Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-01-23 / 4. szám
A SZLOVÁKIÁI NŰSZOVETSÉG KB NVILATKOZATA GYERMEKEINEK Gl A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának elnöksége a szervezet több mint 400 ezer tagja nevében 1979. december 21-én az alábbi nyilatkozatot hagyta jóvá: Hazánkban és az SZSZK- ban őszinte egyetértéssel fogadtuk „A világ minden gyermekének békés és boldog jövőjéért” konferencia összehívását Moszkvában. A résztvevők kérték az EjNSZ-tagállamok kormányát és parlamentjét, hogy tegyenek meg mindent a nemzetközi feszültség csökkentéséért és a fegyverkezési verseny megállításáért. Az emberi élet csak akkor maradhat fenn bolygónkon, ha elérjük az atom- és tömegpusztító fegyverek használatának megtiltását, az általános és teljes leszerelést, s ezáltal megteremtjük az emberiség leghumánusabb céljának — a gyermekek békés és boldog jövőjének — feltételeit. A nemzetközi gyermekév még véget sem ért, amikor a NATO-országok kegyetlen választ adtak e felhívásra: amerikai közép-hatótávolságú rakéták gyártását és Nyugat- Európába telepítését szavazták meg. Határozott NEM-mel válaszolunk erre a világ békéjét veszélyeztető lépésre. Követeljük, hogy a döntést vonják vissza, mert megvalósítása ellentétben áll a józan emberi ésszel, és főleg a nők és anyák vágyával, óhajával, akiket leginkább viselt meg, gyötört meg minden eddigi 1 háború. Az amerikai imperializmus és nyugat-európai szövetségeseink halálhozó tervei éles_-ellentétben állnak a Szovjetunió és a szocialista országok békés külpolitikájával. Követeljük a fenyegető fegyverkezési hajsza felszámolását. Rakéta- és bombázómentes tiszta égboltot akarunk, hogy az anyák jól felkészíthessék gyermekeiket a békés, nyugodt életre. Támogatjuk a Szovjetunió békepolitikáját és kezdeményezéseit, s ezt az SZSZK asszonyai elsősorban a hatodik ötéves terv utolsó éve igényes feladatainak becsületes teljesítésével fejezik ki. A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága A VILÁG RÉSZLET FREDA BROWNNAK, A MINDEN GYERMEK BÉKÉS ÉS BOLDOG JÖVŐJÉÉRT VILÁGKONFERENCIA ELNÖKÉNEK MOSZKVÁBAN ELHANGZOTT BESZÉDÉBŐL Az egész emberiség számára óriási jelentőségű volt a nemzetközi gyermekév, amelynek égisze alatt példátlanul nagyszámú nemzeti szervezetet sikerült összefogni. 150 országban alakult meg a gyermekév nemzeti bizottsága. A földön jelenlegi számításaink szerint körülbelül egymilliárd-hatszázmillió gyermek él, vagyis ők teszik ki bolygónk népességének 36 százalékát. Naponta 334 000 csecsemő jön a világra; a gyermekek több mint 3000 nyelven beszélnek. A gyermekek jogairól szóló nyilatkozat tíz alopelve szerint a gyermekeknek fajtól, a bőr színétől, nemtől és vallási hovatartozástól függetlenül; mindenütt joguk van gyöngédségre és szeretetre, étkezésre és orvosi ellátásra, ingyenes oktatásra, szórakozásra, névviselésre és nemzetiségre, fizikai vagy szellemi elmaradottságuk esetén védelemre és segítségre, arra, hogy békés világban éljenek. Nemes és humánus eszmék ezek. A gyermekek jogairól szóló nyilatkozat kimondja, hogy az emberiség köteles mindenből a legjobbat adni a gyermekeknek. Az elmúlt két évtized alatt természetesen sok minden változott. A népek kitartó erőfeszítéseinek eredményeként sok országban változott a gyermekek jogi helyzete és javultak, életkörülményeik. Ahol felszámolták az embernek ember általi kizsákmányolását, ott érvényesülnek a gyermekek jogairól szóló nyilatkozat alapelvei; megteremtik az ingyenes oivosi ellátást, külön törvény szól az onya és gyermekvédelemről, létrehozták a gyermekintézmények rendszerét, bevezették az ingyenes, kötelező oktatást, kialakították a kulturális-oktatási, valamint a szabad idő eltöltését szolgáló létesítményeket. A gyarmati uralom alól felszabadult ázsiai, latin-amerikai országokban mind nagyobb figyelmet szentelnek a gyermekek és az ifjúság egészségvédelmét, oktatását és nevelését szolgáló programok megvalósításának. A világ sok országában azonban az ifjú állampolgárok helyzete továbbra is nagyon nehéz. 600 millió gyermek nyomorban él, 200 millió sohasem lakik jól. Ahol pedig háború folyik, ott elsősorban a gyermekek pusztulnak. Bolygónk egymilliárd lakosának nincs megfelelő lakása, egyharmaduk nyomortanyókcn tengődik. A fejlődő országokban minden húsz gyermek közül csak egy részesül orvosi ellátásban. A világon évente százmillió gyermek születik: tízből hét, vagyis 70 millió szakszerű orvosi segítség nélkül jön a világra. A falvakban élő gyermekek 85 százalékának nem jut egészséges ivóvíz, őt gyermek közül egy nem éri meg az ötéves kort. Az A-vitamin hiánya miatt évente több mint százezer gyermek megvakul. Százmilliónak nincs lehetősége tanulni, még írni-olvasni sem tudnak. Az ember már járt a holdon, de gyermekek millióinak még sohasem volt könyv a kezében. A világon a gyermekeknek csupán egy százaléka járhat bölcsődébe, óvodába. A nyugati tőkés országokban több százezer gyermeket sújt a társadalmi és nemzeti egyenlőtlenség, a faji megkülönböztetés. A kedvezőtlen lakáshelyzet, m elégtelen táplálkozás, a betegségek, a létbizonytalanság sok gyermek életének állandó kísérője. A gazdasági válságok, az infláció, a munkanélküliség sok országban szül gyermekbűnözést, ifjúkori prostitúciót és csavargást. Különös gondolkodással kell öveznünk a nyomortanyák gyermekeit, a vendégmunkások és a menekültek gyermekeit, az árvákat, az egyedülálló anyák gyermekeit, a falusi szegényparasztok gyermekeit, a kábítószer rabjaivá vált és az alvilág karmaiba került gyermekeket, a szellemileg elmaradt vagy fizikailag nyomorék gyermekeket és a háború áldozataivá vált gyermekeket. Különösen tragikus helyzetben vannak a gyermekek azokban az országokban, amelyekben korlátozzák a szabadságjogokat, s az állami politika rangjára emelték a faji megkülönböztetést és a fajgyűlöletet. A dél-afrikai Transkeiben, a feketék első bantusztánjában — bárhogy dicsérjék is azt a fehér hatóságok — a gyermekhalandóság aránya: 1000-ből 216, de még Johannesburgban is 1000 fekete bőrű gyermek közül 95 hal meg. Ennek oka a fajgyűlölet embertelen és amorális politikája, amelynek része a családok könyörtelen szétválasztása, a nyomor és a halál rezervátumainak létrehozása, ahol a nők és a gyermekek, akikre senkinek sincs szüksége, keserű magányra és pusztulásra vannak ítélve. Az apartheid politikája nyilvánul meg abban is, hogy 44 000 színes bőrű lakosra jut egy orvos, míg a fehéreknél 400 lakosra! A fajgyűlölő politika jelentkezik abban, hogy az állam 605 randot költ egy fehér és 40 randot egy színes bőrű gyermek oktatására, hogy a fekete tanító fehér kollégája fizetésének csak a felét kapja. Az apartheid a gyermekek jogairól szóló nyilatkozat mind a tíz alapelvének megsértését jelenti.