Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-12-20 / 51-52. szám
Zalabai Zsigmond Molnár László Jarábikné Trúchly Gabriella Koncsol László K. Nagy Katalin anyu. metélj! könyvet vettek meg összesen. Meg kell változtatni a gyerekek és alapvetően a pedagógusok viszonyát a könyvhöz. G. Á.: A szülő odaadja a pénzt a könyvre. De vajon a magyartanáron kívül ki megy be könyvvel az osztályba? A kémiatanár, a fizikus, a matematikus, a földrajz szakos fölhivjo-e az érdeklődök figyelmét, mondván, hogy ebből mór többet megtudtok, mint a tankönyvből? A pedagógusok ösztönzése nélkül lanyhul a diákok érdeklődése. S akkor is, ha tanároink azt az elvet vallják, hogy a gyerek feje nem edény, amit meg kell tölteni, honem fáklya, amit meg kell gyújtani. A gyerekeknek föl kell kínálni o végtelent, az egyetemes műveltség lehetőségét. MOLNÁR LÁSZLÓ: - Tulajdonképpen mi az irodalom nemcsak a szépirodalom! - funkciója? A nyelv és a gondolkodás fejlesztése. Aki rosszul tanul meg beszélni, gondolkodásában is visszamarad. Az eszmék által az attrakciók iránti fogékonyság is fejlődik. Az olvasás segít a példakép-kialakításban, az erkölcsi, etikai érzék fejlesztésében, a valóság megismerésében. Csoóri Sándor irta, hogy az ember mogárautaltságóban válik felnőtte. A kommunista nevelés alapja a harmonikus, kiegyensúlyozott, értelmes egyéniség formálása. Ez e'képzelhetetlen könyvek nélkül. G. A.: — Azzal, hogy jó irodalmat adunk gyermekeink kezébe, öntudatos, gondolkodó emberré tesszük, neveljük, s erre épül meggyőződésünk. A mi nemzedékünk már könyveken nőhetett föl, könyvekkel nevelkedhetett. Az indíték tehát, ami elvezeti a szülőt oda, hogy olvasson gyermekének, adott. TRÚCHLY GABRIELLA: - A gyakorlat mégsem ezt igazolja. Óvodásaimtól nemegyszer megkérdeztem, ki altat mesével apu, anyu? Alig egy-két kéz emelkedett a magasba - könyvterjesztő akcióink ellenére, amelyekre viszont majd minden szülő eljön. Félek, az ő otthonaikban dísztárgy csupán a könyv, amihez tilos hozzányúlni. TRÚCHLY GABRIELLA: - Nevelőmunkánkhoz azonban jó könyvek kellenek. De honnan? A hazoi gyermek- és ifjúsági irodalom meglehetősen szegényes. Szerdahelyen összeállítottuk a legfontosabb versek jegyzékét az óvodások számára. Ezek egy része már nem hozzáférhető (hazai kiodós), másik része magyarországi, amelyekhez többnyire magánúton jutunk hozzá. G. A.: — Olvasni jó, olvastatni öröm, kell is. De melyik korosztálynak mit javasoljunk? Az embert anyanyelve köti szülőföldjéhez, a mi viszonyaink között gyermek- és ifjúsági irodalmunk ereje a leghatékonyabb. A könyvek tartást adnak, feltárják a valóságot, kapaszkodók, segítő társak egy életen át. ZALABAI ZSIGMOND: - Harminc esztendő alatt nem sok ifjúsági és gyermekkönyv jelent meg, a kiadottak irodalmi értékéről nem is szólva. Ennek megfelelően a kritika is elhanyagolta. Tolvaj Bertalan írt két tanulmányt az Irodalmi Szemlébe. 1949 és 1969 között a Madách könyvkiadó és elődje 22 müvet adott ki: Rácz Olivér verses mesekönyvét, néhány mesegyűjteményt, egy antológiát, a Vodlúdtermö ritko fát, Szobó Bélától a Marci, a csodakapust, és Jurán Vidor vodászkönyveit, amennyiben ezt az ifjúsági irodalomba soroljuk. Sajnos o gyermekirodalommal azok foglalkoztak, akik kiestek a „felnőttirodalomból". Az ekkor megjelent könyveket a sematizmus, a didakticizmus, a mükedvelósködés jellemzi. Nem figyeltek sem a szlovák, sem az egyetemes magyar irolalomból hasznosítható művekre, fejlődési pontokra. A „nyolcak" is érdektelenek maradtak a gyermekirodalom iránt. Ha ezt a szakaszt a „gyermetegség" szóval minősíthetjük, az elmúlt tíz év Csipkerózsika ébredezése. 