Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-17 / 25. szám
Találkozások A simonyi asszonyok. 1970-ben alakult a csoport, azóta többször szerepeltek sikerrel a Tavaszi szél... versenyein. A serkei csoport 1972-ben alakult. Az p kezdeményezésükre rendezik meg évente a „Hét falu találkozóját", amelynek állandó vendégei a simonyiak is. Olykor szervezettek, máskor véletlenek. Cselekvő emberekkel, szemlélőkkel, útkeresőkkel. Beszélgetünk, vitatkozunk, kérdezünk - néha visszakérdeznek tanácsot kérve, lehetőségek után érdeklődve. A szebbet, jobbat vágyás vezérli munkájukat, szülőföldjük szeretete, sorsának alakulása indítja .gondolataikat. Sokadik összehasonlítási lehetőség, az eredmény: a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás lakóinak életstílusa, -szemlélete, tetteket meghatározó gondolkodása alig különbözik Dél-Szlovákia többi lakosáétól. Meghatározói a felszabadulás óta eltelt 35 év tapasztalatai, a fejlődés eredményei, irányvonalai. Hogy a tudatba mi és menynyi került, mire volt hatással a jellemek formálódásában, közösségenként, egyénenként változik. A kulturális, a szellemi élet meghatározó mozzanatait kerestük. Intézményeket látogattunk meg, iskolákat, szervezeteket kerestünk fel, magánemberekkel beszélgettünk, hogy a kép teljesebb, tisztább legyen, a harmincöt éves alkotó munka eredményeit objektív helyzetismerettel értékelhessük. I. A járási székhely .kisvárosaink tipikus képét idézi: néhány utca, tér, épület jelzi egykori arculatát, de hangulatát, a város műépítészeti jellegét az új lakónegyedek, a régi épületek közt pöffeszkedő többemeletes bérházak határozzák meg. Hogy Rimaszombat „óvárosa" nagyobb, egységesebb, mint déli járásaink székhelyeinek magva, tán azzal magyarázható, hogy századokon át fontos kereskedelmi központ volt, városi státusszal, s 1848-tól megyeszékhelyként fejlődhetett. A járási nemzeti bizottság kulturális osztályán hallottuk, hogy egyre nagyobb gonddal figyelnek a bontási munkálatokra. Több épületet nyilvánítottak műemlékké, viszont előfordult mór, hogy történelmi, néprajzi értékű házakat bontottak le új lakónegyedeket építve. Az új épületek lakója - főleg legifjabb nemzedéke - tán sose tudja meg kényelmes otthonának árát. Persze lehet — nem győződhettünk meg róla.—, hogy nem is érdekli, érdekelné. A városiasodás — a legújabb, leszűkített értelemben: évente több száz ember költözik a városba megannyi igénnyel — gondjai nem mindenütt jelentkeznek egyenlő mértékben. A gondok rétegeződése is lehet más, de összetevői hasonló alapokból erednek. Maksi Stefan, a városi nemzeti bizottság oktatásügyi osztályának fiatal dolgozója számlálgatja: — Az elért eredmények valóban büszkeséggel tölthetnek el bennünket, de nem szabad megfeledkezni a gondokról sem. A bölcsőde- és óvodahálózatunk kiépítése azért is nehézségekbe ütközik, mert az üzemek vezetői még csak most kezdik érteni gazdasági jelentőségüket. Jelenleg bölcsődében és mikrobölcsődében kétszázhuszonkilenc gyereket tudunk elhelyezni, az elintézetlen kérvények száma 316. Huszonkilenc óvodai osztályunk van, ebből kettő magyar, kettő cigány, ahol szintén magyar nyelven folyik az oktatás. A magyar óvodai osztályok egy-egy szlovák igazgatóságú óvodához tartoznak, a cigány óvoda a Rimaszombattól nem messze épült cigánylakótelepen működik. Még ez sem elég, 297 kérvény elintézetlen, s számuk napról napra nő. Alapiskoláink helyzete jobb, enyhült a gond az új négyblokkos komplexum átadásával, amellyel háromra nőtt a szlovák tanítási nyelvű iskolák száma. A magyar iskolának is több épülete van, s ehhez tartozik a 1—4-es cigányiskola, amely az említett lakótelepen működik. Gimnáziuma, több szakközépiskolája és tanoncképzője van városunknak, ezért okoz nehézséget a diákotthon biztosítása. Iskoláink közül néhány ugyanis kerületi, sőt országos szintű. Az utóbbi, a magyar tanítási nyelvű közgazdasági iskola, ahol évente — úgy mint a szlovák tanítási nyelvűben is - egy osztály nyílik, de mert a magyar részleg országos jellegű, ott még szakosító évfolyam is működik. Természetesen legalább kétszeres a túljelentkezés. A gépészeti szakközépiskolában - ott nem folyik magyar nyelvű oktatás — valamivel kisebbek a gondok, mert több a párhuzamos osztály. A gimnáziumnak, biztosan tudják, nagy hagyománya van. Az járási méretű iskola, s évente ott is nyitnak a szlovák igazgatóság irányítása mellett egy magyar osztályt. A tanoncképzés gazdasági életünk szinte minden területét magába foglalja. Valamennyiben magas szintű képzés folyik, s tudomásom szerint a magyar tanítási nyelvű iskolát végzetteknek nem okoz különös gondot szlovák nyelven folytatni tanulmányaikat ezekben az iskolákban, ami örömteli tény. Működik még városunkban művészeti népiskola és kisegítő iskola is. Mintha a jövő század iskoláját látnánk: a Maksi Stefan említette négyblokkos, folyosókkal összekötött komplexum valóban büszkeséggel töltheti el a várost, vezetőit. Mi, újságírók pedig újra kifejezhetjük egész társadalmunk vágyát: elérni, hogy valamennyi iskolánk ilyen körülmények között működhessen. Tatarozzák a magyar tanítási nyelvű iskola főépületét is. A további rtégy épületnek még elfogadható az állapota. Ezek kisebb-nagyobb távolságra vannak a főépülettől. Azokat az osztályokat oktatják bennük, amelyeknek már a főépület pincéjében sem jutott hely, mert hat osztálytól többet nem tudnak ott elhelyezni. Papp László igazgatónál állunk meg néhány percre: - Bizony, szűkös a hely harmincegy osztálynak, épületeink legkisebb szöglete sem marad kihasználatlanul, így is az osztályok szolgálnak napköziként. A körülmé-CEj
