Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-19 / 34. szám
rült, hogy brnoi születésű. Nürnberget viszont tökéletesen ismerte és az együtt töltött néhány óra alatt lelkesen igyekezett minél többet átadni ismereteiből. Nürnberg nagyon régi, ma nagy forgalmú, modern város. Az írásos emlékek csak 1050-től említik, de nyilván régebben alapították a Pegnitz folyó két partján. Várépítménye már 1050-ben is- megvolt, máig fennmaradt. Megcsodáljuk az 1 méter széles és 7 méter magas kőfalakat. A várat Barbarossa-Rötszakállú Frigyes 1158-ban kibővíttette. Ezekben a régi időkben még lakták a császárok a várat, később a császár már csak az országgyűlésekre jelent meg Nürnbergben, a város ügyeinek intézését gazdag patríciusokra, az ún. markgrófokra bízta. A vár egyik érdekessége a „pogány toronyban“ fennmaradt két román stílusú kápolna. Az építmény egyes helyiségeiben valaha gabonát halmoztak fel, hogy háború esetén is legyen elég kenyér. Az utókorban kétszázéves, még használható gabonát találtak a raktárakban. A vár királyi lóistállóiban 120 ló számára van férőhely. Kevésbé derűs hely az ötszögletű torony, amely kínzókamraként is szolgált. Hogy a hosszan húzódó várépítmény ne maradjon kihasználatlanul, egyes szakaszain komfortos lakásokat rendeztek be. Itt helyezték el az aggok otthonát, és az olcsó, télen melegre fűthető, nyáron kellemesen hűs toronyfalak közt szívesen laknak a város főiskoláin tanuló diákok. Idegenvezetőnőnk az egyik toronyra mutatott: „Egy idős hölgy lakja — mondja —, akinek a háború után szükséglakásként adtak itt szállást, de ó annyira megszerette és bévülről olyan lakályossá tette az otthonát, hogy a világ minden kincséért sem akarna innen elköltözni.“ „Amott pedig a város főépítésze lakik“ — irányította figyelmünket egy stílusosan tatarozott részre. Művészi ízlésű ember el sem képzelhet hangulatosabb, megnyugtatóbb környezetet. Megnéztük a 17. század elején olasz reneszánsz stílusban épült városházát is. Dísztermének falán Dürer hatalmas falfestménye Miksa császár diadalmenetét ábrázolja. Lehet, hogy éppen ehhez a képhez fűződik a nevezetes anekdota, hogy mikor Dürer, aki a császár udvari festője és kegyeltje volt, nem érte el már ecsetjével a magasabban elhelyezkedő figurákat, a császár ráparancsolt egy nemes úrra: álljon négykézlábra, hogy Dürer az ő hátára lépve tovább festhessen. A nemes úr méltatlankodva tiltakozott, amire Miksa császár így felelt: „Nemes embert akármelyik polgárból csinálhatok, de egyetlen nemest sem tehetek Albrecht Dürerré!“ CILINDER ÉS PESTISTEMETÖ Ódon térre jutunk — az Egidienplatzra. Még mindig itt áll Hans Sachs, az egyik nürnbergi mesterdalnok kis háza a suszterműhellyel. További látványosság a szép gótikus templom. Kiugró homlokzatára Adam Krafft 100 évvel IV. Károly halála után egy szoborkompozíciót, a „Menleinlaufen“-t készítette el, amely nevét onnan kapta, hogy a király alakját időközönként hét kis figura járja körül. Természetesen felkerestük Dürer (akit nyugodtan nevezhetünk Albertnek is, hiszen az édesapja Magyarországról került Nürnbergbe) volt otthonát is. A barna faelemekkel díszített kétemeletes, csúcsos tetejű ház nyikorgó falépcsőit járjuk, bekukkantunk a lépcsőfordulóknál váratlanul elénk táruló zegzugokba, szemünk a középkori háztartás