Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-05 / 10. szám
ízam koronája" 1. Emőke délutánonként spartakiádgyakorlásra jár. A papa, Nagy Péter, Bartanusz Attila igazgatóhelyettessel tanácskozik a felmerülő kérdésekről. 2. Amíg az édesapa megérkezik - tanul a család (Seresséknél). 3. Balogh Péter első útja - hazafelé. 4. Csaba már egyedül is elmenne az óvodába, de apukával az út valahogy rövidebb... NŐNAPI SZÁMUNK RIPORTJA kell gyermekünket otthon, az iskolában, a közösségben, hogy okosan irányítsuk jövője felé.- Mit jelent ez a Nagy család életében?- Én például rendszeresen ellenőrzőm a gyermekeimet. Mostanában rám hárul a „leckegond" is, mivel feleségem a szomszédos keszegfalvi (Kamenicná) szövetkezetben számvivő, és általában később jár haza, mint én. De ennél fontosabb, hogy rendszeresen eljárok a szülői értekezletre, sőt a szülői tanács munkájából sem vonom ki magam. Gyermekeink iskolagondjai természetszerűen beletartoznok mindennapi családi gondjainkba is. A Seress családban fordított a helyzet. A mama törődik a gyerekekkel, Adrika iskolás, a kisebbiket még nem vették fel az óvodába. Az édesapa, Seress Ferenc a komáromi (Komárno) hajógyárban dolgozik, későn jár haza, kevesebbet van a családdal. — Amiatt aztán minden családi gond, a házi munka a mamára hárul? — Ezt nem mondhatom. Sokat segít a férjem. Rendszeresen bevásárol, segít a nagymosásnál, a takarításban. A fakanalat ugyan nem tudja forgatni, de ez nem is hiányzik.- Ezek szerint a kedvétől, hangulatától függ, hogy mikor mit segít?- Nem, ilyenről szó sincs. Csak éppen tudom róla, hogy mit végez szívesebben, mi áll jobban a kezéhez. A házi munka elvégzésén nem vitatkozunk. Egyikünk sem ül tétlenül, amíg a másik dolgozik. — Ha mindent közösen végeznek (egy összkomfortos, mindenféle háztartási géppel ellátott lakásban), biztosan marad elég idő a szórakozásra is . . . — Ez a legfőbb előnye a mi családi demokráciánknak. Szeretjük a barátokat, gyakran összeülünk a rokonainkkal, rendszeresen látogatjuk a szüleinket. Én varrók, kézimunkázom, szeretek olvasni, nemrég pedig gépkocsivezetői jogosítványt szereztem. Szeretünk hétvégeken kirándulni, vagy egyszerűen csak „édes semmittevésben" együtt lenni a családdal. Utolsó megállónk Nyórasdon (Toporniky) volt. Igazi nagy napot, eseményt örökítettünk filmszalagra a Balogh csalódban. Balogh Péter néhány órával ezelőtt szorította magához először újszülött Péter fiát. Elfordult, hogy az izgatottság, a meghatottság könnycseppjét ne lássuk szemében. Aztán a nagymamával, Katona Lászlónéval gondosan kocsiba ültették a kis Pétert az anyukával, és hazahajtottak. Otthon ragyogó rend, melegség, gondosan elkészített bölcső várta a kis családtagot. Igaz, a Nyárasd-Szerdahely (Dun. Streda) útvonal most olyan hosszúnak tűnt, mint még eddig soha.- Közös életük legelején kérdezem: milyenek lesznek a házassági „törvényeik"? — Nem fogalmaztuk meg előre. De vigyázunk rá, hogy tényleg közös érdekűek legyenek. Mindhármunknak megfeleljen, hogy egymás életét ne bonyolítsuk, hanem könnyítsük. Együtt lakunk feleségem szüleivel. Dolgos, jó emberek. Ügy érzem, ők is „befogadtak" engem. Én nagy családban nőttem fel, megszoktam a munkát, persze az otthoni munkát is. Megszoktam, hogy egyik sem ül addig, amíg a másiknak van munkája.- Milyennek szeretné látni a felségét egy második gyermek érkezése után vagy egy év múlva, tíz év múlva? — Mint most: szépnek, kiegyensúlyozottnak, boldognak. — Van ennek valami titka?- Ahogy látom magam körül a jórossz példákat, úgy érzem, van. Eg gondjaiban magára hagyott, munkává megterhelt, férje iszákosságától agyon gyötört asszony hamar megfárad, ideges kedvetlen, borúlátó, hamar öregszik A közös sorsvállalás arra is kötelez hogy terheikből arányosan vállaljunk részt. Az év minden napján. Nemcsak a gyermek születésekor, nemcsak a házassági évfordulókon, vagy egy-egy eltévedt hétköznapon. A tegnapi nemtörődést, a tegnapelőtti részegségből eredő szitkozódást nem lehet egy nőnapi gerberacsokorral elfelejtetni, még ha szebb, pompásabb is az a virág, mint az esküvői csokor volt... Simone de Beauvoir szavaival élve: „Váltsd meg asszonyodat emésztő terheitől. te magad szabadulsz ' fel általa . . ."
