Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-23 / 39. szám
o o [LÄTTMID V o ISI U1 < > o < Z gondunkat oldhatnánk meg a gépesítéssel: a munkaerőhiányt. A minőségi és hatékony termeléshez ez is kell. A tagság mindig hálás az új dolgokért. így volt ez a borjúneveidében is, ahol Gubric Teréz is dolgozik — fordul a mellette álló asszonyhoz. — A nagykéri (Veiké Kiarovce) borjúneveidében dolgozik az a szocialista brigád, amelyet vezetek. A munka sokat változott, amióta korszerűsítették az istállót, átszervezték a munkát. Most hatan vagyunk, de egy napon csak öten dolgozunk. Egyikünknek mindig szabadja van. Mindnyájan családanyák, feleségek vagyunk, jól jön a heti egy szabadnap. A felszereltsége is javult az istállónak. Van mosdónk, öltözőnk, az udvaron virágokat ültettünk. A tervezett 65 dekás napi súlygyarapodás helyett 75-öt értünk el. Segítünk egymásnak, nem szaladunk haza a munka elől. Ha valamelyik borjú nehezebben eszik, azt különfogjuk, gondosabban etetjük. így kevesebb az elhullás, több a súlygyarapodás. Az értekezlet után az Agrokomplex pavilonjai között találkoztunk újra. Az idei kiállítás nagy része a vadgazdálkodással, a zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozik. De az ipolyvarbóiak is találtak néhány gépet, berendezést, amit otthon is hasznosíthatnak. A DS-4 típusú borjúnevelő és önetető, a sertésfialtató, amelyet rövidesen új hizlaldájukban is felszerelnek. Vagy amit Gubric Teréz leginkább vizsgálgatott: az egyszerre tizenöt borjút szoptató műanyát. A DS-4 alapját képező rácsokról meg is jegyezte, hogy ezek igencsak alacsonyak, az öt-hat hetes borjú kilép belőle.- A műanyához új istálló is kellene, a régibe már aligha lehet beszerelni — jegyezte meg sajnálkozva.- Igen, a meglevő régi épületeinket egy idő után és egy bizonyos műszaki fejlettségi szintet meghaladó gépekkel már nem lehet felszerelni. A régi technológiával, elavult módszerekkel már nem lehet hatékonyan, jó minőségű árut termelni, ahogy az az értekezleten is elhangzott Janik elvtárs beszámolójában. Nem is beszélve arról, hogy ezekkel a modern gépekre felkészültebb, műveltebb embereket kell ültetnünk. De honnan? A fiatalok közül egyre kevesebben választanak mezőgazdasági pályát. Végzett szakmunkások, technikusok, mérnökök, nem jönnek szövetkezetünkbe. Mi is vonzaná őket? A munka másutt is hasonló, nem beszélve arról, hogy a hozzánk tartozó kilenc faluban lassan már csak egyetlen 1-4. osztályos magyar tannyelvű alapiskola lesz. Több rétegű és hatású ránk nézve az iskolák központosítása. Először is elkerül a falvakból az iskola, nehezebbé válik a családok élete. Mert szinte összeegyezhetetlen a szövetkezetben dolgozó férj és feleség munkarendje a gyerekek autóbuszának indulásával. A több gyerekes családokban nagyobb anyagi terhet jelent a tizenhat kilométerre utazó három-négy gyerek útiköltsége is. Elmennek a pedagógusok, akik a falvak kulturális életét szervezték. Egyre kevesebb a rendezvény, a szórakozási lehetőség. Sok segítséget, korszerű gépet, technológiát, műtrágyát, növényvédő szert kap a társadalomtól a mezőgazdaság, a falu. Pedig hát az emberek igényei sem mellékesek. Kellenének a pedagógusok, a népművelők, akik megteremtik a nagyipari módszerekkel dolgozó mezőgazdászok kulturális, művelődési lehetőségeit. Nagy László szövetkezeti elnök gondolatait a szövetkezet dolgozóinak élete és az embert segítő gépeket bemutató Agrokomplex sugallta. Kilenc határt, kilenc falut, kilenc közösséget egyszerre látni; holnapi változásait, jövőjének körvonalait meghatározni csak így lehet. A kiállítás ideje alatt tartott országos tanácskozás is ezt jelölte meg, mint egyetlen járható utat. Ez is része kell hogy legyen a mezőgazdaságot segítő társadalmi összefogásnak. DUSZA ISTVÁN