1971-től évente legalább egy ifjúsági vagy gyermekirodalmi művet ad ki a Madách. Ebben az időszakban jelent meg Tóth Tibor Pozsonyi nyár c. könyve, Tóth Elemér, Simkó Tibor, Gál Sándor, Dénes György, Gyurcsó István verskötete - természetesen ezek színvonala sem egyenletesen jó -, Gyimesi György vadászkönyvei, a Szól a rigó kiskorában, a Tapsiráré tapsórum, a Sárkányölő Jonkó, a Labdarózsa, nyári hó és Szombathy Viktor Száll a rege várról várra c. hon- és önismereti könyve. G. A.: — íróinknak tehát mese- és prózairodalmunkban van törlesztenivalójuk. A nemzetközi gyermekévben többet vártunk tőlük. Bár elképzelhető, hogy egy pályázat megborzolta volna az állóvizet. A 12—15 éves tanulók kezébe legföljebb Gyimesi György könyveit adhatjuk. ZALABAI ZSIGMOND: - Az erdélyi gyermeklap, a Napsugár a legrangosabb írókat foglalkoztatja, akik örömmel, tudatosan írnak jó irodalmat a legkisebb olvasóknak. Nálunk nehezebben mozdulnak oz írók, úgy érzem, ezt tapasztalom. Kovács Mogda csodálatos meséket ír, de szinte kunysrólni kell tőle. Most, hogy gyermekköltészetünk fejlődésnek indult, még mindig nem lehetünk elégedettek az illusztrációkkal. Két-három éve jelennek meg tisztességes kiállítású gyermekkönyvek. TRÚCHLY GABRIELLA: - A jó versekhez miért ne rajzolhatnának szép képeket gyerekek? Az óvodások is örömmel rajzolják, festik meg a nekik tetsző mesét, verset. Közöttük is, az alapiskolákban is bizonyára van sok tehetséges képzőművész-jelölt. ZALABAI ZSIGMOND: - Tóth László Ákombókom c. mesekönyvét mór egy hétéves kisfiú, V.arga Gábor illusztrálta. Ez az első kísérlet, de bevált. TRÚCHLY GABRIELLA:-Segítené oz óvónők munkáját, ha egy-egy kötethez legalább néhány kislemezt is kiadna a Madách. A Szól a rigóból és a nemrég megjelent Rozmaringkoszorúból, pontosabban a belőlük kiválasztott mondókákból leporelló is készülhetett volna. Nincs egyetlen gyűjteményes kötet, ami alapján korcsoportok szerint foglalkozhatnánk a gyerekekkel. Az óvodások szeretik a bábjátékokat, Gál Sándorén és Sipos Jenőén kívül nem kapható semmi. ZALABAI ZSIGMOND: - A felsorolt problémákon csak a Móra könyvkiadóból átvett könyvekkel segrthetünk, melyekből évente 200-250-et veszünk ót. MOLNÁR LÁSZLÓ: — Ezzel azonban „felnőttirodalmunk" nagyon sok olvasót elveszít. Ha nem növekedhet szlovákiai magyar gyermekirodaimon, felnőtt korára nem veszi komolyan íróinkat, költőinket. A sámánszövegek megmaradtak mondókóinkban. A gyerek ugyan nem tudatosítja, hogy mit tartalmaz, de elringatja a ritmus, és igényli a mitikus világot. A gyermekirodalom nem gyermeteg irodalom. Az, hogy gyermeknek írok, nem azt jelenti, hogy olyat írok, amit én, az okos felnőtt megértek. Tehát a felnőtteket kell elsősorban rávezetni o gyermekirodalomra. Ezt kell pedagógusképzésünknek, óvónőképzésünknek megvalósítania. Az anyanyelv legbiztosabb támaszunk. Alapvető pszichológiai tétel, hogy csak az anyanyelv teljes birtokában 'tanulhatunk más nyelveket, minden tudományt. Ezt kell megtanulnia a szülőknek, pedagógusoknak, hogy a védőszárnyuk alól kikerülő gyerek ne veszítse el biztonságérzetét. A beszélgetést vezette: Grendel Ágota NAGY LÁSZLÓ felvételei
