Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-23 / 4. szám

A SZLOVÁKIÁI NŰSZOVETSÉG KB NVILATKOZATA GYERMEKEINEK Gl A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának elnök­sége a szervezet több mint 400 ezer tagja nevében 1979. december 21-én az alábbi nyi­latkozatot hagyta jóvá: Hazánkban és az SZSZK- ban őszinte egyetértéssel fo­gadtuk „A világ minden gyer­mekének békés és boldog jö­vőjéért” konferencia összehí­vását Moszkvában. A részt­vevők kérték az EjNSZ-tag­­államok kormányát és parla­mentjét, hogy tegyenek meg mindent a nemzetközi feszült­ség csökkentéséért és a fegy­verkezési verseny megállítá­sáért. Az emberi élet csak akkor maradhat fenn boly­gónkon, ha elérjük az atom- és tömegpusztító fegyverek használatának megtiltását, az általános és teljes leszerelést, s ezáltal megteremtjük az emberiség leghumánusabb cél­jának — a gyermekek békés és boldog jövőjének — felté­teleit. A nemzetközi gyermek­év még véget sem ért, amikor a NATO-országok kegyetlen választ adtak e felhívásra: amerikai közép-hatótávolságú rakéták gyártását és Nyugat- Európába telepítését szavazták meg. Határozott NEM-mel vála­szolunk erre a világ békéjét veszélyeztető lépésre. Követel­jük, hogy a döntést vonják vissza, mert megvalósítása ellentétben áll a józan emberi ésszel, és főleg a nők és anyák vágyával, óhajával, akiket leginkább viselt meg, gyötört meg minden eddigi 1 háború. Az amerikai imperializmus és nyugat-európai szövetségeseink halálhozó tervei éles_-ellentét­­ben állnak a Szovjetunió és a szocialista országok békés külpolitikájával. Követeljük a fenyegető fegyverkezési hajsza felszámolását. Rakéta- és bom­bázómentes tiszta égboltot akarunk, hogy az anyák jól felkészíthessék gyermekeiket a békés, nyugodt életre. Támo­gatjuk a Szovjetunió békepo­litikáját és kezdeményezéseit, s ezt az SZSZK asszonyai elsősorban a hatodik ötéves terv utolsó éve igényes fel­adatainak becsületes teljesíté­sével fejezik ki. A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága A VILÁG RÉSZLET FREDA BROWNNAK, A MINDEN GYERMEK BÉKÉS ÉS BOLDOG JÖVŐJÉÉRT VILÁG­KONFERENCIA ELNÖKÉNEK MOSZKVÁBAN ELHANGZOTT BESZÉDÉBŐL Az egész emberiség számára óriási jelentőségű volt a nemzetközi gyermek­év, amelynek égisze alatt példátlanul nagyszámú nemzeti szervezetet sikerült összefogni. 150 országban alakult meg a gyermekév nemzeti bizottsága. A földön jelenlegi számításaink sze­rint körülbelül egymilliárd-hatszázmil­­lió gyermek él, vagyis ők teszik ki boly­gónk népességének 36 százalékát. Naponta 334 000 csecsemő jön a vi­lágra; a gyermekek több mint 3000 nyel­ven beszélnek. A gyermekek jogairól szóló nyilatkozat tíz alopelve szerint a gyermekeknek fajtól, a bőr színétől, nemtől és vallási hovatartozástól függet­lenül; mindenütt joguk van gyöngédség­re és szeretetre, étkezésre és orvosi el­látásra, ingyenes oktatásra, szórakozás­ra, névviselésre és nemzetiségre, fizikai vagy szellemi elmaradottságuk esetén védelemre és segítségre, arra, hogy bé­kés világban éljenek. Nemes és humá­nus eszmék ezek. A gyermekek jogairól szóló nyilatko­zat kimondja, hogy az emberiség köteles mindenből a legjobbat adni a gyerme­keknek. Az elmúlt két évtized alatt természe­tesen sok minden változott. A népek ki­tartó erőfeszítéseinek eredményeként sok országban változott a gyermekek jogi helyzete és javultak, életkörülményeik. Ahol felszámolták az embernek ember általi kizsákmányolását, ott