, én nem akarok kellemetlenséget magamnak, mert nem vagy ott az előadásokon. És magadnak is csak ártasz vele. Az igazság az, hogy amíg hozzám vagy beosztva, ami neked fáj, az nekem is fáj. Egy ideig persze kimenthetlek, mondhatom, hogy vért veszel vagy bemosakodtál, de Stark előbb-utóbb rájön. Fantasztikus figura. Mindenről tud, ami a kórházban történik. Meg aztán a csoporttársaid is lógósnak fognak tartani. Azt hiszem, jobb lesz, Susan, ha a kutatásaidat munkaidőn túlra korlátozod. — Befejezted? — kérdezte Susan támadásra készen. — Be. — Akkor csak egyetlen kérdésre válaszolj. Magához tért Berman vagy Greenly? — Dehogy... — Akkor azt hiszem, hogy amit most csinálok, sokkal hasznosabb, mint néhány unalmas sebészeti előadás. Susan csak akkor jött rá, hogy számításait csupán a Harris által említett hat esetre alapozta, amikor kifejtette Bellowsnak, hogy az altatás utáni kóma-komplikáció a Memóriáiban százszorosa az országos átlagnak. Rájött, hogy ellenőriznie kell ezt a számot, mert ha esetleg több, ő is több adatra építheti elméletét. Ezenkívül szüksége volt a kómás betegek nevére is, hogy kikereshesse a kórlapjukat. Megbízható adatok nélkül nem kezdhette el a munkát. Tudta, hogy valahogy hozzá kell férnie a központi számítógéphez, mert az biztos, hogy Harris nem lesz hajlandó megadni a betegek nevét, örült, hogy elsőéves korában tanult egy kis programozást, aminek már eddig is sok hasznát vette, és most nyilván még több hasznát fogja venni. A liftajtó kinyílt a tizennyolcadik emeleten, és Susan tudta, hogy ha sikert akar elérni, improvizálnia kell. Az előtér üvegfalán át belátott a diszpécser szobájába. A számítógépközpont egy bankra emlékeztetett, csakhogy ide nem pénzért, hanem információért jöttek az ügyfelek. (folytatjuk)
