Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-17 / 25. szám
MICH AL MEGELA a rimaszombati (rimavská sobota) JÄRÄSI NEMZETI BIZOTTSÁG ELNÖKE Feladatunk a fejlődés ütemének erőteljes gyorsítása A terület, mely jelenleg a rimaszombati járást képezi, nagy történelmi és kulturális hagyományokkal büszkélkedhet, de az adott viszonyok közt a gazdasága is fejlett volt. Már a feudalizmusban jelentős ércbányászata, fakitermelése alapul szolgált kohászatának fejlesztéséhez. A járás kedvező természeti adottságai — északon a Szlovák-érchegység húzódik, déli része síkság — révén a szocialista termelési viszonyokban fejlett ipari-mezőgazdasági területté fejlődött. Nehézipari termékeink közül egyre ismertebbek lesznek a magnezit, zsírkő, mészkő feldolgozásával nyert különböző termékek, s továbbra is — sőt egyre inkább — jelentős járásunknak fakitermelése. A mezőgazdaság fejlődése sürgetővé tette a könnyűipar kiépítését, amely továbbra is folyamatban van, s fontos feladataink közé tartozik. A járás székhelye, adminisztrációs, kulturális és gazdasági központja Rimaszombat 1971-ben ünnepelte alapításának 700. évfordulóját. A város szinte tükörképe a járás gazdag történelmi és kulturális hagyományainak. 1334-ben királyi városi jogot kapott Róbert Károlytól, a 16 században Rimaszombatot is elfoglalták a törökök, s jelentős év a város történelmében a forradalmi 1848 is, hiszen ekkor lett megyeszékhellyé. A csak felületesen, nagy vonalakban jelzett történelmi múlt gazdag anyagot szolgáltat a Gömöri Múzeumnak, a városban pedig több műemlék és emlékmű tanúskodik a letűnt korokról. Az egyik legszebb és tiszteletet parancsoló emlékműve a városnak a Vörös Hadsereg téren emeltetett, s azokat juttatja eszünkbe, akik elhozták járásunk lakosságának a szabadságot, biztosították a szocialista építőmunka lehetőségét. Oj korszak kezdődött hazánk, így járásunk dolgozó népének életében is. A szovjet hadsereg jöttével visszatérhettek otthonukba a családok; elhanyagolt, elhagyatott falvakba, üzemekbe tért vissza az élet. Gömör dolgos népe hozzákezdhetett járásának — szülőföldjének — békés építéséhez. Nem volt könnyű a kezdet, mint ahogy a folytatás sem volt akadálymentes. A feudalizmusból és a kapitalizmus korából ránkmaradt örökség nem volt oly gazdag, hogy arra egy fejlett szocialista társadalmat alapozni lehetett volna. Ráadásul ezt az örökséget is eltékozolták a háborús évek. Szinte a semmiből indultunk. Az első feladat így nem is lehetett más, minthogy új alapokra helyezni népgazdaságunkat, hogy a szocializmus építése során fejlődése töretlen lehessen. Harmincöt év egy ember életében jelentős szakasz, ám a történelemben alig észlelhető időszak. A dolgos gömöri emberek e rövid idő alatt annyit végeztek, hogy a felszabadulástól eltelt harmincöt év arany betűkkel íródik majd a járás történelmébe. A felismerhetetlenségig szépültek meg városaink: Rimaszombat, HnúSía, Tisovec, Tornaija (Safárikovo), s falvaink fejlődése legalább olyan dinamikus volt, mint az említett központoké. A fejlődés, mely a felszabadulás óta végbement járásunkban a kommunista pártunk vezette dolgozó nép egyértelmű sikere. A politikai, gazdasági és kulturális fejlődés egyenlő mértékben érintette a munkásságot, parasztságot és a szocialista értelmiséget, egyaránt hatott tudatának fejlődésére, szociális és gazdasági helyzetének változására, az életszínvonal általános fejlődésére. 