Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-14 / 42. szám
PUKKAI LÁSZLÓ A nemi nevelés és a vele járó problémák „A fiú és a leány a kapcsolatukat tartósnak vélik. Az ilyen kapcsolatban hány hónapos ismeretség után ideális a nemi életet elkezdeni?" „Egy tizenhét éves lány szeret egy fiút, s azt is szereti őt, szabad-e nemi életet kezdeni? Nincs ez túl korán? A fiú huszonkét éves." „Számítson-e egy fiatal valami káros következményre, ha egyáltalán nem vagy ritkán folytat nemi életet?" Ilyen és hasonló kérdések sokosága merül fel a Szocialista akadémia vitaestjein, ha sikerül bizalmas és baráti légkört kialakítani. Sok pedagógus és szociálpszichológus véleménye, hogy ezeknek a kérdéseknek csak a töredéke fogalmazódna meg ilyen élesen, ha a családban és az iskolában a nemi nevelés nem lenne tabu. A nemi nevelés az általános nevelés szerves része, ahogyan a nemi erkölcs is az egyetemes erkölcs részeként tárgyalandó. A korszerű, szocialista nevelés lényege az emberi nemiség céltudatos és tervszerű afakítása a szocialista erkölcs és világnézet szellemében. A marxista etikában erkölcsileg értékes kapcsolat: egyenjogú partnerek szabad, önként és felelősségtudattal vállalt, kölcsönösen előnyös és fejlesztő hatású kapcsolata, amely figyelembe veszi a társadalom lényeges érdekeit. Kell-e erről beszélni vagy sem? - teszszük fel a kérdést, amikor a nemi élet problémái a csalódban, az iskolában vagy társaságban felvetődnek. Igen! Nemcsak kell, hanem szükséges is. Vegyük figyelembe, hogy mór a 2-3 éves gyermek is jó megfigyelő, s mindenben minket, felnőtteket utánoz. Makarenko hangoztatta, hogy: „a szülő vagy más felnőtt akkor is nevelő hatást gyakorol a gyermekre, ha esze ágában sincs nevelni." Érvényes ez a nemi életre is. Mit jelent ez? A személyes példamutatáson túl — amelynek alapján a gyermek megtanulja szüleitől mi a szép, és miért; önmagán is, másokon is. A felnőttek őszintesége, az anya és leánya, az apa és fia között létre jött baráti kapcsolatban kialakított problémafelvetés átsegítheti a fiatalokat az adoleszcenskor kezdeti nehézségein. Nem biztos, hogy az „utca", a barátok és barátnők információi sok esetben vezethetnek lelki sérüléshez. Hiszen sok statisztika mutatja, bizonyítja, hogy sok lány érintetlenségét sínylette meg barátnője biztatása, heccelése, akiről később kiderült, hogy „nem volt dolga fiúval”. Már többször említettük, hogy bizonyos késztetésszint a nemi ösztönök működését eredményezi. A nemi élet pszichológiai vagy biológiai tárgyalásánál még a libidónak és az erotikának is jelentős szerepe von. A félreértések elkerülése végett az egyes fogalmak magyarázatra szorulnak: A velünk született nemi ösztön biztosítja az élet folytonosságát az állatvilágban és az embernél egyaránt. Az embernél ez a szerep ma korlátozódik, háttérbe szorul és az örömérzés kerül előtérbe. A szexuálpszichológia azt mondja, hogy a libidó a nemi ösztön pszichés energiája, nemi vágy. Az erotika érzékenység. Az ember nemi életével, szerelmi életéve! kapcsolatos érzéki megnyilvánulásokat, cselekvéseket, jelenségeket jelöljük ezzel a szóval. A felsorolt fogalmok a szerelmi előjáték fogalmába is sorolhatók. A nemi élet problémáival a nemi erkölcs foglalkozik. Ez nem más, mint annak megkövetelése, hogy a felek tekintsék egymást a szerelemben is egyenrangúnak, felelősségteljesen vegyék tekintetbe egymás érdekeit, kívánságait, szempontjait. Véleményünk szerint a nemi vágy, a nemi élet nem magánügy. Aki szexuális ösztönét a társadalmi előírások ellenére elégíti ki, cselekvésével erkölcsi