érdekes használati tárgyait vizsgálgatja, de közben Dürer alkotásainak látványát sóvárogjuk. Az emeleteken ezt is megkapjuk: a falakon és üvegezett pultokon láthatjuk a nagyszerű művész rajzait és rézkarcait, amelyeken elsőként alkalmazta a késői gótika stílusjegyei mellett már a reneszánsz elemeket is. Üjra az utcákat rójuk, habzsoljuk a látnivalókat és dicsérjük a ragyogó napfényt, amely ezen a tavaszon nem kényeztetett el minket. A Dürer-ház melletti kis téren, mint meghitt fészekben a madarak, üldögélnek vagy heverésznek a hihetetlenül tiszta utcaköveken a nürnbergi fiatalok, talán diákok, talán turisták, talán külföldi vagy belföldi, helybéli „kicsit hippik“, akik fittyet hányva a körülöttük kavargó utcai forgalomnak, a kattogó fényképezőgépeknek, meglehetősen merészen nekivetkőzve adják át magukat a napfürdőzés élvezetének. Egyik már inkább középkorúnak nevezhető útitársunk fogta magát és leült a földre a fiatalok közé. Talán ki akarta próbálni, mi lehet az élvezet ebben a laza pózban. Még a szemét is lehúnyta hozzá — ki tudja hány évet (vagy évtizedet) tett meg visszafele az időben? xxx Be kell számolnom Nürnberg egyik látványosságáról, a Johannes Friedhofról, erről a XIV. századból származó temetőről, amelyben a XVII. századig oly gyakori pestis-járványok egyikének alkalmából egyszerre háromezer polgárt temettek el. A tekintélyes patríciusok sírjait borító egyforma szürke, kőlapokon érdekes epitáfiumok olvashatók. A járvány áldozatain kívül később más előkelőségek és neves emberek is itt kaptak végső nyughelyét; többek közt Albrecht Dürer, Weit Stoss késő középkori híres szobrász, valamint Williams mozdonyvezető sírját is. Idegenvezetőnőnk látja, hogy szorgalmasan jegyzem a szavait, ezért szívesen elmeséli, hogy Nürnbergben 1835-ben indították el az első vonatot. A gőzmozdony vezetője a fentebb említett William nevű angol ember volt. Személyét nagy tisztelet övezte, a vonatot frakkban és cilinderben vezette, nagyobb fizetése volt, mint egy miniszternek. Ennyit mondanék Nürnbergről, amelyet Martin Luther annak idején Németország szemének és fülének nevezett. Gyorsan visszarakott mindent o szekrénybe, és bezárta. Noteszába fölirta a szekrény számát: 338. Ki akarta deríteni, hogy kié. Dühös volt, de annyira azért nem vesztette el a fejét, hogy ne tudta volna: ekkora rejtett gyógyszerkészletnek az egész kórházra nézve súlyos következményei lehetnek. Február 23., hétfő, 10 óra 15 perc Susan sohasem volt még műtőben. Fentröl, a galériáról már végignézett néhány operációt, de ez alig jelentett többet, mint ha tévén nézte volna végig őket. A csoport megállt a 18-as műtő előtt.- A beszélgetést próbáljuk a minimumra korlátozni - mondta Bellows, és benézett az ajtó kis ablakán. - A beteg már alszik. Kár, szerettem volna, ha látják az altatást. Na, mindegy. A steril kendő elhelyezése sok mozgással s egyebekkel jár, ezért kérem, maradjanak ott, a jobb oldali fal mellett. Ha az operáció elkezdődik, jöjjenek közelebb, hogy lássanak valamit. Ha lesz kérdésük, gyűjtsék össze, és később megbeszéljük. Rendben? - Végignézett a medikusokon. Mikor szeme a Susanéval találkozott, újra elmosolyodott, és kinyitotta a műtő ajtaját.