Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-28 / 44. szám

Emlékőrzőnek, hívogatónak NAGY ÉRDEKLŐDÉS ELŐZTE MEG A GYŐRI BALETT SZEREPLÉSÉT. A BALETTEST A BRATISLA­VA! ZENEI ÜNNEPSÉGEK LEGNAGYOBB SIKERÉT ARATTA. A FOTÓKKAL ILLUSZTRÁLT SZIN­­LAPOK ÉLMÉNYIDÉZŐK, EMLÉKŐRZÖK MARADNAK Markó Iván, az együttes vezetője szavakban megfogalmazhatat­­lan tánc, mozgás, zene egy­szerre beszél az együttesről és rólunk. A Szlovák Nemzeti Színházban bemutatott balettdarabok kapcsolódása dramaturgiailag pontosan meghatáro­zott célt követ. A Nap szerettei, a Carl Orff Carmina Burana című művének tíz tételére tervezett koreográfia, a kö­zösségről szól, az emberekről, akik meg tudni. '< újulni, meg tudják őrizni érté­keiket, minden körülmények között. A szamuráj Fülöp Viktor művészi meg­újulását hozta, hiszén a mellőzöttség­ből tört ki a szereppel. Az az érzésem: a mester megújulása, a tanítványok növekedő ereje az együttest jelképezi. A Stációk — Richard StraCiss „Imigyen szála Zrathustra" című szimfonikus köl­teménye — koreográfiájában Markó Iván önmaga és együttese (tanítványai) emberi-művészi küzdelmének alternatí­váit is ábrázolja. Tiszta a kép: önön emberi (jelen)létét fejezi ki, lényegid általánqs érvényű gondolatokat hordo- '_ö zó művészetté a vázlatos történetben. £ Király Melinda és Szabó Elemér Olyan alkotó közösség emlékét őriz­­heti a néző, amelynek teljesítményét — látva önkéntelenül is megsejti, megérzi ^ a sűrített akarást, a tiszta hitet, a kö- -S zösségi erőt. Még inkább így vagyok ezzel, hiszen hétköznapi mivoltukban - töprengő, vívódó, egymásért áldozatra Z 1882-ben Darwin éppen olyan csendben halt meg, mint amilyen csendben élt. ünnepélyes temetése volt. Koporsóját a Westminster­­apátsógban helyezték örök nyugalomra, Anglia leghíresebb férfiúinak sírja mellé; a sírnál lerótták kegyeletüket a kormány tagjai, a tudósok, az ország főnemesei, Franciaország, Amerika, Németország, Olasz­ország nagykövetei. Azt mesélik, hogy amikor a gyászmenet már szétoszlóban volt, Thomas Huxley természettudóshoz (ahhoz, aki gúnyolódó kollégáját így forrázta le: „Én, tisztelt uram, szívesebben vagyok tökéletesedett majom, mint degerenált Adóm!”) odalépett egy lord, és bizalmasan karon fogta.- Ide figyeljen uram, ön talán tudja, vagyis hát úgy véli, hogy ennek a Darwinnak igaza volt?- Természetesen igaza volt - válaszolta Sir Huxley félvállról. ölordsága lassan körülnézett, pillantása megakadt a Westminster­apátságon, ahonnan az előbb kijött, s halkan, inkább csak magának, ezt suttogta:- Hót jó, de nem tarthatta volna ezt meg magának? AZ EMBER REGENYE

Next

/
Oldalképek
Tartalom