Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-16 / 3. szám

/

Nogymomo 1892. szeptember 22-én, csütörtökön született. Egész héten esett. Délelőtt apja néhány hosszú deszkaszálat gyalult, s közben szálka fúródott a kisujjába. A konyhában lepottyant a földre egy tojás.

Négy testvére volt: Ondrej, Ferdinand, Janícek és Pavol. Amikor kétéves volt, bornulni kezdett a hója.

Nyáron a nyitott verandán aludt. Legjobban nagynénje szerette őt. Az anyajegy a hátán volt. Olyan volt, mint egy körte.

1894-ben új kéményt raktak a házra.

Első két lépését a konyhában tette meg. Apja éppen zabot mázsáit, később lecsutakolta a lovakat az istállóban.

Barna haja volt. Lenka nénje bársonyszalagot vett neki. Hároméves volt már, és még nem tudott rendesen beszélni. Az udvarukon karcsú almafa állt, alatta magas támlájú pad. Apja a térdén szokta lovagoltatni. Nagyokat nevetve.

A kamra sötétjében félt. A padláslépcsők nyikorogtak. A kredencben bögrék voltak. A falon tükör függött.

DUSÁN DUSEK

Lánygyermeket szeretett volna.

Elköltöztek. Eladták a boltot.

A szünidőben mindkét gyermeke Bécsben volt. A kisebbiknek göndör volt a haja. Egy késő éjszaka, 1927 telén, a férje csaknem minden poharat összetörött a kredencben.

Csézával mentek bálba Skalicára. Egy héttel később a fiúk szembekötősdit játszottak a konyhában, s mindketten nekimentek a sparhelt nyitott ajtajának. Az idősebbik jobban hasonlított az apjára.

Férje bankigozgotóskodott.

1928 telén megszületett Mária. A bába fejkendőjén apró sárga virágok képezték a mintát. Egész nap fújt

a szél.

Férje bajuszt növesztett.

Csaknem egy teljes délutánt átüldögélt az udvaron. Visszatértek a fecskék. Bepiszkították a járdát az ablak alatt. A nap vöröslött. ,

Vasárnap férje megdicsérte a levesét. Zsebkésével fejtette le a húst a csontokról.

Ondrej képeslapot küldött neki Olaszországból.

A nagymama életrajza

Az asztal fölött óra. A sparhelt csak úgy fénylett. A konyhában volt a legmelegebb. Anyja illatozott.

A lovak is.

Amikor ötéves volt, télviz idején, decemberben, hosszú fócóntollat talált a kertben. Azt mondta: „Csak az apuhoz megyek feleségül."

1898-ban megharapta a kutya.

Egy évvel később meghalt Lenka nénje.

Teljes két évig tartott a ház újjáépítése. Apjának tetszett a zöld szín.

1902. május 19-én anyjának pernye hullott a szemébe. Ondrej négyest kapott az iskolában. Ferdinand hármast. Mindkettőjüknek kék szeme volt. Az ötödik osztályban ő volt a legjobb tanuló. Az osztály ablakából a templom volt látható. Mariska volt a barátnője.

Budapesten járt.

Még ugyanabban az évben leégett a szomszédos ház. Apja berúgott.

A nyár hosszúnak tűnt számáro: hosszú reggelek, hosszú nappalok, hosszú esték. Virágmintás kombinéban fürdött a halastóban. A füzesben szél fújt.

Ősszel eszébe jutott Budapest.

„Varrónő leszel." Születésnapjára a testvérei egy cukorgalambot vettek neki.

Havazott. A szoba egyik fala csaknem teljesen üvegből volt A hó lilás színben ragyogott. A lányok valamennyien megoldották blúzocskájuk gallérgombját. Három vasalóban faszén parázslott. A hajába fehér cérnaszál keveredett. Aztán ebédeltek. Aztán lefényképezték őket. Aztán hazamentek. Aznap született meg húga, Szidónia.

1909. tavaszán mellére szorított karral elaludt.

Szerette, ha esett.

Ondrej nősülni akart. Apja a szobában ült és nézte ót.

Mór decemberben jég volt a patakon. Sloboda, az erdész egy kis fenyőfát hozott nekik. Megfagyott a jószág is.

Három évvel később még több volt a jég. Apja eltörte a kezét.