érvényesül­nek a gyermekek jogairól szóló nyilatko­zat alapelvei; megteremtik az ingyenes oivosi ellátást, külön törvény szól az onya és gyermekvédelemről, létrehozták a gyermekintézmények rendszerét, beve­zették az ingyenes, kötelező oktatást, ki­alakították a kulturális-oktatási, valamint a szabad idő eltöltését szolgáló létesít­ményeket. A gyarmati uralom alól felszabadult ázsiai, latin-amerikai országokban mind nagyobb figyelmet szentelnek a gyerme­kek és az ifjúság egészségvédelmét, ok­tatását és nevelését szolgáló programok megvalósításának. A világ sok országá­ban azonban az ifjú állampolgárok hely­zete továbbra is nagyon nehéz. 600 millió gyermek nyomorban él, 200 millió sohasem lakik jól. Ahol pedig háború folyik, ott elsősorban a gyerme­kek pusztulnak. Bolygónk egymilliárd lakosának nincs megfelelő lakása, egyharmaduk nyomor­­tanyókcn tengődik. A fejlődő országokban minden húsz gyermek közül csak egy részesül orvosi ellátásban. A világon évente százmillió gyermek születik: tízből hét, vagyis 70 millió szak­szerű orvosi segítség nélkül jön a vi­lágra. A falvakban élő gyermekek 85 száza­lékának nem jut egészséges ivóvíz, őt gyermek közül egy nem éri meg az öt­éves kort. Az A-vitamin hiánya miatt évente több mint százezer gyermek meg­vakul. Százmilliónak nincs lehetősége ta­nulni, még írni-olvasni sem tudnak. Az ember már járt a holdon, de gyermekek millióinak még sohasem volt könyv a kezében. A világon a gyermekeknek csupán egy százaléka járhat bölcsődébe, óvodába. A nyugati tőkés országokban több százezer gyermeket sújt a társadalmi és nemzeti egyenlőtlenség, a faji megkü­lönböztetés. A kedvezőtlen lakáshelyzet, m elégtelen táplálkozás, a betegségek, a létbizonytalanság sok gyermek életé­nek állandó kísérője. A gazdasági vál­ságok, az infláció, a munkanélküliség sok országban szül gyermekbűnözést, if­júkori prostitúciót és csavargást. Különös gondolkodással kell övez­nünk a nyomortanyák gyermekeit, a ven­dégmunkások és a menekültek gyerme­keit, az árvákat, az egyedülálló anyák gyermekeit, a falusi szegényparasztok gyermekeit, a kábítószer rabjaivá vált és az alvilág karmaiba került gyermeke­ket, a szellemileg elmaradt vagy fizikai­lag nyomorék gyermekeket és a háború áldozataivá vált gyermekeket. Különösen tragikus helyzetben vannak a gyermekek azokban az országokban, amelyekben korlátozzák a szabadságjo­gokat, s az állami politika rangjára emelték a faji megkülönböztetést és a fajgyűlöletet. A dél-afrikai Transkeiben, a feketék első bantusztánjában — bárhogy dicsér­jék is azt a fehér hatóságok — a gyer­mekhalandóság aránya: 1000-ből 216, de még Johannesburgban is 1000 feke­te bőrű gyermek közül 95 hal meg. En­nek oka a fajgyűlölet embertelen és amorális politikája, amelynek része a családok könyörtelen szétválasztása, a nyomor és a halál rezervátumainak lét­rehozása, ahol a nők és a gyermekek, akikre senkinek sincs szüksége, keserű magányra és pusztulásra vannak ítélve. Az apartheid politikája nyilvánul meg abban is, hogy 44 000 színes bőrű la­kosra jut egy orvos, míg a fehéreknél 400 lakosra! A fajgyűlölő politika jelent­kezik abban, hogy az állam 605 randot költ egy fehér és 40 randot egy színes bőrű gyermek oktatására, hogy a fekete tanító fehér kollégája fizetésének csak a felét kapja. Az apartheid a gyermekek jogairól szóló nyilatkozat mind a tíz alapelvének megsértését jelenti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom