Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-17 / 25. szám
nek azonban nem akadályoznak bennünket abban, hogy maradéktalanul teljesítsük küldetésünket. Hogy milyen áron, az már kérdés, de a pedagógus nem a jó körülmények közt végzett hatásos nevelői munkára esküdött. Eredményeink önmagukért beszélnek: orvosok, mérnökök, pedagógusok, sok-sok technikai középkáder, nagyszerű szakmunkások szereztek iskolánk padjaiban szilárd alapokat, melyekre később bármilyen nyelven építeni tudtak. Munkájuk eredményességét nemcsak azzal mérik, hogy az iskola befejezése után hányán jutnak gimnáziumba, szakközépiskolába, tanoncképzőbe. A pionírszervezet szakköreiben (tudományos és művészeti) sok száz tanuló mélyíti tudását, fejleszti képességeit. A pedagógusoknak ez esetben is meghatározó szerep jut, s a különböző szintű és fokozatú versenyek eredménye, mércéje is a szakkörökben végzett pedagógusi munkának. Földiné Klepáts Katalin pedagógus, pionírvezető mértéktartón sorolja az eredményeket: a gyerekek hozzáállása, a pedagógusok becsületes munkája, az összefogás nem is eredményezhet mást.- Huszonöt szakkörünk dolgozik. Kulturális és művészeti csoportjaink (két népitánc-csoport, énekkar, irodalmi kör, kisszínpad) éveken keresztül a Jókai-napok, később a Dunamenti Tavasz, Zseliz (Zeliezovce) és Gombaszög (Gömbösek) műsorát gazdagították. Sportolóink közül az asztaliteniszezők, a sakkozók és a modellezők érik el a legjobb eredményeket. A hajómodeilezők közt országos bajnokot is neveltünk. Máté Albert már nemzetközi versenyeken is képviselte hazánk színeit. A kémiai olimpiászon Csiszár Andrea kerületi versenyt nyert, biológiából is a mi iskolánk képviselte a járást a kerületi versenyen. A matematikai olimpiászon sem lett volna másképp, ha a járási versenyen a példákat helyesen fordítják le magyarra. A magyar iskolák szlovák nyelvi vetélkedőjén hetedikeseink és nyolcadikosaink képviselői voltak a győztesek között. Jó felsorolni a sikereket, de nem dicsekszünk. Ez a munkánk, ezt végezzük tőlünk telhetőén a legjobban. III. Két falu, Serke (Sirkovce) és Simonyi (Simonovce). A szomszédvári viták jellemezhetnék viszonyukat, hiszen alig két kilométer választja el őket. Mindkét falunak van éneklöcsoportja, a különböző rendezvényeken az óvodások és az alsótagozatos kisdiákok is szerepelnek. A felsőtagozatosok nem, mert ők mindkét faluból a feledi (Jesenské) magyar tannyelvű iskolába járnak. Serkének van népitánccsoportja is, a simonyiak a színjátszó csoport hiányát fájlalják. Nem is tudom, minek nevezzem találkozónkat. Eredetileg olvasótalálkozót terveztünk, aztán az éneklőcsoportok megleptek bennünket: teljes díszben, néhány dallal — így a bevezető jobban sikerült, mint gondoltuk. Senki nem terelte a szót az ifjú nemzedékre, mégis szinte állandóan nevelésről, gyermekeink jövőjéről, annak megalapozásáról beszéltünk. Az olvasás, a könyv központi téma volt. Bató Istvánné szerint az iskolásgyerekekkel e téren nincs baj, ostromolják szüleiket az újabb olvasmányokért, aztán tizennégy-tizenöt éves korban törés áll be, s felnőttként nagyon kevesen térnek vissza a könyvekhez - példát mutatva gyermekeiknek. Ez tükröződik a fiatalok aktivitásában is, akiket nagyon nehéz összeszedni, műkedvelő vagy egyéb tevékenységbe bevonni. Ellenvélemények születtek, hogy szinte elérhetetlen mélységekig jussunk. Babik Mártonná háztartásbeli, mindig a könyv szeretetére nevelte gyermekeit. Azt is elmondta, hogyan:- Természetesen mesékkel, versekkel, gyerekmondókákkal, népdalokkal kezdtem. Aztán ahogy cseperedtek, mesenovellákat, meseregényeket adtam a kezükbe. Az ifjúsági regényeket még én válogattam össze, most már csak az a dolgom, hogy beszerezzem azokat a könyveket, amelyeket a lányom kér. Nem krimiket, ponyvaregényeket, elhihetik. A gyerek tisztának születik, a könyv, a jó irodalom megtartja ezt a tisztaságot. A figyelmetlenség, a közömbösség a megrontója mindennek, így a gyermek érzésvilágónak is. Bácskai Istvánné óvónő mór korábban kifogásolta a gyerekirodalmunk színvonalát, még inkább a menynyiségét. Néhány könyv megérdemelné a második, harmadik kiadást is, nemcsak mert eredetileg is alacsony példányszámban jelent meg, hanem azért is, mert ezek a könyvek gyerekkézben hamarabb tönkremennek, mint a felnőttek kötetei. — Azt hiszem, a gyerekirodalom minősége és menynyisége csak akkor elfogadható, ha az ifjúsági regényekkel hasonlítjuk össze. Mert azon a néhány alkotáson kívül, amin mi is