Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-20 / 21. szám

húsz van, így sokat tudok a falusi kultúrházak kihasználhatóságáról - mondja Danes Dezső, a járási népművelési intézet dolgozója. - Vegyük például a színjátszókat. Idén már hetedszer rendeztük meg Cinobanában a „színjátszók tavaszát", három kategóriában felnőtteknek, gyermekeknek és bábosoknak. Évek óta csak öt-hat szlovák csoport nevez be a versenybe, mert a magyarok nem készülnek el időben a darab betanulásával. Csupán megfelelő szakember hiányával ez aligha magyarázható. Tudnunk kell, hogy az állami dotáció kevés. Azok a csoportok szerencsések, amelyek üzemi kluboknál dolgoznak, így anyagilag biztosítottak. A magyar amatőr csoportok falusi művelődési házaknál, falusi tömegszervezeteknél működnek. A legtöbb falusi kultúrházzal egy épületben vannak a hnb irodái, az egészségügyi központ, sokszor még a kocsma is. Visszatérő panasz, hogy a csoportok télen nem tudnak próbálni, mert esténként a kultúrteremben nincs fűtés, világítás ... Vagy a fűtött kocsmába mennek az emberek, vagy fázni a próbákra. Kis dolgok ezek, de fontosak, mert jelzik az anyagi és szellemi fejlődésünk közti fáziseltolódást. A füleki (Fifakovo) színjátszóknak nem lennének teremgondjaik, rendelkezésükre áll a Kovosmalt üzemi klubja, viszont nincs megfelelő rendezőjük, mert ez a csoport mór igényesebb, múltjuk, nevük van, nem érik be olcsó sikerrel, jobbat és jobban szeretnének játszani . . . Legalább olyan színvonalat elérni, mint a füleki férfiénekkar, amely koszorút kapott a Kodólynapokop. Négy nagyon jó folklórcsoportunk van, a Kokavqn, a kokavai falusi együttes, a losonci Ipef, mely a nehézgépgyár csoportja, a füleki Kovosmalt Rozkvet együttese és a fülekpüspöki (Fii. Biskupice) Palóc. Az utóbbi több mint tíz éve élvonalbeli tánccsoportunk, de olyanok a körülményei, hogy én is csodálkozom, hogy még nem bomlott fel az együttes. Tíz év alatt nem kaptak egy komolyabb (100-150 ezer korona) összeget felszerelésre, s mint a déli járások többi csoportjára, rájuk is jellemző, hogy a helyi folklór gyűjtését, feldolgozását nem tudják megfizetni. Enélkül pedig nehéz autentikus, igényes, népi hagyományokra épített műsort bemutatni. Idén Ziarba, a minősítő versenyre kölcsönkért ruhában, csizmában mentek, mert a csizmáik javítását már egyetlen cipész sem vállalja... Elsőosztályú minősítést kaptak! Pedig a próbalehetőségeik sem a legjobbak, Püspökin még csak most épül a kultúrház . . . Jobban oda kellene figyelni rájuk, megtalálni a módját, hogy pénzhez jussanak, mert a Palócnak távlatai vannak, utánpótlást nevel, gyermekcsoportja az Aprópalóc is szép sikereket ér el. A gyermekek bevonása a kultúra művelésébe fontos feladatunk más területeken is. Csak elismeréssel szólhatok irodalmi színpadainkról, melyekben főleg a középiskolások tevékenykednek, viszont sajnálatos, hogy járásunk nagyon kevés óvodájában dolgozik bábcsoport, pedig hivatásos népművelőink sokat tesznek e mozgalom meghonosítása érdekében. S ha már mozgalomról van szó: örömmel figyeljük a nőszervezeti éneklőcsoportok, szavalok versenyeit. melyekbe egyre több asszony kapcsolódik be, mert ők is a járás kulturális tevékenységének skáláját gazdagítják.

EGY FALU HÉTKÖZNAPJAI

A dél-szlovákiai falusi amatőr csoportok legtöbbje CSEMADOK-csoport, eredményeiket, gondjaikat Princ Sándor, a CSEMADOK jb titkára is számon tartja, de mint huszonhét alapszervezet „fejét" más kérdések is foglalkoztatják. Faluk, emberek sorsa izgatja, Jelsőc (Jelsovec) szomorú példája, ahonnan elköltöztek a fiatalok, s a lakosság átlagéletkora ötven év fellett van ... És mert a pedagógusi pályát cserélte fel jelenlegi állásával, óhatatlanul felmerül a kérdés: ki lép az iskola nélkül maradó falvakban a tanító helyére?

Kalonda 360 lakosú község, közigazgatásilag Rapphoz (Rapovce) tartozik, osztatlan alapiskoláját két éve központosították, s ugyanakkor szüntették meg az óvodát is azzal az indoklással, hogy 8—10 gyerek kedvéért nem gazdaságos két óvónőt, szakácsnőt és takarítónőt fizetni. Kolondát Rappal vasút köti össze (4 km), így a rászorulók óvodás korú gyermeküket oda hordhatják.

Gyenes Éva óvónő — most a rappi óvodában tanít —, a helyi nőszervezet elnöknője az elköltözésen gondolkodik, Losoncra menne legszívesebben. Fiatal még, két kisgyermek édesanyja, elégedetlen a falu kulturális lehetőségeivel. Sarkított igazságokat fogalmaz meg: szórakozási-művelődési mód a televízió és a könyv, tájoló színház a faluba nem jár; a tömegszervezetek munkája formális, felszínes, néhány évforduló, megemlékezés. A nőszervezeti tagok türelme is fogy: óvodaügyben a járási bizottság sem tudott segíteni. Az óvodanélküliség pedig az anyákat sújtja leginkább.

Simon János, a kalondai efsz dohánytermesztő részlegének csoportvezetője 1973 óta a kultúrház vezetője, három éve a népkönyvtár könyvtárosa is, több tömegszervezet tagja, tisztségviselője, érzékenyebben érintik

a belső mozgások, apró változásokat is rögzít. Házi könyvtárában csaknem annyi könyve van, mint a falusiban, tizenkét újság és folyóirat előfizetője. Derűlátóbb Gyenes Évánál, a faluban szeretne pezsgőbb életet.

— Mire felépítettük a szép kultúrházakat, kiderült, hogy így már nem tudják teljesíteni küldetésüket. Megváltoztak a körülmények, klubok kellenének, kisebb helyiségek, ahol 10—12 ember azzal foglalkozhat, ami érdekli, amit szeret. Három éve a hnb-től nem kapunk pénzt, s minden vagyonunk nyolc-kilencszáz korona. Évente tíz-tizenkét előadást tartunk (35-45 résztvevővel), a rappi vagy a losonci alapiskolások kultúrműsorával, mert a fiatalokat nagyon nehéz beszervezni. Mióta könyvtáros vagyok, szerveztem tizenhárom író—olvasó találkozót, a könyvtár munkája is rendszeres, huszonnyolc állandó tagja van. Évente rendezünk könyvkiállítást, könyvvásárt. Meggyőződésem, hogy sokkal többen olvasnának, ha megfelelő lenne a könyvtárterem és a könyvek összetétele. Ezer kötetével a szűk helyiség csak könyvraktár, a könytáros-olvasó kapcsolat a hozomviszemmel kimerül. Pedig van rádiónk, magnetofonunk, lemezjátszónk is, csák éppen nincs hová tenni. A járási népkönyvtártól évente huszonöt könyvet kaptunk, az adag egyharmada magyar nyelvű, a falu lakosságának viszont a háromnegyede magyar nemzetiségű, a könyvtárba is csak ők járnak. Szlovák könyvet legfeljebb politikai jellegűt kölcsönöznek, őzt is kényszerből, mert jó, ha tíz magyar nyelvű politikai kiadvány van könyvtárunkban. És a választék... Az a meggyőződésem, a könyvesboltok azokat a könyveket sózzák a nyakunkba, amelyeket nem vásárol senki.

A Csemadok járási konferenciáján szóvá tettem, hogy a falusi könyvtárak kevés magyar könyvet kapnak, az első feleletet már megkaptam egy csomagban: tizenhárom magyar könyv érkezett és egy szlovák—magyar szótár. Azt hiszem, nekünk kellene kezdeményezőbbeknek lennünk.

Simon János kezdeményező kedvével nincs baj más téren sem. A falujában még fellelhető tárgyi néprajzi kincsekből tájházat szeretne alapítani. Két éve áll bezárva a volt alapiskola épülete, benne pusztulásra ítélt tanszerek, padok. Kisebb tatarozás után a terem megfelelő tájmúzeum lenne, ha a tulajdonos (a járási iskolaügyi osztály) lemondana az épületről. Mert a szándék megvalósítása egyelőre ezen múlik.