1945-ig elmaradott agrárjellegű terület volt a járás, melynek fő jellemzői a munkaerő alacsony színvonala, a kevés és rossz munkalehetőség és az írástudatlanok jelentős hányada. Agrár járás, mégis több tízezer hektár föld hever parlagon. A földmunkások és parasztok szolgalelkűsége, tehetetlensége a természeti csapásokkal szemben az élet fő tartozéka volt. Munkájuk gyümölcsét többször mondhatta magáénak az árvíz, mint önmaguk. S akkor lesz igazán érzékletes a példa, ha tudjuk, hogy a lakosság óriási többsége élt a mezőgazdaságból, s az ipart csak néhány ósdi tisoveci, hnústai és rimaszombati üzem jelentette, melyeknek nagy része a háború befejezésekor már nem is üzemelt. Miért emlegetjük ezt? Mert harmincöt éves építőmunkánk eredményeit csak e tények ismeretében szabad értékelnünk, csak így tudunk objektív képet alkotni pártunk vezette dolgozó népünk törekvéseinek megvalósulásáról, s szögezhetjük le: a megtett út sikeres volt, jó irányú, csak ezen az úton érdemes tovább haladni, s az eddigi dinamikus fejlődés tapasztalatait felhasználva még gyorsabb ütemben emelni a politikai, gazdasági és kulturális élet színvonalát. Vizsgáljuk hát közelebbről, mit is értünk el a harmincöt év alatt, forduljunk a számokhoz, olykor többet mondanak a legkifejezőbb mondatoknál is. A lakosság száma 1949-hez viszonyítva 38 százalékkal nőtt, ami azért is jelentős, mert legalább ilyen mértékben változott a strukturális összetétele: a mezőgazdaságban és az erdőgazdaságban dolgozók száma jelentősen csökkent, nőtt viszont az ipari dolgozók, az építőipari szakmunkások és a termelő ágazatok alkalmazottainak a száma. Ez a gazdasági strukturális változás jelentősen befolyásolta a szociális biztosítások és különböző szolgáltatások fejlesztését, egyre inkább előtérbe került a munka- és életkörülmények javítása, pártunk politikájának megfelelően a lakásépítés is. A századfordulótól a háború befejezéséig járásunk területén összesen 8456 lakás épült, 1945-től 1979-ig viszont összesen 20 000 lakásba költözhettek be családok. Ez az jelenti, hogy járásunk lakosságának kétharmada él a felszabadulás utáni időszakban épített lakásban. Ezzel együtt a lakáskultúra is megváltozott, ami azért is természetes, mert anyagi jellegű nehézségek nem gátolták a kellemes, esztétikus életkörülmények kialakítását. Hadd illusztráljam a háztartások felszereltségét is néhány számadattal, ami szintén bizonyítéka életszínvonalunk állandó emelkedésének. A háztartások 70 százalékában találunk televíziót, 113 százalékában rádiókészüléket, 89 százaléka mosógéppel, 76 százaléka pedig hűtőszekrénnyel is felszerelt. A családok harmincöt százaléka autótulajdonos. Sorolhatnám az eredményeket, hiszen elképzelhetetlen a társadalom egyirányú fejlődése. A dialektika minden törvényével ellenkezne s az előrelépés lehetetlen lenne, ha hasonló eredményeket nem érnénk el építőmunkánk más területein is, gondolok elsősorban a szolgáltatásokra, az egészségügyi hálózat kiépítésére, az iskolarendszer tökéletesítésére, kulturális intézmények létrehozására és működtetésére, bölcsőde- és óvodahálózat szélesítésére stb. Lényeges kérdés a tudati változás! Lakosságunk gondolkodásmódja gyökeresen megváltozott a harmincöt év alatt. Szocialista, hazájukat szerető emberekként élnek, dolgoznak, amit talán leginkább azzal tudnék illusztrálni, hogy több millió korona értéket hoztak létre társadalmi munkában, „Z“ akcióban, bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, vízvezeték-rendszereket, sportlétesítményeket. A szocialista hazafiság és a szocialista nemzetköziség meghatározó elemeivé váltak a gömöri ember tudatának. Az elért eredményekre méltán büszke lakosságunk, de tudatosítanunk kell azt a tényt is, hogy a fejlődés üteme járásunkban nem érte el az össz-szlovákiai átlagot. A hetedik ötéves terv időszakában s az azt követő években tehát fő feladatunk gazdasági életünk fejlődésének dinamikusabbá tétele, a fejlődés ütemének erőteljes gyorsítása. Elsődleges feladat ezen belül is a gépipar, kereskedelem és a szolgáltatások fejlesztése.
