Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-14 / 42. szám
bé fáradságos, és a nők nem veszítenek testi vonzóerejükből. Gomba módra nőttek a tápszergyárak, reklámaik elöntötték a világot. Bár hazánkban a gyermekorvosok többsége az anyatejes táplálás pártjára áll, azért akadtak, akik megfontolás nélkül behódoltak. S még rosszabb, hogy a divatot átvették a szülők is. Egyes adatok szerint húsz esztendővel ezelőtt az anyák hatvan százaléka szoptatott, ma csupán harminc százalékuk, de néhol ez a szám is erősen csökken. Pedig szülőotthonainkban megkülönböztetett figyelmet szentelnek a szoptatásnak. — Milyen nem kívánatos jelenséggel találkozik leggyakrabban orvosi gyakorlata során? — Sok fiatal anya nem akar szoptatni. „Bele kell gyorsan rázódnom a farmeromba“ — élcelődnek, s közben nagyon komolyan gondolják. Nem készülnek fel az anyaszerepre, féltik lányos alakúkat, türelmetlenek, bosszankodnak, ha a másik egykorú csecsemő arca kerekebb, jobban fejlődik, súlygyarapodása nagyobb. Az első nehézségnél megriadnak, a „kényelmesebb“ tápszerhez nyúlnak, aztán már nem próbálkoznak többet a szoptatással. Bartalos Aranka védőnővel kopogtatunk be néhány családhoz. Szülők és nagyszülők mondják el véleményünket. — Bottá Józsefné öthónapos Margarétája születése óta tehéntejet iszik. — Háztól hozzuk, tiszta, egészséges, megbízható — igyekszik bennünket is megnyugtatni. — Engem kétéves koromig szoptatott az anyám, én Jg$F f meg nem tudtam táplálni első gyermekemet. Talán majd a másikat... — Nem volt teje? — Volt egy kevés, de császármetszéssel szültem, és szerettem volna, ha a gyermekem minél előbb megerősödik. Margarétát éppen az előző napon hozták haza a kórházból... AKovalcsik szülőknek, nagyszülőknek teszem fel a kérdést: vajon miért nem szoptatnak a mai fiatalasszonyok? — Mert kényelmesek! — vágja rá Kovalcsik nagyapa. A nagymama, nem megszokásból, hanem meggyőződésből igenei. S míg köténye megtelik dióval, eszébe jut saját fiatalsága: — Hét fiúgyereket szültem és neveltem fel. Még' ikrek is voltak. Kétéves korukig szoptak, ma is mondom még egyiknek-másiknak, hogy „te azért vagy ilyen életerős, mert sokáig szívtad az anyatejet“... Pedik sokat kellett rájuk dolgoznom. Kijártam a határba, hátamra vettem, letettem egy fa alá őket, aztán ha jött az ideje, megetettem. Nem hiányzott azoknak semmi, ha a közelükben voltam. A menyecske, ifjabb Kovalcsikné fia most tizennégy hónapos. Eljátszadozik a diófa alatt ő is, de ha jön az evés ideje, nyűgös lesz, rohanni kell haza. — Két hónapig szopott — mondja a mama. — Akkor megbetegedtem, aztán már nem is gondoltam arra, hogy még próbálkozzam. Attól a naptól kezdve azt ette, amit a család. Levest, teát, szalonnát, mikor mi jött a sorra. Még a „mixelést“ sem vezettük be. Nekünk így bevált ... Kún Jánosné két gyereket nevelt fel, most a két unokája van mellette. — Nálunk fordított volt a helyzet — kezdi. — Én nem tudtam szoptatni egyiket sem. Magam sem tudom miért, egyszerűen nem volt tejem. És ki törődött annak idején így az anyákkal, mint most. Emlékszem, annyi fazekam volt, hogy ideges voltam a hozzákészülődéstől. Az egyikben a tej főtt, a másikban az üveget mostam, a dudlinak külön edény, a teának külön edény ... Most meg csak gyönyörködöm a fiatalokban. Árpád unokám két hónapig, Melinda nyolc hónapig szopott. Jó anya az én menyem ... K. M. elmondja ugyan a véleményét, de nem kíván nyilvánosan szerepelni ezen a helyen. Pedig a beszélgetést éppen egy nyilvános szerepléssel kezdi: — Látott már a strandon lógó mellüket takargató fiatalasszonyokat? Vagy táncolni nyakig begombolt estélyi ruhában? Én nem akarok olyan lenni. Megszültem, mindent megadok neki az ég világon, sőt még egyet akarok szülni.' De közben élem a saját életem, vigyázok az alakomra, a fiatalságomra, szeretek divatosan öltözködni, szeretem a kiegyensúlyozott, biztos napokat. — Nem is tudott szoptatni? — De tudtam. Egy hónap múlva lekötöttem a mellem, és elapadt a tejem. Hát nem egyszerűbb és biztonságosabb táplálás, ha megveszem a garantáltan jó tápszert?! A tejpor valóban kifogástalan, garantált tápszer. De az újszülöttnek nem csak tápszerre van szüksége. Y rásunk következő részében a témával I foglalkozó szakembereknek tesszük fel Benjamin Spock világhírű gyermekgyógyász anyáknak címzett kérdését: vajon mi készteti a nőket arra, hogy megfosszák magukat attól a végtelen örömtől, amelyet csak a szoptató anya adhat gyermekének és önmagának? MEGYERI ANDREA