Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-02-13 / 7. szám
L. GÄLY OLGA azB ZAKflCSKÖNVVÉBE Konyha témára moll ban Konyhaközpontú család sarja vagyok. E téren ugyan nem hiszek az átöröklődés törvényében, hiszen saját leszármazottaimon láthatom, hogy az egész részben a körülményeken, részben az általános korszellemen múlik, és csak igen kis mértékben a hajlamon vagy a szoktatáson. Az én anyámat, falusi suszter leánya lévén, a konyhához és tájékához kötötték. Semmi más mesterséghez nem értett, még a varráshoz, kézimunkához is suta volt, de főzni — azt aztán tudott! Legzsengébb gyermekkorom emlékei erősen a konyhához kapcsolódnak. Nagy, tágas konyhánk volt, amelynek súrolt padlóját apró csíkokra felvagdalt rongydarabokból, harisnyából szőtt pokrócok takarták. Mi is volt ebben a konyhában? Egy hatalmas asztal, ugyancsak súrolható lappal, körülötte hat támlás szék, meg — mivel a család héttagú volt — egy támla nélküli konyhaszék, az úgynevezett hokedli. Ennek a hokedlinek külön szerepe volt: felfordítva, a lábait összefogó lécek révén egyszemélyes tipegő- vagy állókaként is szolgált a család sorrendben következő legkisebb sarja számára. Azután ott volt a konyhakredenc. Nem háromajtós, vitrines, csak amolyan falusias, fahéjszínre, mázolt, alul-felül kétajtós, amilyenek most jönnek újra divatba kifaragva, méregdrágán. Volt egy vizeslóca is, rajta a letakart ivóvizes vödrök, az egyiknek oldalára akasztva a zománcos, nagy merőkanál; volt egy kedves kis sámli, amelyet nemegyszer neveztünk ki táltos paripává, de mindennél fontosabb volt a konyha főszereplője - a tűzhely! Gyermekéveimből és későbbi, ifjonti éveimből sem emlékszem egyetlen olyan napra sem, amikor reggel ne ennek a tűzhelynek a melegére ébredtem volna. Tél volt vagy nyár, mindig lobogott benne a tűz, hogy meleg tejeskávéval, teával a gyomrában indulhasson az új nap elébe a család apraja-nagyja. A tűzhely mellett pedig mindig ott volt az anyám mint a gondoskodás kötényes tündére, és én máig sem értem, miért vettük akkor olyan természetesnek, hogy ő ott van, hogy a füleki zománcozott tűzhelyben már kora reggel ropog a tűz, hogy a mosakodáshoz mindig volt a nagyfazékban meleg víz, hogy az asztalon mindig ott volt a házilag dagasztott kenyér, és a kék-fehér pöttyös böqrékben a zamatos kávé. Én magammal hoztam, átmentettem a családi életembe a tűzhely melegét. Magammal hoztam a nosztalgiát a kék, pöttyös bögrék után, és magammal hoztam az ízek és illatok'mába érőn erős és széles skáláját. Amíg magam is konyhát nem alapítottam, azt hittem, az ételek csak ízekből és illatokból állnak. Amikor kiderült, hogy a kívánt végeredményhez hányféle prózai anyagot kell beszerezni és bekeverni — igen meglepődtem. A feladat azonban vonzott, és „ha már csinálni kell, hát csináljam jól" jelszóval elkezdtem a bennem elraktározódott íz- és illatemlékek életrekeltését. Azt mondják: jól főzök. Én is ezt hiszem. Kóstolás szakácsnő vagyok, addig keresem az ízt, a zamatot, amíg eltalálom. Nem vagyok híve az „extravagáns" ételeknek. Talán éppen a bennem élő nosztalgia az, ami hagyománytisztelővé tesz. A fantázia-ételeket meg a kimondhatatlan