Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-05 / 10. szám
Kuhórik Anikó párkányi (Stúrovo) olvasónk felvétele Családi fotó kör pályázatunkra érkezett. Egy asszony két kérése ELSŐ KÉRÉS: — Doktor úr. segítsen! A nőgyógyász számóra a páciens nem ismeretiéin. — Az ég szerelmére, Kollórné, mór megint terhesség? — riod meg. (Az eset különleges voltát mi sem jelzi ékesebben, minthogy az orvos retten meg páciense bejelentésétől és nem fordítva.) — Most az egyszer nem — mosolyodik el Kollórné. — Hót akkor? — Szeretném, ha mór soha többé nem esnék teherbe-----— Ez viszont kizárólag magán és férjén múlik. Az asszony fészkelődéi kezd. — Doktor úr, vannak dolgok, amelyekről nehéz beszélni. — Azért mégiscsak könnyebb, mint a következmények viselése! Az asszony bólint. — Tizennégy éve vagyok férjnél. A férjem kezdettől fogva visszautosit bárminemű megelőzést. Állítja, hogy ez ót megfosztaná attól az élménytől, ami a nő és a férfi érintkezésében a legszebb . . . — Használjon ön. — Erről ugyanez a véleménye. — Akkor milyen megoldást javasol? — A mogtolanítósra gondoltam ... Az orvos eltöpreng. — Asszonyom, végiggondolta a lehető következményeket? Az asszony tekintete valahová a távolba réved. — Doktor úr, félek ... ötször volt művi meg szakító som. Annyi mindenfélét beszélnek és írnak erről... — Nem is alaptolonul. — Állítólag a rákosodás veszélye is fennáll? — Nem szükségszerű, ha nem is kizárt. — Nogyon félek. Mégse trófadolog újra meg újra a műtőasztalra feküdni ... — Főleg akkor, ha ez megelőzhető! — S ki tudja, hányszor következhet még? Az orvos elkomorodik. — A férje ezt nem érti meg? Az asszony tekintete fátyolos lesz. — A mi házasságunk kissé furcsa. Szamárságokon is összezördülünk. Egy, két, sőt három hétig se szólunk egymáshoz. Ilyenkor igyekszem mindenben a kedvében járni. Mór a gyerekek miatt is. Kollórné házasságának mérlege: négy szülés, öt művi megszakítós. Az asszony még csinos és fiatal. Fél a folytatástól. — Mi lenne az orvosokkal meg az emberiséggel, ho a házastórsok közötti minden kibékülés terhességgel és művi megszakítással végződne!? — Különben elveszíthetném őt. .. Máshol keresné, amit nálam nem talál meg. — ön ezéirt nagy órot fizet. — Doktor úr, lehetséges a petefészek elkötése? — Elvben igen. De nem érdemesebb más megoldás keresése? — Egyéb kiutat nem látok . . . — Tudja, mit jelent ez? — Von négy gyermekem, több terhességet nem akarok. — Ezután azonban további lehetőség mór nincs. — Mindennel számot vetettem. — Nézze, moga még fiatal. Mi történne, ho bármi okból is felborufna a házossága és később más férfi mellett tolatná meg a boldogságát, aki majd gyermeket szeretne? — Szeretem a férjemet, de tizennégy év alatt nem sikerült megváltoztatnom, ezután már aligha van rá remény. Az orvos hivatásbeli feladató végeredményben o szokmai kérdések megoldása. E problémáknak az emberi, házastársi vagy partneri kapcsolatokba való átvetitése már az emberségből fakódé „többlet". Bár az orvosi hivatás teljesítése e többlet nélkül elképzelhetetlen, mégis szűk korlátok között mozog. A szükséges felvilágosítással, minden kért vagy jovosolt orvosi beavatkozás lehetséges következményeinek őszinte feltárásával az ő lehetőségei szinte kimerülnek. A páciensek azonban a legtöbbször csak a pillanatnyi kiutat keresik és kevésbé törődnek a következményekkel. Az elvakultság, a hajthatatlansóg, de sokszor a makacsság. a tudatlanság kemény csonthéját kellene feltörnie. Elnézi az előtte ülő Kolfórnét. Szívesen megmagyarázná neki, hogy két ember kapcsolatában az egyik nagyon megszokja a másik állandó alkalmazkodását. Ám nem becsüli túlságosan a másik áldozatkészségét, sőt lassan természetesnek veszi. Megérti az asszony állandó félelmét. Egész eddigi házassága rettegésben telt el; mindig számolnia kellett a terhességgel, majd az azt követő műtéttel. Az orvos szakmai aggódása még