Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-24 / 26. szám

Valószínűleg Bacon, az angol filozófus volt az első, aki arra gondolt, hogy Észak- és Dél- Amerika valamikor a földtörténeti múltban Európával, illetve Afrikával érintkezett. De a kontinensek vándorlásának elméletével csak századunk elején kezdtek tudományos igénnyel foglalkozni. Az elméletet az osztrák származású Wegener emelte tudományos rangra.

Wegener a geológia, a csillagászat és a meteorológia kérdéseiben jártas, széles látókörű kutató volt. Több fontos geológiai, paleontológiái vizsgálatot végzett, amelyek az Atlantióceán két partján elterülő kontinensek közös őstörténetére utaltak. Wegener elképzelése szerint a jelenlegi földrészek valamikor egyetlen ősi szuperkontinenst alkottak. Elmélete szerint mintegy hetvenmillió évvel ezelőtt zajlott le a szuperkontinens darabokra szakadása. Ezt az elmé-8 SZELVÉNY

letet természetesen sok kritika és támadás érte. Wegener pedig nem tudott bizonyítani, mert egy grönlandi expedíció során nyomtalanul eltűnt.

A kontinensek vándorlásának elmélete egy évtizeddel ezelőtt, a hatvanas években újra a geofizikai kutatások homlokterébe került. A kontinensek összeillesztését komputerrel számították ki, s meglepő eredményt kaptak, igen szoros illesztés adódott. Az elméletet a különböző kontinensek kőzettani vizsgálatai is alátámasztották. Az eddigi érvek alapján bizonyítottnak tekinthetjük a kontinensek vándorlásának elméletét. Az őskontinens helyzetéről, feltöréséről és a vándorlás folyamatáról azonban véglegeset még nem mondhatunk.

Mi tehát a jelenlegi feltételezés lényege?

Az ősrégi korban a kontinensek még egyetlen ősi szuperkontinenst — az ún. Pangea — alkottak, amelyet egyetlen ősi óceán (a Panthalassa) vett körül. Ennek az őskontinensnek a feldarabolódósa két hatalmas hátságrendszer kialakulásával kezdődött meg, mintegy kétszázmillió évvel ezelőtt. Az egyik hátságrendszer hatására Észak- Amerika és Eurázsia elvált a déli szárazföldektől, és kialakult az ősi Atlantikum. Eurázsia az óramutató járásával megegyező, Afrika pedig azzal ellenkező irányban kezdett elfordulni egymástól. Egy későbbi korban Dél- Amerika és Afrika is szétszakadt, kinyílt az Atlanti-óceán déli medencéje. Majd az indiai kontinens egyre jobban megközelítette Eurázsiát; Ausztrália és Antarktisz ekkor még egységes földrészként távolodott Afrikától. Legutoljára Ausztrália és Antarktisz szakadt el, és kialakult a litoszféra lemezek mai eloszlása. Az egész elméletet így leegyszerűsíteni természetesen csak a laikusok kedvéért lehet. A tudomány szempontjából ez a kérdés több magyarázatra, fejtegetésre szorul. Hiszen a lemeztektonika ma a földtudományok legnagyobb felfedezése. Az elmélet még nincs is kidolgozva, számos kérdés vár megoldásra.

Tudományos munkatárs; PINTÉR

ISTVÁN geofizikus mérnök,

a tudományok doktora.

Szerkeszti: MEGYERI ANDREA

KÉRDÉSEINK:

1. Mire használjuk az iránytűt?

2. Minek nevezzük a mágneses testet körülvevő teret?

3. Miért van szükség a föld mágneses tere változásainak mérésére?

HETEDIK KÉRDÉSCSOPORTUNK VÁLASZAI:

1. Földünk hőmérséklete a mélységgel együtt nő.

2. A geotermikus gradiens átlagos értéke: 0,03 C° méter.

3. Földünk hőtartalékának forrása a radioaktív anyagok hőtermelése. Ismételten kérjük, hogy válaszaikat a szelvénnyel együtt levelező

lapon küldjék szerkesztőségünkbe.