JÖVŐNKET TUDNI KELL

A füleki magyar tanítási nyelvű alapiskolának van néprajzi szobája, sőt néprajzi köre is, Vass József tanító vezetésével; Duray Éva és Böszörményi Géza gimnáziumi tanárok a néprajzi anyag feldolgozását is megkezdték már, a Tavaszi szél kerületi döntőjének idején kiállítást is rendeztek. Csak éppen kicsi a néprajzi szoba, inkább raktár, mint kiállító terem.- Kicsi ez a szép nagy iskola is — mondja Fehér Zoltán igazgató. — Kilencszázhatvanhét gyerekünk van, és mióta ilyen gyors ütemben folyik a falusi iskolák központosítása, egyre kisebb lesz. Pillanatnyilag még hat tanteremre lenne szükségünk, hogy teljesíteni tudjuk az integráció egyik alapfeltételét, az egyműszakos oktatást. 1983-ig a környék további nyolc osztatlan alapiskolájának központosítását tervezi a járás. Ezekben a falukban nem egy korszerű épületet zárnak be, a központi iskolák kapacitása meg nem nő magától, lehetetlennek tűnő megoldásokat kell találnunk. A füleki szlovák tanítási nyelvű alapiskola gondja-baja példázza ezt. Körülbelül nyolcszáz gyermek jár oda, s idén már a háromműszakos tanítás veszélye fenyegette őket. Hozzánk is fordultak segítségért, de tantermet kölcsönözni nem tudunk. így most két negyedik osztály utazik naponta a menetrendszerű buszjárattal Sátorosba (Siót. Bukovinka), ahol a központosítás óta üresen állt az iskola, és utaznak a pedagógusok is. Nem ártana újra áttanulmányozni a központosítási rendelet célkitűzéseit, a körülmények és hatékonyabb oktatás szellemében felülbírálni az adminisztratív intézkedéseket, mert így legalább annyit ártunk alapiskoláinknak, mint amennyit használunk. Az át nem gondolt központosítás fékezi a tanítást, túlzsúfoltak az osztályok, az iskolán kívüli nevelőmunka és szakköri tevékenység hatásfoka is romlik, s mi nem szívesen mondanánk le olyan eredményeinkről, mint a szlovák nyelvi olimpián elért első helyünk, vagy a bábkörünk több éves sikeres munkája.

A járás másik teljes (1—9. osztály) magyar tannyelvű alapiskolája, a losonci, hasonló gondokkal küzd. Az iskola igazgatósága csak idén tudta megoldani az egyműszakos tanítást úgy, hogy a napközi termét osztották meg, és most ott is tanítanak. A négy napközis csoportban a megengedettnél nagyobb a létszám, de a gyerekek nem maradhatnak az utcán. Két termük van és egy klubjuk, amelyet a rajzteremből választottak le, nincs udvaruk, játszóterük, sporttelepük. Az iskola épületére — az évszázados hagyományú Kármán József

Reálgimnázium épülete — is ráférne egy alapos tatarozás.

— Ekkora körzetet összehangolni nagyon nehéz, a gyerekek étkeztetése is gond, mert kicsi az étterem - mondja Szabó Béla igazgató. - És iskolabuszok kellenének, mert többször megtörtént, hogy a téli hidegben ott hagyták a falusi megállókon a gyerekeinket a zsúfolt munkásbuszok. Más kérdés, pedagógiai probléma, hogy a felnőttek viselkedése, beszédmodora milyen hatással van a gyerekekre ... Nehezített körülmények közt dolgozunk, szerencsére az épület karbantartási munkáiban a szülők segítenek. Idén szereltük be a gázfűtést, víz kell a tantermekbe, festeni kell, ajtókat, ablakokat cserélni ... Az eredményeinkkel így kétszeresen elégedettek lehetünk, hiszen tanulóink ötvenhét százaléka kerül középiskolába. Az utánpótlás azonban mór gondot okoz. Losoncon nincs magyar tannyelvű óvoda, és a szlovák tanítási nyelvű alapiskolák (most épül a hetedik) körülményei sokkál jobbak. És a lakótelepeken épülnek, közel vannak a fiatalok lakhelyéhez, így a magyar szülők oda íratják gyerekeiket. A vidéken meg, ahol a körzetesítés után szlovák iskola marad, ott azt látogatják a magyar gyerekek is. A szülők meg azt hiszik, így megszűnnek a szlovák nyelv elsajátításának nehézségei. Hogy ez a nézet mennyire helytelen, arról egy pszichológussal kellene elbeszélgetni. Sokéves pedagógusi tapasztalatom szerint a mi tanulóink állják a sarat, közülük is szép számmal kerültek ki orvosok, mérnökök, tanítók, mert tartós, megalapozott tárgyi tudással engedtük útra őket.