normákba, súlyosabb esetekben törvénybe ütközik, bűncselekményt követ el. Az alapvető fogalmak tárgyalása, a téma elméleti taglalása után keressünk választ az elhangzott, konkrét kérdésekre. A kérdéskomplexum vizsgálata során leszögeztük, hogy a kérdések évekkel való hőtárolósa nem helyes. Egy 16-18 éves lány vagy fiú nemileg érett lehet, de pszichoszexuálisan nem. A vitát — különböző szociális összetételű fiatalok esetében is — a következőképpen foglaltuk össze, általában a döntő többség megelégedésére: Nemi életet csak azok a partnerek kezdjenek vagy folytassanak, akik: 1. kölcsönösen meggyőződtek érzelmeik tisztaságáról, erősségéről: szerelmesek egymásba, 2. nemileg és pszichoszexuálisan, azaz testileg és lelkileg fejlettek. 3. szociálisan önállóak, vagy legalább az egyik partner, hogy a nemi élet következményeit viselni tudják, 4. q. nemi életről bizonyos elméleti ismeretekkel rendelkeznek, a fiú és a leány egyaránt ismeri a terhesség elleni védekezés egy-két módszerét. Természetes, hogy ez az összefoglalás nem teljes. Sok mindent felsorolhatnánk még, de úgy tűnik, a boldog családi élet előfeltételei között ezek a legfontosabb helyet foglalják el. A nemi aktus általában alkudozások révén történik meg, a fiú hosszasan kérleli a lányt, aki húzódozik, kibúvókat keres, míg végre enged. De még ilyenkör is gondolatok százai cikáznak tudatában. Közben a fiú nem tudja, mire akarja rábírni a lányt, aki viszont nem tudja, miért is védekezik. Mert „A tűzzel nem szabad játszani" — hangoztatja legtöbbször a felnőtt társadalom, s mi lesz, ha megtörténik a „baj”? Háromféle megoldást ismer csak: 1. házasság: 2. házasságon kivüli szülés; 3. terhességmegszakítás. Gondoljuk, hogy a házasság teljesíti alapvető küldetését, ha a partnerek csak „becsületből" házasodnak össze? Ha hiányoznak a minden akadályt leküzdő mély érzelmi kapcsolatok? Nem hisszük! Az eredmény a legtöbb esetben a válás. Annak ellenére, hogy a volt partnerek új társat keresnek - vagy újhoz menekülnek —, ők sem kerülik el a lelki törést, a lelki megrázkódtatást; s főleg nem a gyermek, akinek érzékenysége szeizmográfként reagál minden cinizmusra, álmegoldásra, álérzelemre és - érzékiségre. Fejlődése kiegyensúlyozatlan lelki élethez, komplexusokhoz vezethet. Házasságon kívüli szülés. Ma már komolyabb következményekkel nem jár, hiszerj társadalmunk támogatásával nem okoz nehézséget egyedül felnevelni a gyermeket. Csakhogy a gyermek érzelmi élete itt is szenvedhet komoly sérüléseket, nevelése gyakrabban egyoldalú, mint teljes családban felnövő társaié; tapasztalataim szerint ezek a gyerekek az iskolában is nehezebben kezelhetők, zórkózottabbak, több köztük oz embergyűlölő. (Persze érdekes fejezete lenne beszélgetéseinknek, vajon mekkora szerepet játszanak vélt erkölcseink ebben? Milyen súllyal nehezedik az aránylag kiegyensúlyozott gyermekre, amikor — a felnőtt társadalom kérdése — elhangzik: a Janinak van apukája, az enyém hol van? S amelyre gyakran oz anya sem ad helyes választ.) A terhességmegszakítós társadalmilag és pszichológiailag is elfogadott forma, s abszolút értékében a legjobb megoldás (a fenti esetre vonatkoztatva!), ha nem gondolunk az anya, a nő egészségére, a terhességmegszakítás következményeire. Azért hangsúlyoztuk a mély érzelmeket, a szerelmet, hogy a mai fiatalok elkerülhessék a fennebb említett szélsőséges eseteket, lehetőségeket. Persze ehhez tartozik oz az orvosi, egészségügyi megállapítás, hogy „18 éven aluli nemi életét semmilyen egészségügyi indok nem teszi szükségessé". Ezzel a kiegészítéssel