Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-04 / 45. szám
Hogyan lett Annus néniből primadonna Még január elején indultam el, hol magam, hol Vlado Kavéiak rendezővel, szereplőket keresni a „Karla házasságai“ című új szlovák filmhez. Tudtam, hogy Léván (Levice) első kategóriás magyar és szlovák műkedvelő színjátszók vannak, gondoltam, érdemes megnézni őket is. A találkozásról a nagy havazás, a rossz útviszonyok miatt alaposan lekéstünk. Mégis meglepetések sora várt ránk. Az első, hogy a hosszú várakozás ellenére ötven műkedvelő volt jelen, második, hogy hírüket-nevüket túlszárnyaló nagyszerű, színvonalas teljesítményt nyújtottak. A harmadik, hogy hosszas keresés után végre megtaláltuk Bakoss Annus nénit, az új film mama Hudecováját. Annus néni már talán meg is feledkezett a filmesekről, amikor próbafelvételre hívtuk. Az óriási műteremben nem tudta leplezni zavarát. Nemcsak azért, mert most járt először a fővárosban, hanem mert a számára megszokott kis színpadon nem vakítanak ennyire a lámpák, nem beszél, futkos összevissza ennyi ember. Egyik a ruháját, másik a haját igazítja, s neki ebben a zűrzavarban kell szerepelnie?! A kamera indul, és Annus néni sírva-nevetve mondja a megadott szöveget. Előbb szlovákul, majd magyarul, végül már keveri a két nyelvét. A próbafelvétel sikerült, hamarosan indultunk a terepre. Annus néni — ahogy mondta — kofferében annyi cókmókkal, mint egy primadonna, teli szorongással ült be az autóba. A számára véget érni nem akaró úton Podbrezová felé, időnként rám fordította kérdő tekintetét: — Ugye, nem leszünk ott sokáig? — Nem. Ha nem fog esni, csak két hétig. — Bárcsak ne esne! Nehéz lesz? Menni fog? Mi lesz, ha elrontom a filmet? Válaszaim: Nem. Igen. Semmi, majd megismételjük a felvételt. Megérkeztünk Hronecba, mama Hudecová házába. Filmezés előtt Annus néni fejére kontyot tűztek, egyszerű falusi ruhába öltöztették. Közben megállás nélkül ismételgette a szöveget: — Karla, to ste Vy? Vy ste predsa prisla za nim? Hű de nehéz ezt kimondani. Hiába, nem forog a nyelvem. Nem hetvenéves öregasszonynak való a filmezés... A La defense negyed batikolt falú lakóházai L. GALY OLGA ÖT HATtiROÍI RT Az Eiffel-torony tövében PÁRIZS Áthaladunk Hollandia összefüggő kertvárosként ható tájain, átlépjük a negyedik, a francia országhatárt, és Párizs felé közeledünk. Jól beütemezett menetrendünk szerint a késő délutáni órákban kell megérkeznünk a Gare de l'Est pályaudvar közelében, a Lamartine utcában álló Lebron szállodába. Három nap Párizsban nem sok a látnivalókhoz képest. Már az autóbuszban tanulmányozzuk a figyelmes vezetőnktől kapott kis térképeket: itt a Louvre, a POMPIDOU-CENTRUM, a Chomps Élysées, a Pigalle, a Notre Dame, az Eiffel-torony, az Étoile ... lelkesedünk. Hogy első esténket is kihasználjuk, néhányon elindulunk a híres Place Pigalle, a Moulin Rouge látására.- Vigyázzanak, a retikülöket jól szorítsák a hónuk alá, mert a Pigalle nem gyermekjátszótér — figyelmeztet a vezetőnk. Igaza van. Egyik férfi útitársunk mór b metróban egy zsebmetsző kezét fogja meg. A Pigalle pedig . . . egymásba kapaszkodva haladunk, nehogy elrángasson valamelyik szex-bár „csalogatóembere“, ne erőszakoskodjanak utcai árusok, például egy néger, aki a fején feltornyozva viseli egész kalapkészletét, vagy a már nem is kétes foglalkozású fehér- és színesbőrű nőcskék. A bárokból kihallatszik a zenebona: tülekedés, véletlen és szándékos összeütközések (egyik fiatal partnernőnknek a hóna alól akarják így kitépni kézitáskáját), örülünk, amikor a sziporkázó fényárból ép bőrrel csendesebb környékre jutunk. BATIKOLT HÁZAK KÖZÖTT Másnap városnézésre indulunk. Két kedves kísérőnk is van, Dominique és Marie. Bekocsizzuk a lüktető forgalmú Világváros olvasmányaimból már jólismert negyedeit, tereit, utcáit. Kiszállunk az operánál, amelynek mennyezeti freskóit Morc Chagall festette, járkálunk a Szajna-parton. Ellátogatunk Párizs egyik új negyedébe, a Créteille nevű óriási kereskedelmi és lakó-centrumba, majd a még újabb La défense lakónegyedbe, amely nevét a Párizs védelmére 1870-ben itt emelt erődről kapta. Járkálunk a szokatlan architektonikái megoldású, henger alakú felhőkarkcolók között, amelyek batikolt pasztellszínű falaikkal, apró levél, négyzet és kör formájú ablakaikkal nem hatnak sem ízlésesen, sem barátságosan. Annál szebbek a kör alakú pázsitszigetek, az ápolt bokrok és fák a felfűzött igazgöngyként sorakozó utcai lámpák, •amelyek már éppen felragyogtatták fényüket, amikor visszaindulunk Párizs belvárosába. Esti sétánk ezúttal a Champs Éiyséesre vezet, amelynek rövid története, hogy 1667-ben egy városatya fasort telepített a T u i lér iák kertjéig. Ezt a fasort 1724-Zuzana Minócová felvételei
