Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-29 / 31. szám

szerző felvétele A Nehézipari Gépgyár Fejlesztési Üzeme Kassán (KoSice) egy egyszerű, nyolceme­letes panelépület. Vasil Hlinka, a városi szakszervezeti bizottság dolgozója irányított ide, vagy a vélelten, mert amikor e hagyományos iparvárosban az újítómozgalom női résztvevői után érdeklődtem, kapásból öt nevét írt fel és az első Lengyel Zsuzsannáé volt. Itt, az Akasz­tóhegy tövében — hajdan a város széle volt — most villamos csörömpöl, motorok berregnek, „városiasab“ a zaj, mint szeretnénk. A legényszállásnak épült panelházban (a he­tedik emeleten) kopár munkahelyek: rajz- és íróasztalok, székek. Puritán célszerűség, mint a műhelyekben. Fejlesztési üzem. Képzeletünk a valóságnál mindig gazdagabb képet fest, annak ellenére, hogy korunkban elvesztik hitelüket a fantasztikumok, a külnös szerkezetek és lombi­Az újítás : életforma kok közötti alkimista miliő, a perpétum mobi­lét szerkesztgető felalálók. De a feltalálók kü­lönlegességének legendája még fel-felébred, akár egy józan felvonóban is, mely megáll mindegyik emeleten csak éppen a hetediken nem, pedig annak gombját nyomtam be. — Nem számolom, hány újítási javaslatot ké­szítettem, adtam be és fogadtak el — mondja Lengyel Zsuzsanna. — Nem azért, mintha olyan sok újításom lett volna, hanem mert számom­ra így természetes. Műszaki ember vagyok, te­hát ha olyan ötletem támad, amely haszno­sabb, mint az eddigi megoldások, vagy csak hasznosabbnak vélem, akkor ezt az ötletet sze­retném megvalósítani és megvalósíttatni. A mű­szaki ember erkölcsi mércéje a takarékos nyers­anyag és energiagazdálkodás. Leegyszerűsítve a kérdést: bosszant, ha valamit évszerűbben le­hetne csinálni, és nem úgy csináljuk: ez a bosz­­szúság ötleteket szül... Lengyel Zsuzsanna 1962-ben harmadik helye­zést ért el a gyár (akkor még Kelet-szlovákiai Gépgyár) újítóinak versenyében. A jó start után még több javaslat következett, zömükben nyers­anyag-megtakarítást eredményeztek. Munkássá­gából nagyobb horderejű tálálmány még nem született, „csak újítások“. Ezek nagyrészét el­fogadták. Sajnos éppen azok nem valósultak meg a gyakorlatban, amelyek jelentős megta­karítást jelentettek volna. Az újítómozgalomban is vannak rejtett tar­talékok és nemcsak az ötletek szintjén. Arra gondolok, hogy a rugalmatlan szervezés és a lassú ügyintézés pénzértékben kifejezhető vesz­teségeket okoz. Mert milyen az újítási javaslat sorsa? Az ötletet megszerkesztem, beadom és várok. A választ általában bizonytalan idő múl­va kapom meg, annak ellenére, hogy az álta­lános és vállalati jogszabályok szerint három hónapon belül meg kellene kapnom. A meddő várakozások kedvét szeghetik az újítónak. Né­ha az anyagbeszerzés vagy a termelés szerve­zése miatt nem vezethető be egy-egy javaslat. vonalához. A műszaki emberek szellemi tőkéje jelentős értéket képvisel. Ma már ott tartunk, hogy ha eldobott nyersanyagot, elpocsékolt ener­giahordozót veszünk észre, felháborodunk. Vi­szont a hétköznapi életben nem vesszük észre a meg nem valósított ötleteket, melyeknek ér­téke jóval nagyobb pl. egy liter kiömlött nyers­olajnál. — Amikor elvégeztem a nyolcadik osztályt, Kassán még nem volt magyar tannyelvű gim­názium, csak a magyar ipari működött. Apám is ott tanított, az első osztályt ő vitte érett­ségire. így én is az ipariba ’’kerültem, de apám példája nyomán pedagógus akartam lenni. Érettségi után fél évig tanítottam összevont alapfokon. Az akkori igazgatómnak azonban sikerült elvennie a kedvemet a tanítói pályá­tól, így műszaki pályára szorultam. És nem A gyárban pl. csatornatisztító gépkocsikat sze­relünk. Ezeknek a tömlője több részből áll, amelyek hollanderes összekapcsoló szerkezettel csatlakoznak egymáshoz. A csatlakozó szerke­zetek a csatornatisztitás közben fellépő nagy nyomás és az áramló szilárd részecskéket tar­talmazó folyadék nagyon igénybe veszi, tehát kemény felületük kell hogy legyen. Eddig drága krómacélból készültek. Javasoltam, hogy készül­jenek olcsó acélból és nitridáljuk a felületüket, így még keményebb, tartósabb felületet nyer­nénk, csak nitridálás előtt a menetes részeket kellene védőpasztával bekenni. Sajnos, megfe­lelő védőanyag csak külföldről szerezhető be, és a külföldi vásárlásokat előre kell tervezni. Ezért ebben az évben marad a drágább króma­cél. Lengyel Zsuzsanna bekapcsolódott a százezre­sek mozgalmába. Ennek az a célkitűzése, hogy az újítók évente százezer koronányi értéket ta­karítsanak meg vállalatuknak, illetve a népgaz­daságnak. Minden újítás — még a legapróbb is — a mű­szaki élet tökéletesedéséhez vezet, az ipari ter­melés jobb szervezettségéhez és magasabb szín­bántam meg. Bátyám, György, vegyész. A mű­szaki főiskolán tanársegéd. Másik bátyám, Má­tyás, a konzervatórium igazgatóhelyettese. Ö pe­dagógus lett. Családunkban nagy hagyományai vannak a zene ápolásának és hallgatásának. Most is úgy érzem, életem egyik felét a zene tölti ki. A műszaki pályát is megszerettem, pe­dig sosem készültem műszakinak. A csábítás sem volt nagy, 970 korona volt a kezdőfizeté­sem. A szomszéd irodákból már hazaindulnak. A hetedik emeletről ki egy emelettel feljebb, ki egy emelettel lejjebb áll meg a felvonó ajta­ja előtt. Hősünk Trabantjába ül, és hazakocsi­­zik. Otthon tán zenét hallgat, ultrarövid hullá­mon. Mozartot vagy Bartókot? A kis népek, országok szellemi tőkéje foko­zottabb figyelmet követel a mi tájainkon, mint az ásványi kincsekben, energiahordozókban gazdag, nagy országokban. Európának ezen a részen a teremtő szellemnek hagyományai van­nak. Kisebb-nagyobb mértékben valamennyien magunkban hordozzuk e tradíciót. GÁGYOR PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom