Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-11-04 / 45. szám
1. Vlado Kavciak rendező, Eva Dalkowska varsói színésznő, Bakóss Annus néni és Jónosy Katalin segédrendező. 2. Annus néni birkózik a szereppel. 3. Jelenet a filmből. Fotó: T. Stano ROBIN COOK Egyre kevesebb a zokszó, egyre jobban szájára simul a szöveg, s a felvevőgép előtt már nem játszik, átéli mama Hudecová szerepét... Sír, amikor fia, Ondro (Vlado Müller) egy évi házasság után hirtelen meghal, magára hagyva várandós feleségét, Karlát (Éva Dalkowská). S könnyein keresztül sugárzik a boldogság, amikor megérkezik a kis Ondrej, akit apja már nem láthatott. Menye második, Pavlovskyval (Zdenek Hradilák) kötött házasságának felbomlása után, anyai szeretettel fogadja vissza Karlát és unokáját. Mire a mozik a filmet úgy december táján műsorra tűzik, Annus néni számára mama Hudecová szerepe — már csak kedves emlék. Eszébe jut majd, mennyire félt a puskától, nem merte megfogni a ravaszt, amikor lőni kellett, milyen hajmeresztő dolog volt a meredek hegyoldalon lefelé futni, az unokája után. Vagy az a kedves epizód, amikor nagyot kacagtak Éva Dalkowskával. Mikor megkérdeztem tőle, min nevettek olyan jóízűt, azt mondta: — Nem tudom, ő mondott valamit lengyelül, én válaszoltam magyarul... és mind a ketten nevettünk. JANOSY KATALIN ben a királyi parkok igazgatója meghosszabbittatta és így jött létre az Elyseumi Mezők sugárútja, amely 3 kilométer hosszú, a Tuilériáktól a Place de la Concorde-tól a Diadalívig. Meg-megáílunk kirakatot nézni és lassan megszokjuk, hogy a fényes kirakatok beugróiban néha toprongyos párizsi „clochard"-ok, néha egészen jólöltözött, de elpilledt turisták szundikálnak. A következő napon az Eiffel-toronyhoz indulunk. Lifttel feljutunk a legmagasabb kilátóba, hogy megtekintsük Párizst, a hangyányi emberek és játékautók szédületes forgalmát, a vékony ezüst fonálként csillogó Sajnát, a Tuilériók szabályos, szép virágágyásoit és a város tanka színeiből komoran kiemelkedő FIAT autógyár 36 emeletes fekete felhőkarcolóját. Az Eiffel-torony konstrukciója lenyűgöző, tövében a turisták tömege nyüzsgő bogárvilágnak hat. Izgalmas élmény következő állomásunk, a POMPIDOU-CENTRUM, ez a komplex kulturális és műszaki létesítmény, amely a volt elnök, George Pompidou elképzelésének realizálása. Kívülről és belülről is inkább modern vegyi üzemnek néznénk. Az áramvonalason tekergő állványzatok között először elveszettnek érzi magát az ember, azután rájön, hogy átgondolton és ökonomikuson van elrendezve. Mozgólépcsők visznek az egyes szinteken elhelyezett részlegekbe, a műhelyekbe, ahol o gyerekek szabadon barkácsolhatnak, festhetnek, naponta 30 szobrász, festő és más mester irányításával; az ipari központba, ahol tanácsokat is adnak; a kérdésekre elektrönikus telefonon vagy levélben is kapható válasz; a könyvtárba, amelyet naponta átlag 10 ezer ember látogat; a gazdag modern képtárba, ahol minden eddiginél több Picasso-képet látunk. A Louvre látogatóktól, jövés-menéstől forgalmas előcsarnokában szemléltető táblák: hol, melyik emeleten, melyik teremben, mit találhatunk. A széles lépcsők tetején a hellén művészet fennmaradt csodái hívogatnak; egy, fej nélküli szárnyas nőalak torzóként is elbűvölő. Mestere i. e. 305-ben Samothrace szigetén egy tengeri csata győzelmének emlékére alkotta. Megilletődve járkálunk teremről teremre, a képzőművészet korokat jellemző, korokon átívelő és korokat összekötő mestereinek alkotásai között. Szomjasan isszuk magunkba az eddig csak reprodukciókon látott művek eredeti színeit, formáit. Reimsen és Strassbourgon át vezet az utunk vissza az NZSK-ba és immár hazafelé. Reimsben természetesen megnézzük a híres dómot, amelyet még 1211-ben kezdtek építeni, a 15. században fejezték be, és egységes stílusával az ország, sőt a világ legszebb gótikus építményei közé számít. Gyönyörűek a benne látható szobrok - kereken száz és mindegyik más —, valamint a színes üvegfestésű ablakok. A föhajó végében Chagall ró jellemző, meseszerű biblikus jelenetekkel 1974-ben festett ablaka gyönyörködtet. Feltekintek az utcáról a katedrális tornyaira, és felötlenek bennem Villon Haláltánc ballodájá-nok idevágó sorai: ........ Pestiscsengőkkel jött a dögvész, s a reimsi szentegyház előtt húsvét vasárnapján délben, derékon kapta a hájas püspököt...