Vándorló kontinensek

GYŐZTESEK:

A versmondás három kategóriájában Horváth Andrea, Szabó Ildikó és Lelkes Hajnalka. A prózamondók között Dóczi Sándor, Bock Andrea és Németh Szilárd. A színjátszóegyüttesek versenyét a rozsnyói (Roznava) alapiskola Mandikó csoportja nyerte. A kisszínpadok között a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Népművelési Központ és a Járási Pionírház együttese, a Kisfókusz lett az első. A bábjátszók két kategóriájában a marcelházi (Marcelová) alapiskola Prücsök bábegyüttese, illetve a kassai (Kosice) Délibáb győzött. A gyermekzsűri három díját a kürti (Strekov) alapiskola Haladás színjátszóegyüttese, a dunaszerdahelyi Kisfókusz és a marcelházi Prücsök nyerte.

ÉS A TÖBBIEK?

Ugyanolyan vidámak, boldogok voltak. Aligha gondoltak és gondolnak arra, hogy nem érdemes, jövőre ennyit sem tesznek majd, mert a válogató bizottság meghívta őket a Dunamenti Tavaszra, ahol könyörtelen bírálatot, igazságos értékelést kaptak. A gyerekek ilyenekre nem gondolnak. Nekik mindez egy nagy kaland volt. A Bodrogközből, a Bódva-völgyéből, Gömörből, a Garam partjáról, Zoboraljáról jöttek a Csallóközbe tanulni, érezni, tudni egymást — egymásnak, egymásról. Együtt egyet énekelni, játszani, övék volt a fesztivál, amely delelőjén, a nemzetközi gyermeknapon szereplőket és nézőket — együtt játszókat — egyszerre köszöntött. Ök jövőre is eljönnének, ehhez azonban az ő játékkedvük már nem elég. Még több tanító néni és tanító bácsi munkájára, még több igazgató néni és bácsi jóindulatára lesz szükség ahhoz, hogy jövőre sem a losonci (Lucenec) alapiskola kisszínpada, sem más iskola együttese ne hiányozzon a magyar nemzetiségű gyerekek országos fesztiváljáról. Különösen ne, ha a losonci gyerekekhez hasonlóan, ők is kiérdemlik a seregszemlén való részvételt.

FELNŐTTEK

A legjobban mindig ők izgultak. Rendszerint valahol ezen a ponton mond csődöt az együttesek vezetőinek, rendezőinek pedagógiai tapasztalata. Gyerekeiket legtöbbször igen, önmagukat annál kevésbé sikerül felszabadítani a játék számára. Végeredményben mindez érthető. A késő éjszakába nyúló értékelések, az évek során alig javuló körülmények ecsetelésével, a pedagógus kollégák értetlenségének, nem egy esetben visszafogó erejének számbavételével ért véget.

Másik gond, amely már a zsűri idei pontos és lelkiismeretes munkáját is fémjelzi, a játék kiteljesítése. Az idén ebben is előrehaladás volt tapasztalható. Szinte valamennyi csoportnál — a győzteseknél minden esetben — előtérbe került az alkotó dramaturgiára törekvés, amely nem színházi — esztétikai érték megteremtését, hanem a gyermek érzelemvilágának, személyiségének játékos gazdagítását követi. Voltak együttesek, amelyek tudatosan törekedtek a gyermek-közönséggel való játékra. A rozsnyói Mandikó és a dunaszerdahelyi Kisfókusz szinte tökéletesen csinálta. így vált a fesztivál varázsigéjévé a rozsnyóiaktól tanult Tamási Áron-mondat: „Nem minden ördög rossz, és nem minden ember jó. A rosszak menjenek a pokolba, a jó meg maradjanak itt a földön.“

Az értékeléseken a zsűri minden esetben a játékosságot kérte számon. Ez minden kétséget kizáróan, az előző évekhez viszonyítva is egyértelmű előrelépés. Más kérdés — megoldása a szervezőkre vár —, hogy a jövőben csak olyan zsűritagokat jelöljenek, akik tisztában vannak az alkotó dramaturgia, a kreatív játék, a gyermekpedagógia és -pszichológia alapjaival.

Gyermekszínjátszásunk fejlődése két dologtól

függ:

1. a bíráló bizottság mércéjének egyértelmű igényességétől,

2. a pedagógus rendezők színjátékról szerzett elméleti és gyakorlati ismereteitől.

Ez utóbbit szolgálja a bratislavai Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztályának tanfolyama, amely második konzultációját az V. Dunamenti Tavaszon tartotta. Öröm a szervezőknek, hogy a tanfolyam hallgatói közül szinte valamennyinek van színjátszó együttese, kisszínpada. Közülük több is szerepelt a fesztiválon. Biztató jel a következő Dunamenti Tavaszra gondolva.

A bábosok e tekintetben néhány év előnyt szereztek, közülük a többség már megszerezte az alap-