Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-05 / 10. szám
MEGYERI ANDREA A VÁLTOZÓ FÚLD Néhány hónappal ezelőtt zárult a Titkon innen — titkon túl című világnézeti kérdésekkel foglalkozó cikksorozatunk. Illetve zárult volna, ha közben olvasóinktól nem érkeznek újabb kérdések, amelyekre szűkre szabott terjedelmünk miatt eddig nem térhettünk ki. Az előző sorozatban nagy felfedező útra indultunk a tejútrendszerek, kvazárok, pulzárok, óriáscsillagok titkainak nyomában. De elgondolkoztatott bennünket egy gimnazista levele, aki azt kérdezte: Miközben a messzi csillagok titkait fürkésszük, eszünkbe jut-e saját bolygónk története? Vajon Földünk titkait megfejtették-e már a tudósok maradéktalanul? Annyi ismeretlen hallott vagy olvasott jelenség izgatja képzeletünket... Kitől kapunk választ? Választ több forrásból meríthetünk. Könyvesboltjainkban (ha nem is állandóan) szép számban kaphatók a legújabb természettudományi felfedezésekről szóló ismeretterjesztő könyvek, amelyek nem hiányozhatnak a mai fiatalok könyvtárából... Az iskolában, szakkörökben, pionirházakban bármikor kiegészíthetjük ismereteinket... Azoknak pedig, akik szeretik a rejtvénnyel egybekötött ismeretközlő írásokat, felajánljuk most induló sorozatunkat. Akik részt vettek az Amatőr Csillagászok Egyeteme c. versenyünkben, biztosan tudják: érdemes velünk tartani. Ezúttal Földünk titkai nyomában indulunk felfedező útra. Földünk születése... szerkezete... hőmérséklete... A Föld - a nagy mágnes ... Vándorló kontinensek ... Földrengések ... Az aktív Föld — Utazás a Föld középpontja felé__Ásványi nyersanyagaink gazdagsága-szegénysége__ Ilyen és hasonló kérdések alkotják újabb sorozatunk gerincét. Korhatár nélkül mindenki velünk tarthat, aki figyelemmel kíséri tízfordulós versenyünket, és betartja a versenyfeltételeket. Első kérdéscsoportunkat lapunk 12. számában közöljük, a továbbiakat pedig a soron következő páros számainkban. Ha figyelmesen olvassák sorozatunkat — megtalálhatják a szükséges válaszokat, s a verseny végén értékes díjakat is nyerhetnek. Új sorozatunkhoz várjuk jelentkezésüket, leveleiket, észrevételeiket, megfejtéseiket. Csoportok részére utánvétellel biztosítjuk a lapszámokat, ha ezt igénylik szerkesztőségünktől. A Nő szerkesztősége „Az én feleségem a Egy levélgyűjteményben lapozgatok. Szerelmesek, házastársak őszinte soraiban keresem a választ: hogyan élték családi életüket nagyanyáink, ükanyáink, az előző korok asszonyai . . . Megállók egy levélnél. Erdélyi János írta menyasszonyának, Csorba Ilonának. A keltezés egyezik dédanyám születése dátumával, sarkall a kíváncsiság, hogy a kopott családi képet kiegészítsem egy kis korrajzzal. «... Azonban szóljunk komolyabb ügyekről. Én mint jövendő férj, közlöm kegyeddel a törvénycikkelyeket: 1. cikkely. Ha valahová megyünk látogatni, az én feleségem mulathat ameddig tetszik, hanem mikor feláll a pamlagról és férje ura botját, kalapját kezében tartja, azután már nem szabad még eqy óráig beszélgetni, hanem szépen elköszönvén, elmenni. Ez az első törvény; ennél nagyobb a 2. cikkely. Az én feleségemnek sohasem lesz pénze; azaz, ha valaki kölcsön fog kérni tőle, azon esetben sohasem leszen, hanem mindiq férjére fog utalni. Ez a második törvény, de ennél sokkal nagyobb a 3. cikkely. Az én feleségem a házam koronája, magam pedig a koronás fő . .. Ennyi az egész komolyság ... és a háznak ennél több szabálya nem igen lesz ..." Mosolyra derít a megfogalmazott „komolyság". A nemzetközi nőnap pedig jó alkalom arra, hoqy felteqyük a kérdést korunk fiatal családjainak: Milyen „törvénycikkelyeket" szabtak egymásnak családi életükben? enkén (Cenkovce) a Gönci házaspár vendégei vagyunk. Gönciné, a mama, hathónapos kislányával van gyermekgondozási szabadságon, talán nem is a legjobb példa arra, hogy a családi munkamegosztásról beszéljünk. — Miért nem? — tiltakozik a férj, Gönci Győző gépészmérnök. — Azért, hogy most eqész nap itthon van, én sem ülhetek tétlenül, ha munka van a ház körül .. . A kisgyerekektől egyelőre nemigen járhatunk esténként szórakozni, így hát egymás „vendéqei" vagyunk estéről estére. Még a tévé mellé sem tudnék addig nyuqodtan leülni, amíg a feleségem a dolgát végzi . . . — A dolgát? Ki szabja meg, hogy kinek mi a dolga? — Nincsenek írott szabályaink, és nem örököltünk olyan „törvényeket", amelyekhez mereven ragaszkodunk. Nem ismerek családon belül csak női és csak férfimunkát. Az persze más, hogy az elvégzendő teendőket az erőnkhöz, képességeinkhez kell viszonyítani.