Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-23 / 39. szám
Fotó: KÖNÖZSI ISTVÁN nevelőmunkával ELENA LITVAJOVA, AZ SZLKP KB ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA. A SZLOVÁKIÁI NÖSZÖVETSÉG ELNÖKÉNEK AZ SZNSZ JUBILEUMI PLÉNUMÁN ELHANGZOTT BESZÉDÉBŐL A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának mostani plenáris ülésén kötelességünknek tartjuk, hogy o jelenkori világtörténelem nagy évfordulóival párhuzamosan - mint a Szovjetunió győzelme a német fasizmus fölött és Csehszlovákia felszabadítása —, ismételten megemlékezzünk a számunkra mérhetetlen értékű történelmi esemény, a Szlovák Nemzeti Felkelés 36. évfordu lójáról. Hiszen nőmozgalmunk legújabbkori fejlődése szorosan összefügg nemzeti történelmünknek e mérföldkövével. A felszabadulás után dolgozóink és kommunista pártunk előtt kirajzolódó új lehetőségek óriási ösztönző erővel hatottak népünkre, hogy aktívan részt vegyenek a társadalom megváltoztatásában. Nem hiányoztak az asszonyok, leányok sem, akiknek többségét éppen a Szlovák Nemzeti Felkelés ébresztette politikai öntudatra: s vívmányainak megvalósítása a gyakorlati életben számunkra a forradalmi cselekvés nagy iskolája volt. Az első nőszervezetek, a több mint százéves nőmozgalmi hagyományok alapján már negyvenöt márciusában, áprilisában megalakulnak a felszabadított területeken. Csehszlovákia Kommmunista Pártjo megalakulásának hatására a megújult nőmozgalom a lenini elvek alapján - programjával és gyakorlati tevékenységével is — arra törekedett, hogy a nők kommunista mozgalmát minél szélesebb tömegolapon fejlessze tovább, szerves részeként a proletariátus, a kizsákmányoltak és elnyomottak általános tömegmozgalmának. A húszas években megjelenő Proletárka, a párt áldozatkész nötagjai, funkcionáriusnői ideológiai nevelőmunkájával országszerte egyre több asszony és leány vállalta a kemény küzdelmeket, az osztályharcot - a Garom mentén, Handlová környékén, Liptóban, 2ilinán, Kezmarokban, Bratislavában és másutt. Jóllehet Szlovákiában az általános elmaradottság és nyomor, a fejletlen gazdasági viszonyok miatt a kommunista nőmozgalom nem izmosodhatott meg, mégis felnőtt egy nő-nemzedék, amelyre pártunk támaszkodott; ott álltak a pártalapitók sorában, a férfiak oldalán részt vettek a húszas és harmincas évek politikai csatározásaiban. Tapasztalataikat, forradalmiságukat, átplántálták az utánuk jövőkbe, akiknek aktív részvétele által válhatott a Szlovák Nemzeti Felkelés is az egész nép. az egész nemzet ügyévé. Nevüket arany betűkkel írták történelmünk lapjaira — a vrútkyí Mária Vaváková, a zilinai Mária Póricková, a ruzomberoki Mária Gregorová, az uhrovcei Mária Turková és a többiek. Sokan közülük a hazáért áldozták életüket, már eltávoztak körünkből, de sokuknak osztályrészül adatott látni forradalmi harcainak dúsan termő gyümölcseit. E nemzedék asszonyai, főleg a felkelés résztvevői állták 1945-ben szervezetünk bölcsőjénél, és ők, az alopitótagok indították el a nőkérdés marxista-leninista megoldásának programját. Nőszervezetünk hathatós segítséget nyújtott háború pusztította hazánk újjáépítésében, pártunk nőpolitikájának megvalósításában a mindennapi élet valamennyi területén. A nőkérdés lenini megoldásában, a nők egyenjogúsításában a politikai, a gazdasági és a kulturális életben; a nők általános felemelkedésében különösen az utóbbi tiz év az a szakasz, amelyre a lenini elvek győzelme a jellemző. Ebben az időszokbon nyilvánvaló az a történelmi változás, amely a nők és a családok életében, személyiségünk fejlődésében bekövetkezett, és kialakultak azok a további politikai, gazdasági és kulturális feltételek, amelyek lehetővé teszik a nők anyai, dolgozói és állampolgári szerepének egybehangolását. Ebben az időszakban különösen kedvező feltételek közepette végezhette céltudatos és sokrétű munkáját a Szlovákiai Nöszövetség, a CSKP új vezetőségének politikáját alkotó módon megvalósítva, jelentős tömegpolitikai munkájával növelve a nők részvételét a fejlett szocialista társadalom építésében. Szervezetünk tevékenységében — noho a harmincöt év alatt több szervezési változást élt meg — főleg azokat a vonulatokat vesszük figyelembe, amelyek a jövőre nézve is döntőek. Szocialista haladásunk fontos tényezője, hogy van nőszervezet, mert — amint Vlagyimir lljics Lenin hangsúlyozta — a forradalmi pártnak szüksége van specifikus szervekre és szervezetekre, amelyek