remélhetőleg nem kerültünk ellentétbe előző állításainkkal, hiszen itt sem azt mondottuk: „ekkortól eddig". Miért szükséges a szociális önállóság? Mert nevelési szempontból nem helyes, hogy a nagyszülők neveljék az unokát. Nem mintha nem tudnák, vagy nem akarnák. De az idős emberek nem olyan következetesek, szigorúak unokáikkal szemben, mint voltak saját gyermekeikkel. Meg az alatt az idő alatt, míg nagyszülőkké lettek, változtak a társadalmi normák, a nézetek. Manapság sok esetben az ún. kétvágányú nevelés okoz gondot a gyermeknek, a szülőnek, az iskolának egyaránt. Félreértés ne essék, nem a nagyszülőket bántjuk, inkább a szülők felelősségét élesztgetjük. Olyankor kérjék a nagymamák segítségét, ha netán beteg a gyermek, szórakozni akamok, mindkettejüknek hivatali elfoglaltságuk van. De azt ne kívánják tőlük, hogy annyi időt töltsenek unokájukkal, mint annak idején velük; azt pedig végképp ne, hogy az unoka kedvéért szüntessék be a munkaviszonyt. Ajánlott irodalom: Dr. Károlyi István: Nemi élet, nemi erkölcs. Kedves Lívia! Igazán semmi értelme, s ráadásul fölösleges időveszteség is hasonló sorsú barátnője társaságában tépelődnie, hogy „késő, vagy nem késő” partnert keresni negyvenévesen. Barátnőjének lemondó álláspontja, hogy „a házasság már nem nekünk való, hagyjuk meg a fiatalabbaknak”, meg hogy „különben sem ér semmit”, egyáltalán nem helyes. Állítom, hogy ez nem más, mint önvédelem, sánc, ami mögött el lehet rejteni a boldogtalanságot, a magányt, a szorongásokat, a csalódástól, kudarctól való félelmet, gátlásokat. Az ilyen emberek igenis erősen vágyódnak szeretetre, megértésre, gyöngédségre, egyszóval párkapcsolatra. És ha akad valaki, aki érdeklődésével ostrom alá venné őket, azonnal megváltoztatnák nézeteiket. Barátnője szkepticizmusa mögött is biztosan ilyen érzelmek viharzónák. A házasság, párkapcsolat soha sincs későn. Vannak hatvanéves boldog „fiatalasszonyok”, akik évek múlva sem bánják meg tettüket, választásukat. A házasság — ahogy mondani szokás — mindig kockázat. Az ifjúság bája,, derűje, temperamentuma, szépsége és még sok egyebe korántsem szavatolja egy kapcsolat sikerét, tartósságát. Igaz, a negyvenéves ember megfontoltsága, érett pszichikuma sem, bár kétségkívül megvannak ennek a kornak az előnyei. Például a harmadik X után reálisabban szemlélik a dolgokat, az emberi kapcsolatokat, világot, önmagukat. Egy negyvenéves nő már általában nem hiszi magáról, hogy ellenállhatatlanul hódító, tehát a partnerétől sem követeli meg, hogy tökéletes legyen. Elnézőbb, megértőbb, tapintatosabb a másik kis hibáival, elönytelenségeivel szemben, mint a húszéves. Nagyobb a felelősségtudata, érzéke a háztartási dolgok iránt, szerényebb (nem egyenlő az igénytelenséggel!), tudatosan törekszik a romantikus, lángoló szerelmen túlhaladó szép emberi érzelmek kialakítására; a konfliktusok megoldásában bizonyos élettapasztalatokra támaszkodhat — mindezek és az erre az életkorra jellemző egyéb pozitívumok határozottan növelik a jó házasság esélyeit. Az idősebb korban kötött házasságok fontos pozitívuma a partnerek anyagi helyzete, kialakult, stabilizálódott életstílusa, életszínvonala. Természetesen nem az anyagias 'számítást tartom pozitívumnak, de a „viskóban lakozó boldogság” olyan irracionális elképzelés, amire tartós párkapcsolat nem alapozható. Kedves Lívia, a sok közül csupán néhány olyan szempontra hívtam fel a figyelmét, melyre lehet építeni, mondjuk: a szokásosnál később is... Persze vannak negatívumok, de levele alapján ezekkel túlságosan is tisztában van. Szeretettel üdvözli