- Mit jelent ez a gyakorlatban? — Reggel általában én viszem Csaba fiamat az óvodába. A feleségemnek sok dolga akad a kisebbikkel. Délben a munkahelyemen, a szövetkezet konyháján ebédelek, mert nagyon szeretek munkatársaim között lenni, és nálunk kitűnően főznek. Újabban még a feleségem is inkább a közös konyhára jár, azt mondja, így kényelmesebb, meg aztán több ideje marad a pedagógiai továbbképzésre, amit most, a gyermekgondozási idő alatt sem szakított meg ... és persze neki is ízlik a szövetkezeti koszt.- Még sok más előnye is van — egészíti ki Gönciné. — Nem zárkózom el a falutól, a közösségtől. Sok kismama panaszkodik, hogy a gyermekgondozás évei alatt csak a pelenkamosóst és a ház körüli munkát ismerik, szinte a négy fal közé barikódozzák magukat. Én legalább tanulok, naponta megfordulok egy közösségben, és este van közös témánk a családban is.- Az esti fürdetést az apuka végzi ... Kitől tanulta a házi munkák végzését?- Még otthon, a szülői házban. Igaz, tíz-húsz évvel ezelőtt egy falusi házban egész sor más jellegű munka számított házi munkának ... De hárman voltunk testvérek, mind fiúk, végezni kellett sorjában mindent, ahogy jött. Azt mindenesetre otthon tanultam meg, hogy a család tagjainak nemcsak jogai vannak a tiszta ruhára, meleg ételre, vetett ágyra, hanem kötelességei is, amivel mindezt közösen megteremtik. A szülői házból hozott példa valójában sokszor megszabja, vagy inkább „megpécsételi" a fiatal házasok életét. Egy házassági tanácsadóban végzett felmérésben láttam nemrégiben, hogy a családi munkamegosztás „hagyományos" felfogása mennyi válást előidéző családi konfliktust okoz. Főleg, ha a fiatal házasok nem önállóan kezdik életüket, hanem egy fedél alatt a szülőkkel, akik tapasztalataikat, életmódjukat több-kevesebb türelemmel és sikerrel viszik át a fiatalokra. A kép általában egyszerű: melyik mama (anyós) nem büszke arra, ha menye elismert (netán diplomás) munkaerő, a férjével vetekszik (esetleg több is) a keresete. . . De az melyik mamának természetes, hogy a munkába siető menye nem' tisztítja ki reggelente kötelezően az „ura" cipőjét, hogy túlórázik, szolgálati útra megy, későn jön haza, társadalmi munkát végez, esetleg a vasárnapi desszert elmarad, mert sürgős munkáján töri a fejét... És éppen az ilyen asszonyoknak nagyobb az igényük arra, hogy férjük segítsen a bevásárlásban, a házimunkában, a gyermeknevelésben. Ez utóbbiról, a gyermeknevelésről különösen időszerű beszélnünk. Az édesanyák egész nap dolgoznak, a napköziotthon nem oldja meg a gyermeknevelés sokrétű feladatát, még a délutáni foglalkozások kérdését sem minden esetben. Agútai (Kolárovo) Május 1. utcai alapiskolában pedagógusokkal, szülőkkel beszélgetünk. — Sok szülő panaszolja, hogy már nem tud lépést tartani a tantervi követelményekkel — mondja Nagy Péter, a Priemko helyi gazdálkodási üzem dolgozója, akinek két lánya jár az iskolába. - A gyermek magára marad a tanulásban. Talán ezért is fontos, hogy a szülő-pedagógus kapcsolata még sorosabb legyen, több mindenre kiterjedjen. A napi „leckegond" nemcsak azt jelenti, hogy kész legyen a házi feladat. Többet, sokkal többet. Munkát, munkára nevelést, a munka szeretetének, becsületének kialakítását. Az életre való felkészülést. Ezért nem elég, ha az édesanya esténként megnézi a füzeteket, felmondatja az egyszeregyet vagy a verset, esetleg kijavítja a helyesírási hibákat. Ismernünk rrnfT n i Nagy László felvételei
