Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-22 / 30. szám

A „régi" faluban épen maradtak a vályogházak is, mert odáig nem ha­tolt el a víz. Az új házsor helyén 1965-ben még mocsaras árterület A Csallóköz Játszadozzunk a gondolattal, a gyakran hasz­nált állandó vagy közhelyszerű szókapcsolatok­kal: az ország éléskamrája, kenyere; az ország kútja, ivóvíz forrása — és újabban: az évszázad építkezése, a Bős (Gabcíkovo)—nagymarosi víz­mű. S ki tudja, mi minden még, ha elkészül a Duna-csatorna, mely a hajózás szempontjából — egy kis lokálpatrióta túlzással — olyan jelentőségű lesz (lehet), mint a maga helyén és szerepével a Szuezi-csatorna. A Duna A csallóközi vízgazdálkodási szakemberek a Duma múltjáról beszélve szívesen emlegetik a Nílust. Itt élő őseink legalább annyira szá­moltak a folyó szeszélyeivel, áradásaival, mint az egyiptomiak. E szerint építették házaikat, ala­kították ki településeiket, gazdálkodtak és éltek. Az áradások is megtették a magukét. Az akkor még szennyezetlen folyó hordalékai kedvező talajösszetételt hoztak létre, ami a Duna-szabá­­lyozás utam is érezteti hatását. Az intenzív nagy­üzemi növénytermesztés eredményei, az utóbbi évtizedben elért hektárhozamok többek közt erről is tanúskodnak. Nem kevésbé a kertészeti növénykultúrák. Pedig a Csallóköz lehetőségei még nincsenek maximálisan kihasználva. Gon­dok vannak a megtermett zöldségféle értékesíté­sével, főleg a kistermelők esetében, akik elég szép számmal élnek itt, és elég sok zöldséget tehetnének az ország asztalára, ha érte nyúlnánk. A jó minőségű kenyérgabonából is több meg­teremne, csak más a lehetőség és más a gazdál­kodási struktúra szabta követelmény, s az ön­ellátásra törekvés közben az egyes gazdaságok takarmányszükségletük létrehozásán is fáradoz­nak. Kenyér Július eleje van. A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járásban már elkezdték az őszi árpa aratását, mintegy száz hektáron dolgoznak a gépek. Szűkülő árpát, dús kalászú még zöld búzát ringat a szél a Csilizköz egységes földműves­szövetkezet földjeim. — Most inkább nem bocsátkozom jóslásba — mondja Nagy László főagronómus —, mert ahogy a parasztok régen is mondták: semmi sem biztos, míg kinn alszik a búza. S ha ilyen marad az idő, tíz-tizennégy napot várnunk kell. Inkább a tervekről beszélek, amelyek teljesítésére meg­van a kilátás. Búzából hektáronként 62 q-t, árpából 55 q-t terveztünk, 1200 hektár búzát, 450 hektár árpát vetettünk, betakarításra vár még 110 hektár repce és 100 hektár borsó is. Ná­lunk az aratás háromszáz embert mozgósít, ebből mindössze huszonnégy a brigádos. Tizenkét kom­bájnnal jönnek segíteni évek óta a morvaországi Opavából és Borovicéből. A gépparkunk ellen­őrzése is megtörtént már, igaz, itt-ott még hiány­zik egy-egy alkatrész, de fennakadás — remélhe­tőleg — nem lesz. Víz és kenyér Tizenöt éve sok csallóközi szövetkezetben nem volt szükség kombájnra, aratógépre, még csak egy szál kaszásra sem. A víz aratott, a Duna árja és a belvizek szedték adójukat. „Tegnap délelőtt 11 óra tájban Kulcsodnál (KIúcovec) a Duna 70 méter szélességben áttörte a gátat. A közbeeső falvakat kiürítették.“ (Duna­­táj, az SZLKP Komáromi (Komámo) JB lapja, 1965. június 18.) „Már több mint 40 000 ember hagyta el járásunk területét. Folyik a gazdasági állatok mentése is ..(Dunatáj, 1965. június 25.) Csilizradványon (Cil. Radvan) sem volt kedve­zőbb a helyzet, embereket evakuáltak, Szabó Zoltánékat és másokat Csallóközcsütörtökbe (Stvrtok n/O.). Tizenöt évvel ezelőtt róluk is írtunk, most őket keresve állunk meg egy új utcasor szélső házánál, a 167-esnél. Csodálkozva rebben a háziasszony. „Rosszkor jöttek, a spanhétot kormolom ... Ildikó, Ildikó, csinálj egy kis helyet... Apádat!..És gyorsan beszalad a konyhába. Szabó Zoltán mosolyogva jön, kezét törülgeti, az állatoknak készített eleséget. — Az árvíz... Hát hogyne emlékeznék! „Itt jöttem akkor a tutajon, amikor meghallot­tam a reccsenést. A házszám, az ott maradt az oldalán. 167. Öt éve lakunk benne. Húsvétkor festettük át az egészet. (...) Szerencse, hogy a feleségem és a kisfiam időben elmentek. Imrus még csak két és fél éves. Én meg itt maradtam, az állatokat mentettük.“ (Dolgozó Nő, 1965. jú­lius 23.) kT1Mn7<;i ISTVÁN felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom