Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-19 / 34. szám
ilfilisssi^ji Később megtudjuk, nem kell mór ez senkinek. Mert mór felkínálták a testvérüzemeknek is; aki meg tudja javítani, vigye, használja. De nem kell, mert kézi műnkával gyorsabb, pontosabb o címkék ragasztása. A gép észreveszi, ha egy picit vastagabb papírból készült a címke, vagy nem egyforma a ragasztó sűrűsége. Más géppel is van gond. Például azzal a paradi-csomdoboz-záró géppel, amit tavaly vásároltak. Néhány doboz után felmondja a szolgálatot. Mór kétszer voltak itt a szakemberek, de még mindig nem tudják megmondani, az ő gépükben vagy a mi csomagolóanyagunkban van-e a hiba. Most a kutatóintézet eredményeire várnak, hogy végre megtudják, miért nem működik a gép. A paradicsompasszírozó gép az udvaron ófl. mert a csarnokba nem fér be. Kénytelenek az udvaron elhelyezni s csövekkel összekötni a belső berendezéssel. Csokhát ehhez még a rozsdamentes csövek hiányoznak... A borsóosztályozó gép is az udvaron henyél, idén kapták, de borsóérésig nem tudták üzembe helyezni. Meghagyták hát a régit, így elkerülték a kockázatot, amit az új gép beállítása jelent. Akárhogyan >s próbálják a hiányosságokat pótolni, a javulás csak ideig-óráig tart. Mert itt már csupán egy átfogó, komplex átépítés segíthet, amely gyökerestől megoldja a problémákat.- Mikor kerül erre sor? - kérdem JUDr. Jarina Jánostól, az üzem igazgatójától.- Sajnos, egyhamar még nem. Kidolgoztuk az üzem rekonstrukciós tervét, de az eredményt csak 1985-ben várhatjuk. Ekkor kezdene üzemelni a 32 vagonos teljesítményű paradicsomfeldolgözó. Ez a 76 millió ko-MIÉRT ha éppen a legproduktívabb helyen hiányoznak hozzá a megfelelő feltételek? Végigjártuk az üzemet, s meggyőződtünk arról, hogy ilyen körülmények között nagyon nehéz jó eredményeket elérni.. . A munkacsarnok bejáratánál süketítöen zakatol a vajbabvágó gép. Már régen selejtezésre „érett", de amíg megy, csak szolgáljon, mert nincs helyette más. A vele dolgozó kénytelen elviselni a 120 decibelt is meghaladó zajt, mert a gépen állítani, javítani már nem lehet. A csarnok egyik oldatán fiatal lányok — az üzem évente 60-80 diákot szerződtet a 240 állandó dolgozó mellé, hogy valahogy megbirkózzanak az idénymunkákkal - kézzel rakják a szeletelt uborkát az üvegekbe. A másik oldalon is így kerül az üvegbe a zöldbab. Egy műszak alatt öt asszony ötezer darab hétdecis üveget tölt meg. Kezük bizony belefárad a munkába, lábuk az állasba. Homlokukon gyöngyözik az izzadság, torkukat ingerli a különböző szagokkal telített levegő. A meleg meghaladja a harminc fokot, a félemeleten, ahol a csírátlanítás folyik, eléri az ötvenet is. Fullasztó a hőség; a beépített szellőztető berendezések mintha nem is működnének, észrevehetetlenek. A mozgási lehetőség a túlzsúfoltság miatt minimális, a padlózaton csurgó víz oz elcsúszás veszélyével fenyeget. Nem kerüli el figyelmünket az sem, hogy amíg az asszonyok lázas igyekezettel dolgoznak, itt-ott néma csendben álló gépek pihennek. Egy dolgozó beidegzett mozdulatokkal ragasztgatja a konzervdobozokra a címkéket, holott mellette van a címkézőgép. Kérdésünkre csak legyint:- Már vagy öt éve áll itt, elromlott. Nincs, aki megjavítaná. ronás befektetésű létesítmény lenne az alapja a további fejlesztésnek. Föltételezzük, hogy akkorra már megoldódik a konzervgyárak specializálása is, vagyis nem kell majd mindenfajta zöldséget tartósítanunk. De erre tíz év után kerülhet majd sor.. . öt-tíz évig tehát még maradnak a jelenlegi feltété lek. A trencíni vezérigazgatóságon 1985-ig mégis 85 millió korona értékű termelést irányoztak elő az üzem nek. Negyvenkét százalékos növekedést! Hogy mirr alapozták ezt a tervet, senki nem tudja megmondani Mert itt a munkatermelékenység emelésének egyedüli forrása már csak az ember lehet, a dolgozók viszont most is a maximumot adják magukból. Gépek, korszerű technológia nélkül már aligha lehet, a munkatermelékenység növekedésére számítani. Csallóköz szívében egy jól felszerelt, korszerű konzervgyár szükséges. Nemcsak a mezőgazdasági üzemek gazdálkodását befolyásolná, hanem lakosságunk zöldség- és gyümölcsellátósában is fontos szerepet tölthetne be. S ez mór nem helyi probléma, hanem népgazdasági kérdés, melynek megoldása senkinek sem lehet közömbös. H. ZSEBIK SAROLTA Itíí] 9 I