Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-11-04 / 45. szám

Huszór Tibor felvétele A barátság hétköznapjai A prágai metró, amely szovjet szakemberek segítségével épült. Jó, hogy az ember, a szavak erejébe vetett hité­vel szólhat tízezrekhez arról, amit tud, vállal. Két ország, két nép barátságának leghétköznapibb lénye­gét, tartalmát is az emberek viszonyulása, gondol­kodása, érzelmei határozzák meg. A hétköznapok próbatételei mindig mérlegre teszik az ilyen kapcsolatokat, álljon bár azoknak két olda­lán egyén vagy ország. Bonyolult helyzetekben a legnehezebb, de a legszebb a barátságot vállalni. Most, amikor világunkban megszaporodtak a hábo­rús tűzfészkek, újra jelentkezik a fasizmus, nemze­tek vélt elsőbbségükre hivatkozva más nemzeteket akarnak magukba olvasztani, jó tudni, érezni a mi barátságunkat. Olyan országét, népét, amely első megnyilvánulásai között békét ajánlott fel az egy­mással csatázó népeknek. Békét, amelyért a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Béke­dekrétum kiadása óta maga is többször harcolt. Küzd ma is, a diplomácia eszközeivel, a békés egy­más mellett élés elveinek szem előtt tartásával. így mondhatjuk el ma: Barátunk, a Szovjetunió. Az első barátok a fogságba esett osztrák—magyar hadsereg katonái közül kerültek ki. Pontosabban azok, akik a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomban is részt vettek. Hazatérésük után „csodáról“ beszéltek, ahol már nem a hiábavaló robot, kenye­ret is alig adó munka jut osztályrészül. A szovjet példa évtizedeken át hatott, ösztönzött. Az osztály­­harc internacionalizmusában, szolidaritásában már kifejlődött mai barátságunk csírája. A szándék, az érzelmek, a gondolatok azonos hőfoka segítette közelebb egymáshoz azokat, akiket a fasizmus ellen vívott harc állított egy sorba. A háború utáni újjá­építésben született üzemeink, épületeink, hidaink jelzik ma is a barátság folytonosságát. Két nép, amely azonos célokért küzd, dolgozik, a barátságot nem öncélúnak, nem a kölcsönös előnyszerzés esz­közének tekinti. Ez elsősorban kötelezettség; önzet­lenség, elvhűség, de mindenekelőtt a szavak és a tettek egysége, segítség a hibák, nehézségek eltávo­lításában. Itt nem bújhat álruhába a haszonlesés, az egyoldalú előnyszerzés. Lényegét tekintve barát­ságunkat a Szovjetunióval mindenek előtt a munka erősíti. Ennél egyszerűbben aligha lehet történelmi barátságunk erősítésén fáradozni. A barátság hétköznapjai nem a jelszavak hival­kodásában tárgyiasulnak. Olyan viszonyokról be­szélnek, amely személyes kapcsolatokban kollektí­vák látogatásai során erősíti tartalmát. A gyakori találkozások, a közös 'tevékenység, az azonos világ­nézet, érdek, meggyőződés erősíti alapjait. Az igény, a munka hoz közelebb egymáshoz nemegyszer ide­gen embereket. Tévedés lenne viszont azt hinni, hogy a barátság csak a személyes kapcsolatok so­rán sarjadzik. gyarapszik. Nem mindenkinek ada­tott meg a lehetőség, hogy ellátogasson a Szovjet­unióba. hogy találkozzon szovjet emberekkel. Meg aztán ezek a találkozások sokszor csak futó isme­retségeket szülhetnek, barátságokat ritkán. Ezek konkrétuma nélküli is a személyiség szellemi igé­nyei, világnézete, elvei, emberi vagy szakmai érdek­lődése, de nem utolsósorban a munka adja a hét­köznapi barátság általánosabb értelemben felfogott tartalmát. Ipari üzemeink exportfeladataínak jelentős része a Szovjetuniónak szállítandó gépek, közszükségleti cikkek gyártása. Gondolkodásunk fokmérője, hogy az ilyen feladatokat hogyan teljesítjük. Előbb-utóbb önbecsülésünk szenved csorbát, ha a barátság tar­talmát, lényegét erősítő munkánk minőségét nem tartjuk elsődlegesnek. Alig néhány esztendeje, hogy a mozikban, a tele­vízióban százezrek nézték a Prémium című filmet, amely a maga összetettségében, egyéni és társadal­mi viszonyaiban rádöbbentette az embereket, hogy ha nem vagyunk résen, valahol megbillenhet az értékrend, amely a magán- és a közérdek közötti viszonyt szocialista társadalmunk tudatában meg­határozza. Szovjet film szólt először rólunk — ter­mészetesen áttételeiben —, népgazdaságunk ma már biztonsággal meghatározható hiányosságairól. De nemcsak erről. Talán először láttunk olyan film­alkotást, amelynek cselekménye azután bonyolódik, hogy az egyik kőművesbrigád a meg nem érdemelt prémiumot visszaadta. Röviddel a tévé-premier után sok munkás művezető, mérnök, technikus, tucatnyi példát hozott fel arra, hogy üzemükben hány ilyen alkalom adódott volna, s ők nem így cselekedtek. Tanulságaiban felfogható ez az alkotás közvetett baráti figyelmeztetésnek. A CSKP KB 18. plénuma mindannyíunk számára kötelező érvénnyel határozta meg az előttünk álló feladatokat, amelyeket teljesítenünk kell, ha nép­gazdaságunk biztonságát meg akarjuk őrizni. Ez a határozat is tartalmazza a barátság internaciona­lista, mindannyiunknak békét, biztonságot adó elveit. A Szovjetunióhoz, népeihez fűződő kapcso­latunk, magabiztonságot, erőt ad munkánkhoz. A fentiekben felvillantott néhány példa koránt­sem ad teljes képet. Sajátságos emberi tulajdonsá­gaink közé tartozik, hogy kevésbé tudunk elvonat­koztatni konkrét tapasztalatainkból. Rendszerint — az embereken kívül — a közelségünkben talál­ható tárgyak határozzák meg hétköznapi vélemé­nyünket. Nemegyszer éppen az ilyen ember-tárgy kapcsolat jelzi legjobban tudati értékeinket is. Az érdeklődés, az odafigyelés a barátságban meghatá­rozó. A gyakorta kézbe kerülő Jevtusenko-verses­­kötet vagy Filozófiai kislexikon, esetenként orosz­­magyar szótár mindennél pontosabban formálja használója tudatát. Egy-egy évek óta megbízhatóan működő rádió- vagy televíziókészülék, hűtőgép, porszívó akár tárgyiasult jelzése is lehetne a hét­köznapi barátságnak. Kapcsolatok hálózata a mi barátságunk. Lénye­gének pontos megfogalmazására aligha lenne elég több tucatnyi írás. Múltja a társadalmi igazságért folytatott osztályharc, jelene az egyre igényesebb feladatokat adó országépítés. Jövője a mindkettőből sarjadó béke. DUSZA ISTVÁN C0T]

Next

/
Oldalképek
Tartalom