talán az asszony félelménél is nagyobb. Annál kevésbé tudja megérteni az önző férjet, aki négy gyermeke anyját annyiszor juttatta o műtőasztalra, mit sem törődve azzal, hogy felesége egészségét, sőt életét is kockáztatja. (íme, az ember, akit a természet ésszel, értelemmel ajándékozott meg!) Milyen egyszerű fogalom: a petefésze elkötése. Mintha az ember fogna egy zsinórt és valamit becsomózna. A petefészek és a méh közötti petevezeték megszakítósa után a fogamzás, a további anyaság tehetősége kizárt. Az orvos hosszos fontolgatás után dönt. Kollórné első kérése teljesült, xxx MÁSODIK KÉRÉS: — Doktor úr, segítsen! Ez is a nőgyógyász rendelőjében hangzik el, mintegy öt évvel az elsőt követően. — Kollórné asszony, ismét való mi panasz? Az asszony elmosolyodik. Még mindig csóbitóon szép. — Csők kissé más, mint legutóbb ... Nagy hibát követtem el. — Mégpedig? — „Akkor" nem hallgattam o doktor útira. — Rosszul tette. — Nagyon rosszul. — Nos? — Doktor úr, gyereket szeretnék! Az orvos csaknem felkacag. KoHárné, oki eddig számos esetben őzért esedezett, hogy ne legyen gyermeke, most pont az ellenkezőjét kéri. — Asszonyom, mielőtt az utolsó műtétre vállalkoztam, figyelmeztettem, hogy ezután a terhesség lehetősége kizárt — Akkor más volt a helyzet. — Az orvosnok nem felodota, hogy az emberi szervezetet valaki kívánságára bonyolult beavatkozások árón is mindig egy-egy helyzethez idomítsa. Mór „akkor" felhívtam o figyelmét, hogy o körülmények közben megváltozhatnak. — Meg is változtak. A férjem elhagyott ... Kijelentette, hogy egy meddő asszony nem vonzza őt. — Ez csak kifogás lehet, o valódi ok valószínűleg más. A petefészek elkötése a szexuális életben nem vált ki semmiféle változást. Az orvos nem ismeri az asszony férjét. De megvetéssel gondol rá. Az oszszonyt ugyan nevezhetnénk áldozatnak, de önmaga ellen hívta ki a sorsot, amikor érzéki kapcsolatukban teljesen alávetette magát férje kényének.kedvének. Az emberi, az élettársi kapcsolatok is csak a kölcsönösségen, csak az emberiességen alapulhatnak. Ahol ez hiányzik, ott oz egyik fél bármily nagy áldozatkészsége is kevésnek bizonyul. — S most? — Férjhez mentem. — A férj pedig gyereket szeretne . . . — Igen. Meg én is. A gyerekek felnőttek, lassan kiürül a ház. Én még megszoktam a gyerekzsivojt. Nagyon kezd hiányozni... — Ezzel mór meg kell békülnie. — Doktor úr... — Nem hisz nekem? — Doktor úr „elkötötte" o petefészket, de talán minden csomó kioldhotó. .. Az orvos tanácstalanul nézi páciensét. — Asszonyom, a petevezeték megszakítása nem holmiféle csomózással történik, hanem komoly sebészi beavatkozás. Gondolkodik, érdemes-e magyorázgatnia, hogy 'a petevezeték rendeltetésének visszaállítása elvben nem lehetetlen. Az eddigi tapasztalatok azonban túl nagy reményekre nem jogosítanak fel. Az orvosi gyakorlatban az eredményessség csupán valahol nyolcvan százalékon felül kezdődik. A megszakított petevezeték újbóli „összekötése" az eddigi kísérletek tanúsága szerint oránylag kevés sikerrel jár. Az asszony négy gyermek anyja. Anyai küldetését lényegében teljesítette, átélte az anyaság örömét és semmivel sem pótolható érzését. Ilyen esetekben a kísérletezéseknek orvosi szempontból helye nincs. Mert o mesterségesen megszakított petevezeték rendeltetésének mesterséges visszaállítása egyelőre csupán kísérlet. Ám az is kérdés, hogy esetleges eredményesség esetén az új házasságból születő gyermek nem rontaná-e óz anya és oz első házasságból származó nagy gyermekek kapcsolatát. Az új emberke világrajövetele pedig aligha teljesítené az elvárásokat, ha a már világon levők kapcsolatát megrontanó. Természetesen mindez csak latolgatás, száraz elmélet. Az orvosi gyakorlat egyöntetűen az asszony kérésének viszszautasítása mellett szól. A további szempontok elemzése az orvos döntését csak alátámasztja. Kotlámé második kérése nem teljesült. NADASDI ÉVA C01O