S most, hogy az iskolai felkészítés már az óvodában kezdődik, nélkülözhetetlen az anyanyelvi óvodai oktatás. Losoncon nincs magyar tanítási nyelvű óvoda, Füleken van, csak a férőhely kevés. Mindkét probléma megoldást sürget. Füleken 15 óvodai osztály van, ebből 12 szlovák tanítási nyelvű, három magyar. Az arány nem felel meg a lakosság nemzetiségi összetételének (68,8 % magyar, 31,2 % szlovák), sőt még a szülők igényeinek sem, mely a bürokrácia útvesztőjében zátonyra fut. A Kovosmalt nemzeti vállalat óvodájában csak szlovák nyelvű tanítás van, a szülők kérését figyelmen kívül hagyják. A város egyetlen magyar tannyelvű óvodájában viszont helyszűke miatt nem veszik fel a Kovosmalt dolgozóinak gyermekeit (a felvételről a vnb dönt), mert a három teremben három csoport van (63 gyerek), és ugyanabban a teremben játszanak, étkeznek, alusznak a gyerekek. A három osztály közül egy cigánygyermekeknek van fenntartva. Sokáig úgy tűnt, javulni fog a helyzet. Az ősszel átadott négyosztályos óvoda eredetileg két-két magyar, illetve szlovák tannyelvű csoportnak készült, az átadáskor azonban csak szlovák nyelvű oktatás kezdődött benne. Az óvodai felvételi kérelmet benyújtó szülők nem szenteltek elég figyelmet a kérdésnek, csak az új óvodába szerették volna adni gyermeküket.

Tankina Zsuzsanna, a magyar tannyelvű óvoda igazgatója szerint rugalmasabb szervezéssel a már meglevő óvodából és az újban felvett gyerekekből kitelt volna bármelyik korcsoport, és megoldódott volna az anyányelvi oktatás.- Egészséges, öntudatos, értelmes fiatalokat nevelni feladatunk és kötelességünk - mondja Benkó József, a füleki gimnázium igazgatója. — Testi fejlődésükért rendkívül sokat teszünk, most a spartakiódgyakorlatok tökéletesítése került előtérbe, de jó eredménnyel szerepelnek diákjaink a honvédelmi versenyeken, a futballbajnokságon, a SZISZ KB környezetvédelmi akciójában, és szívesen járnak a nyári építőtáborokba. Harmonikus fejlődésükhöz azonban feltétlenül szükséges, hogy szellemi felkészítésük is alapos legyen, tudják, honnan jöttek, milyen hagyományokat kell tovább vinniük, mit vár tőlük az útra bocsátó közösség. Ezt a fajta nevelést nem elég a középiskolában kezdeni. Kell, hogy a bölcsődétől az egyetemig érezzék: tartoznak valahová. Fülek történelmi hagyománya gazdag, a vörös Fülek örökségének megőrzése legkorszerűbb kötelességünk. Ezért örülünk annak, hogy diákjaink állandó szereplői a városi rendezvényeknek, aktív tagjai a Palóc, illetve a Rozkvet folklórcsoportnak, hogy a kollégák a férfiénekkarba járnak, röviden: művelik anyanyelvi kultúrájukat, és saját hagyományaik megismerése, megbecsülése útján tanulják megbecsülni más nemzetek kultúráját. Pedagógusi munkánk célja' a megalapozott tudás mellett, hogy magyar és szlovák internacionalistákat neveljünk, akik főiskolára, egyetemre kerülve - 65-7C százalékuk tanul tovább - sem tagadják meg önmagukat, nemzetiségüket. Akik úgy válnak szocialista hazánk építőivé, hogy a mindenkori jelenben haladó, tanulságos örökségünket hasznosítják a közösség érdekében, s ezek megőrzésével és átadásával is bizonyítják, vállalják közös gondjainkat, a szebb jövő megteremtéséért. Mert ahogy Fábry Zoltán fogalmazta meg: Aki a múlt összekötő fonalát elmetszi, sosem érhet el a jövőbe.