- A, isten hozta, Bellows professzor úr - üdvözölte lelkesen a műtő túloldalán a röntgengépek mellett állóho. talmas, steril köpenyes, kesztyűs, bemosakodott alak. - Bellows professzor Úr ideterelte az ő kis bóránykóit, hogy megmutassa nekik a Keleti Partvidék leggyorsabb sebészkezét - mondta nevetve.- Bemutatom. Stuart Johnstont, a szakvizsga előtt álló három segédorvos egyikét — mondta Bellows. — Már csak négy hónapig kell vele kibírnunk. Megígérte, hogy tisztességesen fog viselkedni, de én már nem hislek az Ígéreteiben. A letakarás gyorsan ment.- Kést - mondta lohnston. A szikét gumikesztyűs jobb kezébe fogta, a ballal meg feszesre húzta a beteg hasán a bőrt, hogy könnyebben belevághasson. A medikusok csöndesen közelebb húzódtak, és előrehajoltak, hogy lássanak valamit. Olyan volt, mintha egy kivégzést néznének. Megpróbáltak lélekben fölkészülni arra, amit a következő pillanatban látni fognak. A szike belemélyedt a szövetekbe, és simán, könnyedén felhasította a bőrt. A seb szétnyílt, lüktető artériás vér spriccelt szét vékony sugárban, aztán a vérzés csillapult és elállt. Ezzel egy időben érdekes jelenség játszódott le George Niles agyában. Az emberi húsba vágó kés képe azonnal megjelent a hátsó kérgi mezőkön. Az asszociációs rostok fölfogták az ingert, és továbbították a fali lebenybe, ahol megtörtént az áttevődés. Az ingerület olyan gyorsan és olyan erősen terjedt, hogy aktiválta a hypothalamust, és nagymértékben kitágította a perifériás ereket. A vér az agyból a kitágult erekbe áramlott, s az agy tulajdonképpen vér nélkül maradt. George Niles elvesztette az eszméletét, és hanyatt vágódott. Feje kongva a műanyag padlónak ütődött. Bellows lassan tolpro állította George-ot, és mikor látta, hogy összeszedte magát, intett a csoportnak, hogy menjenek. Február 23., hétfő, 11 óra 15 perc George Nilesnak elsősorban a büszkesége sérült meg. A tarkóján jókora dudor nőtt ugyan, de a feje nem tört be. A pupillák nagysága nem változott, nem volt memóriazavara sem. Az eset azonban így is elrontotta a csoport hangulatát. Bellows ideges lett, hogy rossz fényt vet az ítélőképességére, amiért mindjárt az első nap a műtőbe vitte a medikusokat. A medikusokat meg azért izgatta a dolog, mert tartottak tőle, hogy valamennyiüket egy ilyen eset alapján Ítélik meg. Susant nem ez érdekelte. Őt sokkal inkább a Johnstonnól, illetve a Bellowsnól tapasztalt hirtelen, váratlan reakció és változás döbbentette meg. Az egyik percben vidámak voltak és barátságosak, a másikban szinte őrjöngtek, csak azért, mert az események váratlan fordulatot vettek. Mindez csak megerősítette a sebészekről kialakított véleményét. Valószínűnek tartotta, hogy nem egyedi jelenséggel találkozott. A csoport az intenzív osztályra ment. Bellows nagyméretű kórlapot vett elő az egyik rekeszből és az asztalra tette. Leült. Susan elolvasta a nevet a kórlapon. N. Greenly. A diákok körbeállták Bellowst. — A sebészeti és általában a betegellátásnak egyik legfontosabb mozzanata a folyadékháztartás szabályozása - kezdte Bellows, és kinyitotta a kórlapot -, amit például ez az eset fényesen bizonyít. Hirtelen kivágódott a kórterem ajtaja, jellegzetes kórházi hangzavar és halvány fény szűrődött be rajta, és belépett Daniel Cartwright. Bellows bemutatta Cartwrightot a medikusoknak, és megkérte, ismertesse dióhéjban Nancy Greenly kortörténetét. (folytatjuk) CÉH]