nevű fűszerek vadászatát átengedem az ínyenceknek. A konyhaközpontúság is megmaradt bennem, örülök, hogy a konyhám tágas, és hogy nemcsak a családom tagjai, hanem bizalmasabb barátaink is szívesen körülülik velünk a konyhai terülj-fordulj nagyasztalt. Azt is bevallom, hogy hiú vagyok a főztömre. Ha a kosztosaim maguktól nem nyilatkoznak, megkérdezem tőlük, vajon ízlik-e az étel? Szeretem hallani a véleményüket, és ha például Szabó Béla, akiről köztudott, hogy az írói mesterség mellett a jó házi kosztot szereti a legjobban, kijelenti, hogy a levesem kitűnő, a káposztáskocka pedig egy költemény, azt én egyáltalán nem tekintem a költeményeim lebecsülésének. Sőt! Szeretnék mindig olyan jó verseket írni, mint amilyen jó káposztáskockát tudok készíteni. Mostanában, amikor már mindkét lányom a saját otthonában gazdálkodik, gyakran elgondolkodom, amint látom, hogy ott sürögnek-forognak a kis konyhájukban. Kukta, teflon- és jénai edény, mixer — gyorsan megy manapság az ételkészítés. A palacsintaporból is egykettőre kész a tizenkét szép, vékony palacsinta. Csakhogy a villany- vagy gáztűzhely, a parányi konyha parányi asztala körül nem üldögélhet meghitten a kis család, és a vacsorát is úgy eszik meg, hogy a nyitott szobaajtón át félszemmel már a televízió műsorát nézik. Ugyan miért van mindez így manapság? Néha azt hiszem, hogy azért, mert már nem gyártanak kék, fehér pöttyös bögréket. NÉHÁNY BEVÁLT RECEPTEM: KÁPOSZTALEVES ötliteres fazékban főzöm másfél kiló savanyú káposztából, 1 pár szepesi kolbásszal: ló nagy fakanálnyi zsíron aranyszínűre pirítom az apróra vágott hagymát, meghintem vékonyan liszttel, bőven pirospaprikával, kevés borssal, Vz cikk eldörzsölt fokhagymával. Átkeverve felengedem előbb a káposzta levéveI és beleteszem a káposztát is. Külön kis edényben felteszem főni a szűrőkanálon megmosott szárított gombát. Ha felforrt, az első levét kiöntöm, majd a gombát hozzáadom a leveshez, amelyet még kb. öt szem jól megmosott aszalt szilvával, kevés cukorral is ízesítek, természetes, hogy sózom is, és ha a káposzta nem elég savanyú, egy kevéske ecetet is adok hozzá. Nem árt egy adag a tubusos „piros-arany“-bál, vagy kevés paradicsompüré, esetleg friss paradicsom sem. A vékony karikákra vágott kolbászt is hozzáadva a levest addig forraljuk lassú tűzön, amíg a káposzta jó puha nem lesz. Van, aki a káposztát külön párolja, zsíron, 1 óra hosszat, azután adja az ízesített leveshez. BURGONYAKROKETT 1 kg héjában főtt, hámozott burgonyát és 25-30 dkg párizsi szalámit vagy maradék sült húst húsdarálón ledarálunk. Hozzáadunk kevés finomra vágott, zsírban átforgatott hagymát, zöldpetrezselymet, 2-3 egész tojást, sót. Kizsírozott, liszttel behintett tepsiben kb. 1 centiméter vastagon egyenletesen szétkenjük. Középmeleg sütőben sütjük, kihűlve kockákra vágjuk. Főzelékhez tálaljuk. DIÓS SZELET 20 dkg őrölt diót, 15 dkg porcukrot, 10 dkg lisztet 2 egész tojással, 1 citrom reszelt héjával összedolgozunk, majd kinyújtjuk és szeletekre vágva tepsibe rakjuk. 1 tojásfehérjét 12 dkg porcukorral és a citrom tevével kikeverjük, a szeletekre kenjük és lassan, inkább szárítva sütjük. Évzáró taggyűlésekről, aktívan tevékenykedő nőszervezeti tagokról, jó eredményeket elérő szocialista brigádokról adnak hírt levelezőink. Lakos Magdolna a nemesócsai (Zemianská Olca) nőszervezet évzáró gyűléséről számol be: „Csinger Karolina elnöknő beszámolójában a szervezet gazdag és tartalmas munkáját értékelte. Az elmúlt évben sokoldalú volt a tevékenység, szép eredményeket értek el. Kiállítást rendeztek Fügedi Jenő műveiből, két nőszervezeti tag vett részt a szavalóversenyen, varrótanfolyamot rendeztek, rendszeresen bekapcsolódtak a faluszépítési munkába. Társadalmi munkában az efsz-ben 265 órát dolgoztak. A gyermekévben a nőszervezet pénzösszeggel támogatta a pionirszervezetet és a helyi óvodát. Két alkalommal is rendbetették az óvoda környékét. Az idős emberekről sem feledkeztek meg, rendszeresen látogatják a betegeket, virággal kedveskednek nekik. A hagyományokhoz híven megrendezték a Túl a hatvanon c. műsoros délutánt az idős polgártársak örömére. A szervezet erre az évre is igényes tervet dolgozott ki, melynek teljesítéséhez sok sikert kívánunk az egész tagságnak." Aranyérmes szocialista brigád Az ipolynyéki (Vinica) efsz baromfitelepén dolgozik Fekete Mária szocialista brigádja. A negyvenkét tagú közösség 1975 óta vesz részt a szocialista munkaversenyben, s versenyez a különféle díjakért. 1980. január 18-án ítélték oda a kollektívának az aranyérmet kiváló munkájuk jutalmául. Érdemes név szerint is megemlíteni a legrégibb brigádtagokat — Kázmér Rozáliát, Fekete Máriát, Dobos Erzsébetet, Oroszlán Erzsébetet, özv. Tóth Ilonát, Lőrincz Máriát és Jámbor Margitot -, akik a legtöbbet fáradoznak a baromfitelep jó híréért. Rétsán Tibor és Lekyr Erzsébet technikusok elégedettek valamennyi dolgozónő munkájával, akik 125 000 tojótyúkról és 30 000 húscsirkérő! gondoskodnak. A tervfeladatokat igyekeznek túlteljesíteni. 1979-ben 24 millió tojás kitermelését tervezték; az SZNF 35. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy 1,5 millióval túlteljesítik a tervet. Vállalásukat december elejére teljesítették. Évente egy tojó átlaghozama 260 db tojás, egy tojás kitermelésére 0,17 kg takarmánykeveréket terveztek, de csak 0,16 kg-t használtak fel, ezáltal több mint 2 vagon takarmányt takarítottak meg. Néha azonban a gyenge minőségű takarmánykeverék, melyet kapnak, kedvezőtlenül hat a tojóstermelésre. A szocialista brigád tagjai 1979-től a villanyenergióval is takarékoskodnak. Csak az éjszakai áramot használják vízmelegítésre. A tojóházak a legkorszerűbb technikával vannak felszerelve. A munkaidő reggel 6 órától délután ötig tart, a dolgozóknak hetente egy szabad napjuk van. A szövetkezet szociális helyiségeket létesített a dolgozóknak, a nők pedig állandóan szépítik környezetüket, parkosítanak, virágokat ültetnek. Szabad idejükben is szívesen tartózkodnak együtt. Részt vesznek a közös kirándulásokon, Magyarországon is többször jártak már a magyarnándori baráti termelőszövetkezetben, de hazánk neves kirándulóhelyeit is felkeresik. A felvételen a brigád néhány tagja látható, akik a nagykürtösi (Vefky Krtís) járásban elsőkként nyerték el a szocialista verseny aranyérmét. Gratulálunk nekik! BELÁNYI JANOS