Egy nyári délután boltba ment. Még mindig viselte a Lenka nénjétól kapott szalagot. Az ajtó tárva: a pult mögött, sapkával a fején, egy fiatal kereskedő ült, akihez négy évvel később feleségül ment. Janícek elesett a háborúban.

A bolt a térre nézett. A rángatós kút mögött Szent Flórián szobra állt. Rövid hajat viselt. Elsőszülött fia meghalt. A konyha falóra kitűzte az unokanővérétől Bécsből kapott képeslapot.

Ruhát varrt magának. A szomszéd háztető fölött alacsonyan állt a nap, s a szemébe világított.

Egészen éjfélig várt férjére a konyhában.

Mindkét következő gyereke fiú lett.

A boltban minden reggel frissen darált kávé illatozott. Vesszöseprüvel söpörte fel a járdát a ház előtt. Mariska is férjhez ment.

Ferdinand megnősült, és a feleségével együtt kiment Franciaországba.

Amikor harminckét éves volt, Szidónia húga pontosan a fele.

Ősszel begyújtani való tobozokat gyűjtött a gyerekekkel az erdőben. Mindketten halványkék sajkát viseltek. Láttak egy nagymókust. Napfényben a föld még meleg volt, a bokrokban mór vastagon hevert az avar. Hirtelen esteledett be.

Férjét a tűzoltók tiszteletbeli elnökévé választották. Szerette az apósát.

A községben két templom állt: egyik a halastó mellett, másik a téren. Vosárnap reggelenként mindig tanácstalannak érezte magát.

Meghalt az apja. Két nap múlva már vevő e találtak a lovak.

Ondrej hazatért. Egy évre rá férjhez ment Szidi. A következő évben megszületett első gyermeke.

Este, a párna alatt, mindig a gyerekek jártak az

eszében.

A patak fölé új hidat vertek. A ház előtt akácfák álltak.

Máriának kificamodott a lába. Mária megvágta magát. Má io elhasalt a sárban. Máriára rácsapódott az ajtó. Mária magára rántotta a forralt tejet. Mária megszúrta az ujját késsel.

Mindkét fia hódolt a futballnak.

Valamennyi gyermekének egyforma kesztyűt kötött.

1935-ben az anyja egész év folyamán betegeskedett.

Minden tűzoltó előre köszöntötte. Ondrej házasságot kötött Alzbeta Gulovóval. Méteráru-üzletet nyitott a téren. Az udvarukban diófa nőtt.

„Nekem is ilyen hajam volt", mondta Máriának.

Férje csak reggel jött haza. „Mosolyogj már rám egy kicsit", mondta.

A vendégeket sorra elvezette a kertbe, hogy megcsodálják az óriástököt. Szidi nevetett Második gyermekét várta.

Szeptemberben ismeretlen, sapkás férfit látott futni az állomás közegében, nyomóban három vagy négy csendőrrel. A nyár egészen októberig elhúzódott.

Órákkal álmodott.

Gyenge volt a tél: csak január végére hullott le a hó.

„Át kellett volna passzolnod," hallotta a konyhából kisebbik fiát.

Ondrej elsőszülött lányának orany pénzérmét ajándékozott. Házuk mellett volt a mozi.

Nyáron úgy tűnt neki, hogy ismét gyereke lesz. Csoportképet csináltattak a családról.

Véget ért az 1937-es év.

Kisebbik fia minden reggel iskolába utazott. Kávét főzött neki. A konyhában szűkös volt a hely. összetörött a porcelánlavór.

Férje kutyakölyköt hozott a házhoz.

Szidi egy kisfiúról szóló énekre tanította meg. Felidézték Ferdinánd emlékét.

Mária bizonyítványán egy hármas is akadt.

Ondrej szobóműhelyt nyitott. Most már csak a felesége állt a pult mögött. Ősszel a téren cirkusz ütötte fel sátrát.

Két évre ró berukkolt oz idősebb fia. Anyja visszanyerte a szeme világát.

Az egészségügyi nővérek tanfolyamára járt.

és eltörte álldogált,

Férje gyakran szóba hozta az első világháborút, és csoknem egész ősszel a kutyáját idomította.

Szidi féltette a férjét. Antonnok hívták.

A tyúkok közül egy egész télen ót tojott.

Rosszul aludt.

|k I áron elesett a templom lépcsőin, a kezét. A közelben egy gyerek § halványkék léggömbbel a kezében.

