Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-24 / 26. szám
Sokéves pedagógiai gyakorlatom során szerzett tapasztalatok mondatjak velem, hogy az adoleszcens-korú (16—20 évesek) ifjúság egyik legizgalmasabb problémája az élettárs választása, a szakirodalom szerint a párválasztás. Tapasztalataimat gazdagították és alátámasztották a szocialista akadémia által szervezett előadások, vitaestek és a fiatalok véleménynyilvánítása. Sem az osztályfőnöki órákon, sem az említett előadásokon, vitaesteken nem törekedtem kizárólagosságra, sosem állítottam nézeteim, véleményem megdönthetetlenségét, csak a vitát próbáltam úgy irányítani, hogy a fiatalok saját maguk közelítsék meg az alakuló-fejlődő szocialista erkölcsi normákat, hiszen tudnunk kell, az így szerzett elméleti tapasztalat nemcsak értelmi, hanem érzelmi bevésés is számukra. Milyen kérdések merültek fel leggyakrabban? Fontossági sorrendre való törekvés nélkül sorolom: — Létezik-e barátság fiúk és lányok között? — Mikor aktuális a párkapcsolatok létesítése? — Mikor kezdjünk szexuális életet és hol vannak az egyenjogúság határai? — Vajon milyenek vagyunk mi, fiatalok? — A családi élet: mi a szülök és a gyermekek kötelessége? Most, amikor e sorokat papírra vetem, és sorozatban szeretnék foglalkozni az említett kérdésekkel — közzé téve tapasztalásaimat —, az olvasóra sem akarom rákényszeríteni nézeteimet, inkább csak a „Nő” családi problémákkal foglalkozó, szerintem nagyon hasznos rovatában szeretnék egy téglányit hozzátenni az új erkölcs épületéhez. BARÁTSÁG Ha nem akarunk eljutni a véleménycseréhez, a vitához, akkor kategorikusan kijelentjük, hogy létezik, van. Igen ám, de ez a válasz csak a kérdezők kisebb csoportját elégíti ki, azokét, akik esetleg bizonyos pszichikai, fiziológiai vagy társadalmi lemaradás következtében nem szereztek konkrét tapasztalatokat, vagy erkölcsi felfogásuk távoltartja őket még a véleményük megformálásától is. Talán a barátság, a szeretet és a szerelem azok a fogalmak, amelyek tartalmi tisztázása a probléma megértéséhez vagy legalább megközelítéséhez elvezet bennünket. A szeretet és szerelem fogalmát kell alaposabban elemeznünk, hiszen ezek a fogalmak a közhasználatban eléggé keverednek, s egyébként sem választhatók el egymástól. Különösen a tizenévesek értik meg nehezen, hogy akit szeretünk, abba a személybe nem biztos, hogy szerelmesek is vagyunk. Nem is vehetjük rossz néven a tizenévesektől, hogy a három fogalmat keverik, hiszen mind a három kölcsönös érdekkapcsolatot jelent, sok a közös motivációjuk. Bizonyos árnyalati, érzelmi különbségek elemzésével, feltárásával e fogalmakat el tudjuk választani egymástól, sőt ezek után tartalmilag is elkülöníthetők. Sem a barátság, sem a szerelem nem nélkülözheti a szeretetet, amely az emberek egymás iránti tiszteletét, megbecsülését, kölcsönös segíteni akarását fejezi ki az erkölcs színvonalán. A szeretet fogalmát nem nehéz gyakorlati példákkal illusztrálni, hi-SZERELEM szén a szülői szeretet, a gyermeki vonzódás kimutatása — eleve sem enged többértelmű kapcsolatokra következtetni. A baráti, az osztálytársi szeretet már több buktatót rejt magában, eltitkolt érzelmi állapotot, amelyek 80—90 százalékánál a fogalom tisztázása utón szintén megmarad a szeretet. A testvéri szeretet, vagy a pedagógus és tanítvány szeretete szintén jó példája e boncolgatásnak — természetesen eltekintve a nagyon ritkán előforduló szélsőséges megnyilvánulástól. (Itt nem arra a természetes jelenségre gondoltunk, amikor a diáklány szerelmes fiatal tanárjába, vagy a diák a fiatal tanárnőbe.) De hogyan érhet el kitűnő oktatóinevelési eredményeket egy olyan pedagógus, aki nem szereti a tanítványait, vagy sem a tantárgyát, sem őt nem szeretik a diákok? — Hiszen még az ilyen korú ifjú emberektől nem kívánhatjuk, hogy mindenben az öntudatuk domináljon, vannak nagyon mély érzelmi motivációk is, amelyeket nem akarunk kiirtani az emberiségből, sőt!!! A barátság lényegében az emberek közötti kölcsönös kapcsolatok első foka, érzelmi harmóniája. Általában a fiúk vagy a lányok közötti barátságról beszélünk vagy arra gondolunk, ha e kifejezést halljuk; ez a jellemzés nem zárja ki az ellentétes neműek — fiúk, lányok barátságát. A szerelmi líra, fiúk és lányok szerelmi levelezése ezer és ezer meghatározását, jellemzését adja a mély érzelmekből fakadó állapotnak vagy folyamatnak, mi mégis inkább a pszichológusok, a szexuálpszichológia jellemzését fogadjuk el: „A szerelem sajátos emberi megnyilvánulás, hatalmas érzelmi energiák megmozdításóra képes, nagy késztetés, motiváció és töltés rejlik benne.” Az ókori rómaiak is azt mondották, hogy Omnia Vincit amor”, azaz a szerelem mindent legyőz. Láthatjuk, hogy mind a három fogalom jellemzésénél előfordult az érzelem kifejezés. Az érzelem