“ Megnézzük még a reimsi Képzőművészeti Múzeum kincseit, Granach, Holbein és más nagyok remekeit, azután Strassbourgba indulunk éjszakázni. Ebben a szép, régi városban nagyon sok a látnivaló, mi azonban rövid városnézés után továbbsietünk München felé. Amikor a gyanútlan látogató belépett, a szeme először is a salátákon akadt meg, melyek ropogóssága az ázott vécépapíréval vetélkedett. Hogy a dolog még étvágygerjésztőbb legyen, a salátás tálakat egymás tetejébe rakták. A melegpulton rejtélyes készételek sorakoztak. Mindnek egyforma íze volt. Csak a répa és a morzsolt tengeri íze volt más. A répáé kifejezetten rossz a tengerié viszont semmilyen. Susan kivett egy fejes salátát, ránézett a fonnyadt levelekre, és azonnal visszatette. Bellows mindjárt a szendvicsekhez ment, és elvett egyet. — Kettőkor előadásunk van - mondta Bellows tele szájjal. - Tömd jól tele magad. — Mark! — Tessék — mondta Bellows, és egy hajtásra kiitta a tej felét. — Mark, nagyon a szívedre vennéd, ha kihangynám az első sebészeti előadást? — kérdezte, és Bellowsra kacsintott. Bellows éppen bele akart harapni a szendvicsbe, és Susanra nézett. Az volt az érzése, ki akar kezdeni vele, de aztán elhessegette magától a gondolatot. — Nem. Miért? — Nem tehetett róla, de úgy érezte, hogy manipulálják. — Nem hiszem, hogy ebben az állapotban végig tudnék ülni egy előadást - mondta Susan, és kinyitotta a tejesflakont. — Kissé megviselt ez a Bermanügy... Az ügy nem is éppen a legmegfelelőbb szó. Egyszóval tényleg nagyon ideges vagyok, nem bírnék ki egy előadást. Ha viszont dolgozhatnék, hamarabb összeszedném magam. Arra aondoltom, bemegyek a könyvtárba, és olvasaatok egy kicsit az altatással járó komplikációkról. így egyrészt mindjárt nekiláthatnék „kis kutatásaimnak", másrészt módom lenne megemészteni a mai nap eseményeit. — Nem akarod inkább velem megbeszélni? - kérdezte Bellows. — Nem. Magam is megemésztem. - Susant meglepte és meghatotta Bellows váratlan jóindulata. Az ebédlőt elhagyva Susan már jobban tudott tájékozódni, mint délelőtt. Bár egyelőre még fogalma sem öolt róla, hogyan fogja megoldani az altatás utáni prolongált kóma problémáját, érezte, hogy olyan intellektuális feladattal került szembe, amelynél tudományos módszereket és érveléseket alkalmazhat. Most először érezte, hogy az egyetemen eltöltött két év mégsem volt hiábavaló. Kutatásaihoz forrásnak a könyvtárt és a betegek, ..különösen Nancy Greenly és Berman kórlapjait fogja használni. Az intenzíven az újraélesztési kísérlet előtti csend fogadta. Az erős fényt ismét sejtelmes homály váltotta föl. Mikor az ajtó becsukódott mögötte, ugyanaz a félelem fogta el, a hozzá nem értésnek ugyanaz az érzése, mint az első alkalommal. Most is azonnal távozni akart, mielőtt még történik valami, és föltesznek neki egy egyszerű kérdést, amire csak azt tudná felelni, hogy „nem tudom", és ez igencsak demoralizáló lenne. De nem ment el. Most legalább tehet valamit, ami egy parányi önbizalmat ad neki. Nancy Greenly kórlapjáért jött. Ellenálhatatlan kíváncsiságtól hajtva az ágyához ment. Nagy erőfeszítésébe került, hogy leküzdje érzelmeit, és a személyes kapcsolatot a minimumra csökkentse. Amikor ránézett, alig tudta felfogni, hogy nem egy alvó embert, hanem egy agyi funkciók nélküli vázat lát. Szerette volna megrázni a vállát, hogy fölébressze és elbeszélgessen vele. Megszorította Nancy Greenly kezét, mintha kezet fogna vele, előrehajlította és kiegyenesítette a csuklóját. Nem tapasztalt ellenállást. Aztán ütközésig lehajlította a csuklót, így az ujjak az alkarra feküdtek. Biztos volt benne, hogy érzett némi ellenállást, nagyon keveset, az igaz, de mégis valamit. Megpróbálta a másik kézen is; ugyanaz. Tehát Nancy Greenly nem teljesen béna. Susan szellemi örömet érzett: a felfedezés gyönyörét. Más neurológiai vizsgálaton törte a fejét. Adott esetben csak a fájdalomérző-reflex vizsgálatok jöhettek szóba. De mikor megmarkolta Nancy Greenly Achilles-inát, semmiféle választ nem kapott, akárhogy szorította is. Aztán csak azért, hogy lássa, nagyobb-e a fójdalomérzékelés az agyhoz közelebb eső területeken, belecsípett Nancy combjába. Rémülten hátrahőkölt. Azt hitte, a lány föl akar kelni: teste megfeszült, karja fölemelkedett, fájdalmas róngással befelé fordult. Szája a füléig szalad, álla rágó mozdulatot tett, mintha ébredezne. Egy pillanat múlva ugyanolyan élettelenül feküdt, mint annak előtte. Susan elkerekedett szemmel a falig hátrált, és nekidőlt. Fogalma sem volt róla, mit csinált és hogy csinálta. Csak annyit tudott, hogy olyan dolgot művelt, mely meghaladja jelen képességeit, tudását. Kellemetlen érzés fogta el, mintha valami rosszat tett volna, omiért bármely pillanatban megbűnhődhetik, talán éppen azzal, hogy Nancy Greenly újra a klinikai halál állapotába kerül. Elhatározta, hogy amíg komoly elméleti tanulmányokat nem végez, a további betegvizsgálatoktól tartózkodik. (folytatjuk)
