Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-10-07 / 41. szám
'• ' * ■■•Viázhat kisebb-nagyobb falu, nem egy háromszáznál kevesebb lakossal. Évtizedekkel ezelőtt kiterjedt tanyavilágra emlékeztették azt, aki iparilag fejlettebb, kulturáltabb, előbbre járó vidékről érkezett ide. Ma portalanított utak, autóbuszjáratok kötik össze őket egymással és a várossal. Sokan ki is használják a város, Kassa (Koäice) közelségét, az ott megteremtett lehetőségeket, oda járnak dolgozni, vásárolni, néha szórakozni, színházat látni. A zárt faluközösségek nyitottabbá váltak; az átutazó is észleli a különbséget, amely az új — a helyi hagyományoktól eltérő — építkezési szokásokban megnyilvánul. Egy-egy település ugyan még őrzi a régit, de csak a falvak magjában, a külső utcasorokon nem ritka az emeletes ház. Amiben különböznek — itt-ott a mánta hagyományokat őrző színek, másutt sok a tükördísz, megint másutt pedig a józan egyszerűség. Mennyit változott a világ? — Sokat, anyagiakban, tudatban egyaránt. Bár a tudati változás lassúbb, nehezebb felszámolni a tanyavilág-lét következményeként öröklött ferdeségeket, főleg hogy lassan már minden összevonhatót összevonunk. Kezdtük a szövetkezetekkel, most ahol a székhely van, oda költözik a mezőgazdasági értelmiség. Központi falukat hoztunk létre, a csatolt községekben alig marad valami mozgás. Integráltuk a kisiskolákat, elvittük a tanítót is. Pedig ott tartok, hogy legszívesebben rendeletet hoznék; aki falun tanít, éljen is a faluban, költözzön oda, ha lakást is biztosítunk neki. A legtöbb új vagy központi iskola mellett korszerű lakások várják őket. De ök nem és nem. A szövetkezeteknek és a helyi üzemeknek meg a helyi nemzeti bizottságoknak ajánljuk fel a lakásokat, hogy ne álljanak üresen. Pedig a pedagógusnak példát is kell mutatnia, s milyen példa az, ha munkaidő után szalad a buszra? Ha nincs ideje arra, hogy a szülőkkel beszélgessen?! Nézzék, olyan vidék ez, ahol az iskolai és a családi nevelés közt még elég nagy eltérések mutatkoznak, s ráférne a faluközösségekre a vonzó felvilágosítás. Gyakran érzem úgy, hogy kísérletezünk, hogy még mindig nem eléggé átgondolt a munkánk, s hogy a specifikumok figyelembe vételénél nem tudunk elég következetesek lenni. A tudományos ismeretterjesztő munkának, a világnézeti nevelésnek különösen fontos szerepe lenne járásunkban, főleg a nem fejlődő falukban, hogy tudatukban azért ott is lépjenek előre az emberek... Mondom, legszívesebben rendeletet hoznék, hogy a falun tanító pedagógus éljen is a faluban, s ha nem akar, keressen másutt állást, hisz van elég tanító — mondja Ján Spak mérnök, a jnb elnöke. — És nekünk olyan kell, aki a falunak szenteli szabad idejét. Pedagógus-példaképeket kellene sorolni, olyanokat, akikről legendák élnek a vidéken, akiknek utódjait is