Elkezdte olvasni ^Charles Dickens egyik könyvét.

Mária zöld blúzt varrt magának. Már tizenkét éves volt.

Hosszú volt a tél. Utána hosszú o tavasz.

Az idősebbik fia visszatért a háborúból. Sárgaságot kapott és tetveket.

Júniusban elkezdődtek a forróságok. A patak csaknem teljesen kiszáradt, s megsárgultak az akácvirógok. Nagyon rövidek voltak az éjszakák. Férje minden reggel vizet húzott a kútból a fejére. Leborotválta a bajszát. Anyja Szidinél lakott.

Aztán egészen tél kezdetéig esett.

Ondrej disznótoros kóstolót küldött nekik. Januárban megrepedt a Ház hátsó fala, s olyan hideg volt a kamrában, hogy a vizeskannábon belefagyott az ivóvíz.

Férje új szekrényt vett a hálószobába. A kis szobában egy heverő, asztal, négy szék, egy dohányzóasztal két ezüst gyertyatartóval, két berómázott fénykép, egy könyvekkel teli polc és egy kicsi kályha volt.

A háború végefelé, csaknem egy hónapig, a pincében éltek.

Megnősült a fiatalabbik fia. Már csak egy államvizsgája volt hátra.

1946. január 4-én megszületett az első unokája.

Szidi elhozta megmutatni Ferdinand levelét. Ezen a napon egy akácfa a patakba dőlt. Senki sem értette a dolgot — a fa teljesen egészséges volt, s a szél alig

fújdogált.

Mindnyájan együtt voltak még. A menye nagyon szép

volt.

Férje a gombaszárítóban helyezkedett el.

Rövid volt a nyár. Mária tanítónő akart lenni.

„Levelük jött Prágából," mondta a postás. Reszketett a keze, s rajta a gyűrű tompa fénnyel csillant meg a napfényben. Három nap múlva kiment várni a férjét az állomásra.

Még mindig együtt voltak mindannyian.

Karácsonykor a konyhoszékeket is be kellett vinni a szobába.

Az idősebbik fia nem akar tanulni.

Februárban a fiatalabbik feleségestül és gyermekestül Kassára ment befejezni az iskolát. Az állomáson zászló lobogott egy rúdon.

Októberben az idősebbik fia Trencínbe ment.

Férjét sérv gyötörte.

Egy évre rá Mária Bratislavába ment dolgozni, s még abban az évben megnősült az idősebbik fia.

1950-ben meghalt Ondrej felesége.

Három év múlva meghalt Párizsban Ferdinand.

1954-ben meghalt az édesanyja. Nyolcvanöt éves volt.

Fiatalabbik fia családostul Nitrára költözött, s később Mária is csatlakozott hozzájuk. Náluk tartotta a lakodalmát.

Férje abbahagyta az ivást.

Máriának fio született.

Az idősebbik fiának ekkor már három gyereke volt. A fiatalabbiknak öt.

A férje 1957-b'en halt meg. Legidősebb unokája egy rövid elbeszélésében többek között a következőket irta a temetésről: „A tűző napfény volt az oka; és a poroszkáló lábak alól még mindig szállingózó por. Nem iudtam, hol álljak meg. És tulajdonképpen nemis álltam meg. A tűzoltó-egyenruhás zenészek hátraarcot csináltak, és csöndesen a híd felé vették az irányt. Még mielőtt odaértünk volna, körülnéztem. Már ismét szólt a zene."

Télen mindig elutazott a gyerekeihez.

1967-ben meghalt Ondrej.

1972-ben megnősült a harmadik unokája.

1974-ben azt hitte már, hogy meghol. De megérte első és második dédunokáját is.

Nagymama áll a kapuban. Bemegy a házba. Kitárja az ablakot. 01 a kályha mellett, és egy régi kalendárium lapjait kezdi forgatni. Az egyes hónapokban egymás után sorjáznak a nevek. A napok úgyszintén: hétifő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat és vasárnap.

Valami csoda folytán egy régmúlt délután jut az eszébe, amikor apja hegyes térdén lovagolt. Mindössze hároméves volt akkor. Az emlék úgy kifényesedik, hogy körül kell néznie. A szobában nincs senki.

Múlnak a napok.

BERECK JÓZSEF fordítása