nevelkedtünk, alig tudunk még valamit ajánlani. Talán ez is oka, hogy sokan éppen ebben a korban fordítanak hátat az irodalomnak, illetve romlik el ízlésük. Ilyen fórumon ezek megoldhatatlan kérdések. Még néhány mű címe került szóba, aztán a legégetőbb kérdés: kell-e irányítani a gyereket a pályaválasztásban, mennyire szabad befolyásolni. Szaniszló Ernőné pedagógus sokadszor mondta már el, hogy irányítani kell, de nem rákényszeríteni saját, meg nem valósult álmainkat. Egy ember akkor egész, ha mindennapjai nem kínos munkába járással telnek, hanem hivatásának, életcéljának tartja munkáját. Babikné saját gyermeke példájával érvelt: pilóta akart lenni, lebeszélték. Katonai évei után mégis a repülőgépekhez került, iskolába kezdett járni. Az anyai szív önkritikus is tud lenni: még ma is fájlalja, hogy gyermekétől elrabolta azokat az éveket, amikor szülői beavatkozásra mást tanult, mint amit szeretett volna. — Segíteni kell a gyereknek, ez tény. Az első igazi segítség az, ha anyanyelvi iskolába íratjuk, mert százszor bizonyosodott már be, hogy alapos anyagismeretet - amelyre később komoly tudományos elméletek is épülhetnek —, anyanyelven szerezhet a gyerek. így tanul meg gondolkodni, rendszerbe foglalni tudását. S ha már gyerekünknek megadtuk azt a lehetőséget, hogy gondolkodni is megtanuljon az alapismeretek megszerzése közben, tán többet nem is kell segíteni. A szülő példamutatása, a jó példa nevelő hatása sem maradt ki a nevelési módszerek felsorolásánál. Nem idézzük az asszonyokat, mondjuk el róluk, hogy az éneklőcsoport tagjai, évente többször lépnek fel versenyeken, fesztiválokon, ünnepi rendezvényeken; a püt-ben dolgoznak, több társadalmi szervezet tagjai; a serkei kultúrház építésének a nőszervezet volt a mozgatója, a legtöbb társadalmi munkát ők végezték. A simonyi asszonyokra is mindig számíthat a község vezetése, ha társadalmi munkáról van szó. IV. Olvasás! Az igénnyel többször találkoztunk. A könyvesbolt kínálatát nézegetve igazat adunk a simonyi és serkei asszonyoknak. Véleményüket Pál Lászlóné fogalmazta meg: A népkönyvtárak bővítésére lenne szükség, mert nem mindenki indulhat országjáró útra egy-egy könyvért, ha a közeli könyvesboltok ajánlata sivár, értékes könyvek csak szerencsével vásárolhatók. A könyvtárban is egyre többször kapnak olyan könyveket, amelyeket senki sem rendelt, s tán évek telnek el anélkül, hogy bárki is a kezébe fogná őket. Comajová Mártával, a járási népkönyvtár dolgozójával beszélgetünk: - Az elmúlt évben 376 ezer koronát kaptunk könyvvásárlásra. Mindenkinek be kell látnia, hogy ez nem sok, különösen, hogy kétnyelvű járás vagyunk, és a déli részen egyszerre két könyvtárat kellene fölszerelnünk. Szomorú hagyományként kísért a könyvtárak korábbi elhanyagoltsága, alapirodalomnak számító művek hiányoznak a polcokról. Jelenleg, nem nagyon szellőztetjük, egy lakosra átlag 3,06 könyv jut járásunkban, s a kölcsönzött kötetek mutatója sem fényes: 4,27 század jut egy személyre. Közel tizenhétezer olvasót tartunk nyilván, örvendetes, hogy zömével fiatalok. Járásunk egyik jellemzője a sok kicsi település. Ez is nehezíti a munkánkat. Egyelőre olyan megoldást találtunk, hogy központi könyvtárakat hozunk létre - jelenleg a járásival együtt tizenhat működik - a többi tulajdonképpen ezek kirendeltsége. A központi könyvtárakat szakemberek irányítják, ők a felelősek a kirendeltségek könyvállományának feltöltéséért is. így fordulhat elő, hogy esetenként olyan küldeményt kell átvenniük a nem hivatásos könyvtárvezetőknek, melyet nem ők rendeltek. Mi természetesen úgy képzeljük el, hogy hivatásos könyvtárosaink megbeszélik velük az olvasók igényeit, ez a legtöbb esetben így is van, hiszen nem a könyvtár öncélú fejlesztése a feladatunk. A járásban száznegyven két népkönyvtár működik, hatvanötben vannak magyar könyvek is. A 302 102 kötetből hetvenezer a magyar, a kölcsönzött kötetek száma 150 ezer. Az olvasók többsége ez esetben is fiatal.- Adalékként azért el kell mondanom - folytatja Comajová Marta hogy ma már az ezer kötetes házi könyvtár nem tartozik a ritkaságok közé, mint ahogy — sajnos - népkönyvtáraink között sem kuriózum az ilyen. Könyvtárakon lemérni hányán és mit olvasnak, nehéz. A mi célunk nem lehet más, csak egyre több jó könyvet adni az emberek kezébe, segítve az új embertípus formálódását, a szocialista életmód szilórdulását. cigány (ótelep, óvoda növendékei pedagógusaikkal. Háttérben az új ahol négyosztályos cigány iskola is van.