a nők körében végzett tevékenységükben meghatározott agitációs módszerekkel és szervezési formákkal dolgoznak. „Ez nem feminizmus — hangsúlyozta Lenin —, hanem gyakorlati forradalmi céltudatosság!" Napjainkban is, a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában, a pórt nemegyszer emelte ki nőszervezetünk céltudatos és jó munkáját, a nők tömegeire gyakorolt befolyását. A nők egyenjogúságát még a szocialista társadalomban sem értelmezi mindenki kivétel nélkül helyesen. E téren is hatnak a múlt csökevinyei, a régi gondolkodás- és cselekvésmódok, sőt a nők egy része sem mentes a helyzetükkel kapcsolatos avult előítéletektől, főleg ami anyai, háziasszonyi szerepüket illeti. A régi szemléletmód eloszlatásában vitathatatlanul fontos tömegpolitikai munkát végez nőszervezetünk, s hatásának kifejtésére még jó ideig szükség lesz. A nőszervezet tevékenységével megszilárdítja a párt kapcsolatát a dolgozó tömegekkel, s nagy jelentőséggel bír a szocialista demokrácia elmélyítésében, ezt alapszervezeteinknek a legkülönbözőbb területeken végzett munkássága, tapasztalatai is bizonyítják. A szervezési nehézségek, átszervezések ellenére^ mindenkor igyekeztünk feladatainkat teljesíteni. Elvünk: „hangosan és érthetően szólni". Ez ma, amikor társadalmunk fölöttébb igényes feladatok teljesítését várja el tőlünk, kétszeresen érvényes, abban a küzdelemben, amelyet pártunk a termelés jobb minőségéért, hatékonyságáért vív. Mindenki ismeri azokat az eredményeket, amelyeket hazánk a szocialista tábor megingathatatlan tagjaként elért, s amelyek révén népünk áldozatkész munkával Szlovákia arculatát megváltoztatta. A szlovákiai nők a cselédsorból küzdötték fel magukat az atomfizikáig, büszkék arra, amit munkájukkal megteremtettek. A szocialista öntudat művelt formálói, alkotói jelenünknek, és tudatosítják társadalomban betöltött helyzetünk jelentőségét. Mindennek ellenére — vagy éppen ezért — tudatában vagyunk, hogy bennünk is munkálkodnak még belénk rögződött megszokások, s nem egy esetben magunknak is meg kell küzdenünk a kispolgári szerzésvággyal, a társadalmi érdek lekicsinylésével. Mindannyiunkra érvényes a szabály: a hiányosságok felszámolását önmagunknál kell kezdenünk. Ha sikereinkről szólunk, a szebb, jobb szocialista társadalom építésében vagy szervezeti munkánkban, ne feledjük, hogy amit elértünk és elérünk, azért lelkesedéssel tudtunk dolgozni, munkálkodni, és abban a tudatban, hogy nagy dolgokat viszünk véghez. Igen: apró munkával is nagy dolgokat szolgáltunk, és egyetlen „nagy" dolgot sem lehet véghezvinni lelkesedés nélkül. A lelkesedésre pedig a jövőben még inkább szükségünk lesz, mert azok o feladatok, amelyeket a fejlett szocialista társadalom építése során meg kell oldanunk, nemcsak nagyok, hanem bonyolultak is. Több tízezernyi tisztségviselőnk, akik már szervezetünkben nőttek föl, odaadó lelkesedése, funkcionáriusaink egynéhány nemzedéke — sokuk kiváló szakember, példás dolgozó iparban, mezőgazdaságban, oktatásügyben, tudományos és kulturális területen, kereskedelemben, szolgáltatósokban stb. — elkötelezettsége igazolja legjobban nemcsak a szocializmus előnyeit, hanem szervezetünk életképességét is. Csaknem négyszázezres tagságunknak átlagos életkora 35 év. Ez azt bizonyítja, hogy szervezetünk programja vonzó. Bennünket viszont arra kötelez, hogy tudatosítsuk óriási kötelességünket: nem csalódhatnak bennünk, segítenünk kell, hogy felnőjenek, hogy többre vigyék, mint mi. Ez azt jelenti, hogy egyengetnünk kell érvényesülésüket az életben, a munkában és szervezetünkben, hogy ezen keresztül még nagyobb elkötelezettséggel álljanak ki pártunk politikájának megvalósításáért. Ebből következik az is, hogy még aktívabban kell dolgoznunk az ifjúsággal, hogy egyénileg is előkészíthessük őket az életre, kiváltképp a legszebb életérzés, az anyaság átélésére. Tevékenységünk sokfélesége továbbra is felöleli az emberi kapcsolatok, az állampolgárok együttélésének számtalan területét, a szocialista életmód formálását. Politikailag, szakmailag egyaránt, mert mindannyiunkban él a törekvés, hogy jobbak, tökéletesebbek legyünk, mert ilyenné kell lennie társadalmunknak is. Forradalmiságunk útján, amelyre az SZNF napjaiban léptünk szüntelenül van tennivalónk, mert hagyatéka forradalmasítja jelenünket. És ezt tartjuk legjobb hozzájárulásunknak a világbéke fenntartásáért vívott küzdelemhez is.
