Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-29 / 31. szám
ÖT KONTINENS ASSZONYAI TANÁCSKOZNAK EMUI BOTOKA, a Kongói Nőszervezet külkapcsolatok szekciójának titkára: ADELAIDE BOSSI ATTICNON, a Benini Nőszervezet ifjúsági szekciójának elnöke. — Közel kétmillió Kongó lakosainak száma. A többsége nő. Általános képet nehéz volna festeni róluk, mert igen nagyok a különbségek a családok között. Sok még a 10—12 gyermekes'hagy család. Ezek a családok nehezen birkóznak meg az egészségügyi követelményekkel, az iskolatörvények betartásával. A felvilágosultabb, képzettebb nők viszont a 2—3 gyereket tartják ideálisnak egy családban. Nekik fontos valamilyen szakma elsajátítása, műveltségük emelése. Nőszervezetünk tagjai a tizennyolc éven felüli lányok, asszonyok, persze szervezettségünk még aránylag kicsi. Szeretnénk több önbizalmat adni asszonyainknak, arra ösztönözni őket, hogy merészen vegyenek részt a termelésben, ne csak az iskolaügybe, egészségügybe és az ellenőrző szervek munkájába kapcsolódjanak be, hanem képezzék magukat, hogy más munkaterületeken is megállják helyüket. Szeretnénk azt is elérni, hogy az anyák ne küldjék gyermekeiket dolgozni az általános iskola ötödik osztályának befejeztével, hanem ösztönözzék őket a továbbtanulásra. Az afrikai országok között ugyan vezető helyen vagyunk ami a gyerekek iskolalátogatását illeti, mégis, sajnos az ország lakosságának fele még analfabéta. Sürgős feladatunk tehát az írástudatlanság felszámolása, a nők politikai képzése, szakmai képzése, és országunk gazdasági életének fellendítése. Őszintén irigylem a szocialista országok asszonyait, amit most láttam és tapasztaltam, az csodálatra méltó dolog. Tíz év nagy idő, de attól tartok, túl kevés ahhoz, hogy felzárkózzunk a sorba. Én optimista vagyok, és bízom barátaink segítségében... — A nőszervezeten belül az ifjúság problémái állnak hozzám közel, mivel ebben a bizottságban dolgozom. Különösen a testi fogyatékos, beteg fiatalokat szeretnénk felkarolni, önbizalmat adni nekik, helyes életmódra szoktatni, hogy beilleszkedjenek társadalmunkba. Ezekben a körökben jól ismerik Csehszlovákia népét, hiszen gyógyszer- és ruhaadományaikkal sokat segítettek már rajtunk. Örülök, hogy személyesen is meglátogathattam az önök hazáját. Gyönyörű ország, és igen magas fokon törődnek a fiatalokkal. Ismereteim szerint a világon a legmagasabb fokon. Otthon majd sokat mesélek itt szerzett tapasztalataimról, és igyekezni fogok, hog a két ország között barátság fejlődjön ki, hiszen sokat meríthetünk az Önök tapasztalataiból. Ránk a következő évtizedben igen nagy feladatok várnak. Az ENSZ megállapítása szerint lakosságunk életszínvonala és iskolánk színvonala nagyon alacsony. Hetvenegyben például az egyetlen egyetemünkön csak hatszáz diák tanult. A nők természetesen a leghátrányosabb helyzetben vannak. A nagyvárosok munkanélkülisége is elsősorban őket sújtja. Egészségügyünk fejlesztése is sürgős feladat, és itt a nők is tudnának mit kezdeni. A hetvenegyes ENSZ-jelentés szerint országunkban mindössze 93 általános és öt fogorvos volt.. . Bízom benne, hogy a „nők évtizede“ az elkövetkező öt évben mindenképpen eredményez majd változást a mi életünkben is.