lelki folyamat és lelki állapot is lehet, szubjektív viszonyt és állapot átélését fejezi ki. Cselekvéseinket mindig valamilyen érzelem kíséri. Az embert érzelmei hozzásegítik az értékeléshez, állásfoglaláshoz, életfelfogásának, erkölcsi és esztétikai értékítéleteinek, világnézetének kialakításához. Az egyszerűbb érzelmi viszonyulások, amelyek általában az emberi szervezet szükségleteinek kielégítésével kapcsolatosak, az emóciók (éhség, szomjúság, szexuális szükségletek), az emberiség történelmi fejlődésének menetében kialakult szükségletekkel kapcsolatosak az érzelmek (erkölcsi, politikai, esztétikai stb.). A pszichológusok kutatása bizonyítja, hogy a serdüléssel egyidejűleg jelenik meg az ember-ben a késztetésszint a másik nem keresésére és a vele való szexuális kapcsolat létrehozására. Ami azt jelenti, hogy az a tizenéves fiú, aki egyébként barátjának tartja a vele egykorú vagy nála idősebb kislányt, sokszor nem is tudatosítja, hogy nem a szerelem, hanem a szex készteti őt arra, hogy alkalmat találjon a közeledésre, véletlenül megérintse a kislány keblét, vagy legalább a kezét. Ilyenkor mondják a kislányok, akikben a szexuális, nemi vágy később alakul ki, mint a fiúkban, hogv a fiúk szemtelenek, hogy nem úgy viselkednek, mint barátok. Kiegészítésül ehhez talán még azt is hozzáfűzhetjük, hogy a fiúkban sokszor valami hősködés-féle is felfedezhető, ha ketten maradnak a színen, esetlenekké válnak legtöbbször, szégyenük, hogy bármi okból is túlléptek a baráti „légkörön”. Tehát a nemi ösztön nem azonos a szerelemmel. Amikor a fiatalok elérik a 18—20 évet, elérik a felnőtt kor kezdetét, fizikailag és szellemileg éretté válnak, e kérdés elveszíti jelentőségét. Kialakulnak a komoly szerelmi kapcsolatok, amelyekben „önmagunkat is megbecsüljük akkor, ha a másik személyben valóban párt, társat látunk, és nem pusztán szórakoztató tárgyat, élvezeti cikket”, olvashatjuk a szexuálpszichológiai irodalomban. Nagyon sok barátságból alakul ki szerelem; s viszont nagyon sok szerelemnek — legalábbis az egyik részről — vélt kapcsolatból alakult ki egy egész életre szóló barátság. FELHASZNÁLT, S EGYBEN AJÁNLOTT IRODALOM: Dr. Bágyoni Attila: Szex, szerelem, család Buda B. — Szilágyi V.: Párválasztás Harsányi István: Az ifjúkor Július Boros: Rozumiete dospievajúcim? KEDVES PALI BÁCSI! Nehéz tanácsot adni, méghozzá olyan általános értelemben, hogy nősüljön-e újra a nyugdíjas ember vagy sem? írja, hogy három éve megözvegyült, s bár egészséges, a kétszobás szövetkezeti lakásában és a kis kezecskéjében nagyon egyedül érzi magát, nehezen visel el a magányt. Szinte fél, hogy egyszer csak belebetegszik. Nem tudhatom, hogy lelke mélyén melyik meggondolás az erősebb: megnősülni azért, hogy később legyen, aki ellátja, ápolja, rendben tartja? Vagy az a vágy az erősebb, hogy kedves, megértő társat találjon, akivel békében, derűsen, jóban-rosszban együtt töltsék el az alkonyat éveit? Ha csak és kizárólag az előbbi meggondolás vezérli, akkor azt mondom: inkább ne nősüljön. Idősebb korban nehezebb, sőt érzelmi alap nélkül mtr szinte lehetetlen összeszokni, egymáshoz alkalmazkodni. Ha tehát „ápolót” vesz a házába, számíthat rá, hogy kölcsönösen megkeserítik egymás életét. Ha viszont érzelmi szükségletből keres társat, akkor ne habozzon. Kívánom, hogy magához illő társat találjon! Magához illőt korban, természetben; családi körülményeiben is magához hasonlót. A társkeresésben legyen óvatos, körültekintő, hiszen szövetkezeti lakása van, kertje, és ez sok nő számára esetleg nagyobb vonzóerő, mint a gyöngéd, megértő élettárs (különösen, ha lényegesen fiatalabb nőről lenne szó). S ha megismerkedik is olyan asszonnyal, aki megnyeri a tetszését, akkor se siesse el a dolgot. Ügy írta, hogy házassága boldog és kiegyensúlyozott volt. Tehát választottját alaposan meg kell ismernie, mert ha összeházasodnak, önkéntelenül is sokszor összehasonlítja majd előző feleségével. Meg kell ismernie a kiválasztott partner családi körülményeit is, hiszen ha történetesen felnőtt gyermekei vannak, s ezek valamiképpen még függnek tőle, vagy ellenzik anyjuk új házasságát, szintén kivédhetetlen konfliktushelyzeteket idézhetnek elő. Egymás apró-cseprő beidegzödött, mindennapi szokásait is meg kell ismerniük, beszélni kell róluk, és tudniuk kell egymásról azt is, ki mennyire képes a kompromisszumokra. A párválasztásban, a partnerkapcsolat kialakításában a sietség mindig, minden életkorban rossz tanácsadó, és engedni a rokonszenv hirtelen fellángolásának — különösen idősebb korban — veszélyes ... Nos, ha a felvetett szempontokat végiggondolja, és megtalálja a magához illőt, ne féljen a boldogságtól, amit még az élet kínál. Kettesben, megértő békességben. Szeretettel üdvözli Aszódi — Brencsán: A házasélet abcje PUKKAI LÁSZLÓ
