Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-22 / 30. szám
- Az ember ragaszkodik ai otthona hoi. - A Szabó család. (A felvételről hiányzó.Zoli pionirtáttfltiaflfl— A Csilizköz'efsz nyáradi (Topol'ove? részlegén negyedszer szedik a papri — Akkor még megvolt a szilvafa az udvaron .. . — Az is kiszáradt, kicsit később, mikor már lement a víz.- Ezek a diófák már azóta nőttek, jó termők ... Építeni csak később kezdhettünk, mert egy ásónyomnyira már víz volt, az alapot még így is vízbe rajtuk. De elköltözni, más helyen építeni, erről szó sem lehetett. Mert olyan az ember, hogy ragaszkodik a sajátjához. Nézzék, az egész utcasor újraépült. — A régiből alig maradt valami, néhány cserép, gerenda, egy ajtó és egy ablak. — Szabóné elérzékenyül az emlékezéstől. — Decemberben, amikor a második fiunk, Zolika megszületett, még az anyósoméknál laktunk. Fél évig jóformán mást sem csináltunk, csak építettünk, segítettünk egymásnak; akinek a telkéről előbb lement a víz, annál kezdtük. Egy év múlva már mi is a sajátunkban laktunk, Ildikó már itt született, 1969-ben. — Most meg istállót, nyári konyhát építünk, járdát betonozunk, festeni készülünk. Magam keresek az öttagú családra, nőnek a gyerekek, Imre géplakatosnak tanul, Zoli üveges szeretne lenni, Ildikónak is mindig kell valami. Kell a tehén meg az anyakoca, hogy mindenre jusson pénz. Most vettünk villanytűzhelyet, hogy ne kelljen annyit kormolni... Szabó Zoltán harminc éve etet a szövetkezetben. A harminc év felezőpontján a nagy árvíz, amely teljesen megváltoztatta a Csallóköz képét. Akkor csak a károkat éreztük. De miféle erő, hány éves emberi munka kellett volna hozzá, hogy tanyavilágokat számoljunk fel, vályogházakat építsünk újjá, falukból városokat csináljunk? öt évvel ezelőtti statisztikai adat a komáromi járásból: a lakások 70 százaléka nem öregebb harminc-negyven évesnél. Ebben bizonyára döntő szerepe van az árvíz után épült házaknak. A romboló elem meggyorsította a változásokat. — A csilizradványi szövetkezet azóta javult fel, a termelés is azóta megy jobban. 1965-ben úgyszólván nulla volt a növénytermelésben elért „eredmény“, csak a nyáron vetett zöldtakarmányokból gyűjthettünk be valamicskét. Kenyérnek valót akkor nem termeltünk, egy szemet sem. Az árvízkárok, ha nem nyomtalanul is, de eltűntek. Ügy kell érteni ezt, hogy sok avult dolgot vitt magával a víz, és nyomait az újban legalább mi, az átélői tudjuk és látjuk — mondja Nagy László. — Az az igazság hogy az iszaprárakódás javította a talaj szerkezetét, az árvizet követő nagyobb figyelem pedig, amellyel felénk fordultak, azt is eredményezte, hogy a talajnak és az időjárásnak leginkább megfelelő növényfajtákkal kísérletezhettünk és kísérletezhetünk, s a hét szövetkezet „összeházasításával“ nagyüzemesített termelésben kiváló eredményeket értünk el. A Csilizköz szövetkezetben — sok más példával ellentétben — beváltak az egyesítéshez fűzött remények. Ebben talán az is szerepet játszik, hogy a mi mezőgazdasági területeinkhez és adottságainkhoz leginkább hasonló magyarországi gazdaságok tapasztalataiból is meríthetünk, és az általuk kidolgozott bevált növénytermesztési eljárásokat alkalmazhatjuk. A hideg időjárás ellenére aránylag szép a kukoricánk, s bár a kéthetes késés a fejlődésben itt is meglátszik, különösebb gondunk aligha lesz- vele, mert hosszú tenyészidejű fajtákat nem vetettünk. A búzánk is szép, egészséges, eddig még nem ártott neki semmi, megdőlve sincs, mint a Felső- Csallóközben. Víz — Ha elkészül a dunai vízlépcsőrendszer — mondja Papp József, a jnb mező-, erdő- és vízgazdálkodási szakosztályának vezetője —, jobb lesz a klíma, reguláit a Csallóköz öntözési és vízrendszere, megszűnik az árvízveszély. Igaz, ha csak mezőgazdasági szempontból nézzük az építkezést, jelentős területi veszteségeket könyvelhetünk el, pedig az utóbbi húsz évben sikerült elérnünk, hogy á dunaszerdahelyi járásban nem csökkent a mezőgazdasági terület (87 ár/ lakos). Most járásunkban 2400 hektár, a Duna mentén összesen 3625 hektár művelt földterület lesz véglegesen kisajátítva, időszakosan pedig további 1400 hektár. De úgy látjuk, és a tervek is ezt mutatják, az energiában, a hajózásban, az éghajlati változásokban megtérül mindez. Az árvízveszély megszűnéséről nem szólva is. A központi kimutatás szerint 1965-ben hárommilliárd korona volt á kár; 3910 ház dőlt össze, 6180 rongálódott meg, 4300 család vált hajléktalanná, 71 702 hektár mezőgazdasági területet tett tönkre az ár, 114 000 hektárt károsítottak bel- és talajvizek. GYURKOVITS RÓZA
