Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-30 / 40. szám
u 0 ifi N 5 A KÖZEGÉSZSÉG SZOLGÁLATA Társadalmunkban, és minden fejlett társadalmi! országban, a lakosságot szolgáló intézmények — így az egészségügyi intézmények is — tervezett és szervezett hálózatot képeznek. Minél sűrűbb és szervezettebb ez a társadalmi háló, annál optimálisabban tölti be feladatát, az egészségügy esetében annál több emberi veszteséget (halálozást, betegséget és az emberi korhatár növelését gátló tényezőt) szűr ki. Nem véletlen tehát, hogy távlatai iránt általános az érdeklődés. Kassán (Kosice) a város legmagasabb épülete a befejezés előtt álló űj kerületi kórház modern tömbje. Ez a felhőkarcoló ugyanakkor felkiáltójel is. Azért kellett éppen itt, a kelet-szlovákiai kerület székhelyén felépíteni, mert az orvosi ellátás területén itt volt és van a legtöbb pótolnivaló. Mig országos átlagban 318 emberre (az ország fővárosában 133 emberre) jut egy orvos, a kelet-szlovákiai kerületben 359 emberre. A kórházi ágyak statisztikájában is érezhető a különbség. Országos átlagban 10 000 lakosra jut 67,9 kórházi ágy, a kelet-szlovákiai kerületben ugyanannyi lakosra 71,9. A KNB egészségügyi osztályán Margita Stelbasská, osztályvezető-helyettes tájékoztat a kerület egészségügyi hálózatának fejlesztéséről. — Milyen különleges feladatokat ró a KNB egészségügyi osztályára az a tény, hogy kerületükben az egészségügyi hálózat fejlettsége nem éri el az országos átlagot? — A kiegyenlítődés országos feladat, a minisztérium hatáskörébe tartozik, tehát az ebből eredő feladatoknak mi nem szervezői, hanem csak segítői vagyunk. A mi osztályunkon szocialista brigádot szerveztünk, melynek vezetője az osztályvezetőnk, Vrábef Viktor doktor, és ha vitázunk felettes szerveinkkel, általában azért, hogy még több fejlesztési feladattal „sújtsanak” bennünket. Természetes, hogy a fejlődés fokozatos és országos szempontok szabják meg a lehetőségeinket. Szégyelleni valónk nincs, kerületünkben a fejlődés üteme gyorsabb, mint bármikor volt. — Beszéljünk például a szakemberellátásról. Hiszen a kerület jónéhány része, járása nem nevezhető attraktívnak, és ezekre a helyekre mindig körülményesebb szakembereket szervezni ill. állandósítani. — Valóban összetett feladat a szakemberellátás. Különösen az orvosi szakmákban, hiszen ma 19 alapszakorvosi és 37 speciális betegellátással számolunk. A legjobb a helyzet a kassai, a humennéi a Spisská Nová Ves-i, a rozsnyói (Roznava) járásokban és javuló tendenciáról beszélhetünk a bardejovi, az eperjesi (Presov), a Stará Lubovna-i és a svidníki járásokban. Szakterületek szerint a legjobban ellátottak a szülészet, a nőgyógyászat, a gégészet, a fogászat, a fertőzőosztály, az ortopédia és az urológia. Több gondot fordítunk alkalmazottaink élet- és munkakörülményeinek javítására, a családtagok és nyugdíjasok ellátására, a munkaverseny fejlesztésére és politikai aktivitás növelésére. 1979-ben 24 776 dolgozónk volt, ezeknek 77,38 százaléka nő. Az előző évhez viszonyítva 1126 alkalmazottal több a nők arányszáma 0,56 százalékkal növekedett. Tehát az egészségügy tovább feminizálódik. Alkalmazottainknak 68,79 százaléka egészségügyi dolgozó, 41,53 % egészségügyi középkáder és 15,09 % orvos, 23,48 % a kisegítő személyzet, 6,64 % a gazdasági, szervezési és műszaki alkalmazott. Egy év alatt 16,8 százalékkal növekedett az üzemi étkezésben résztvevők száma (8128 fő), tavaly 146 stabilizációs lakást osztottunk ki, 42-vel többet mint 1978-ban. A lakáskérdés javítására különféle segélyek formájában, a szakszervezet tavaly több mint öt és fél millió koronát költött. — Nem kevésbé jelentősek az egészségügyi hálózat fejlesztésében a beruházások. Ezen a téren is nagyobb feladatokat kell a keletszlovákiai kerületnek megoldania, mint a többinek. Miben látja az utolsó évek legjelentősebb fejlődését? — Az ötéves terv kezdetén a rendelőintézetek számának növelése és a meglévők fejlesztése volt a legfontosabb feladat, hogy csökkentsük a betegek felesleges utaztatását. Tizenhét űj körzetet alapítottunk, ma már 371 körzetünk van és zömükben az alapellátás mellett biztosítottuk a fogászati, nőgyógyászati és gyermekgyógyászati ellátást is. Üzemorvosi hálózatunk 36 százalékkal bővült. Növeltük a megelőző ellenőrzések számát is. 1976-ban 140 201 ilyen vizsgálatot végeztünk el, 1979-ben 176 715-öt. A hatodik ötéves terv folyamán a járóbeteg-ellátásban dolgozó orvosok száma 1820-ról 2213-ra emelkedett. A nő- és ifjúságvédelmi programunk eredményeként 1975—1979-ig növekedett a szakorvosok száma. A szülész-nőgyógyász szakban 219-ről 253-ra, gyermekgyógyászatban 352-ről 464-re, a nőgyógyászati ápolónők száma 734-ről 745-re és a gyermekgondozó nővérek száma 2132-ről 2434-re. Valamennyi járásunkban fejlesztettük a veszélyeztetett-terhes-gondozást, a gyermekgynekológiát, a terhességmegelőzési és onkolo-gynekológiai rendeléseket. Ennek ellenére nem sikerült csökkentenünk a veszélyes koraszülések számát. Sok a feladatunk műszerellátottságunk fokozásában, hiszen még kórházi osztályainkon is hiányoznak az ultrahangos műszerek, kardiotopográfok, amnioszkópok és mikroszkópok. Bár gyermekgyógyászati rendelőink (körzeteink) száma 224-ről 278-ra emelkedett még mindig a körzeti orvosok látják el a 0—15 éves korú gyermekek 22,8 százalékát. — Az egészségügy feladatai közé ■ tartozik a bölcsődehálózat fejlesztése. Milyen eredményeket értek el ezen a területen? — Csak részben a mi feladatunk. Az iskolaügyi szervekkel közösen 1975-től 2655 hellyel növeltük a bölcsődei férőhelyek számát, ebből csak 634 hely a mi érdemünk. Ezenkívül 17 mikrobölcsőde alakult a kerületben, 82 férőhellyel. — Az iskolaüggyel kapcsolatban jut eszembe, az egészségügyi intézmények népnevelő feladata, munkája. — Igen, a tudományos és szakmai nevelésen túl jelentős szerepe van a népi pedagógiának, a tudományos ismeretterjesztő és szakmai előadásoknak. A XV. pártkongresszus határozatai alapján több- témakört dolgoztunk ki. Évente mintegy harmincezer rendezvénnyel számolunk (beszélgetések, tanfolyamok, előadások, kvízek). Hatásukat nem lehet konkrét értékekben mérni. Majd a következő nemzedékek egészségügyi és higiéniai szokásaiban tapasztalhatjuk markánsabban. — Milyen tervekben fogalmazódik meg a kelet-szlovákiai kerület egészségügyi fejlesztésének jövője? — Komplex terveink a miniszteri határozatoktól függnek. Lehetőségeink viszont helyiek. A közeljövőben elkészül a kassai, svidníki és rozsnyói kórház, a presovi sebészeti osztály és a michalovcei elmegyógyintézet. Ezek az új létesítmények részben oldják az intézeti ágyak hiányát. 444 új orvosi állást kapunk és így 1985-re már csak 342 ■ lakos jut egy orvosra. Sok-sok apró eredmény hatására szövődik sűrűbbé az egészségügy hálója, válik hatékonnyá az emberről való gondoskodás. GÁGYOR PÉTER mm
