Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-12-20 / 51-52. szám

Ma seiIle, a francia kikötőváros különlegas hírnévre tett Sfert Emanuel Vitria borügynök révén, akinek szer­vezetébe 1968. november 27-ről 28-ra virradó éjszakán szivet ültettek át. Az első „kerek" évfordulón százegynéhány tagból álló vendégsereg pezsgős vacsorával ünnepelte a már tíz éve idegen szívvel élő borügynököt, aki azóta híres emberré vált. Szívátültetés után még nem ért meg ennyi időt más ember. Vitria tehát egyedülálló világrekord­dal dicsekedhet. Nagy népszerűsége ellenére meg­maradt addigi környezetében; régi kis kétszobás bér­lakását sem cserélte el. Gyakran látható o televízió képernyőjén, fehér asztalnál előbb Pompidou, majd Giscard elnök társaságában. A Francia Véradó Szolgá­lat tiszteletbeli elnökeként is sokszor jelenik meg külön­böző rendezvényeken és ünnepélyeken. Minek köszönheti a ma is életvidám borügynök, hogy mór több mint tíz éve él idegen szívvel? Ezt teljes bizonyossággal az orvosok sem tudják! Annyi tény, hogy a műtétet végző Jean Raoul Monties, a Marseille-i Szívsebészeti Centrum főorvosa és munkatársai briliáns technikával végezték a műtétet, igaz, egy öreg, rosszul felszerelt kórházban, ahol zsinóron lógott a villanyégő a kórtermekben . . . Ügy látszik, hogy egy-egy műtét sikere nemcsak az egészségügyi intézmény modern­ségétől, felszereltségétől, hanem a benne dolgozó orvo­sok, műtősök, ápolónővérek — és nem utolsósorban a pedáns tisztaságért felelős takarító személyzet - lelki­ismeretességétől is függ. A borügynök mai egészségét részben annak is kö­szöni, hogy végérvényesen lemondott a Franciaország­ban híres és hírhedt méregerős cigarettáról, a Gauloise­­ról; de vörös bort, sőt esetenként pezsgőt még ma is szívesen iszik. Egészségét őrzi azzal is, hogy - kellő orvosi ellenőrzéssel — naponta télen is, nyáron is egy­két órát biciklizik, nemegyszer lehagyva a döcögő és a városi forgalomban akadozó autókat. Nem tudni, de talán annak is köszönhető a tízéves túlélési rekord, hogy Vitria egy nála 28 évvel fiatalabb, akkoriban 20 éves katonától kapta új szivét, aki autó­balesetben vesztette életét. A legfontosabb tényező azonban mindenekelőtt az lehet, hogy a borügynök és a baleset következtében elhalt katona testfehérjéi között nem volt áthidalhatatlan különbség. Ezért nem Télen-nyáron napi egy-ket órás kerékpározással védi egészségét pusztítja el a „betolakodót" Vitria szervezetének ön­védelme, az idegen fehérjéket leküzdő immunrendszer. Túlzás lenne azonban arra gondolni, hogy a kiskatona szívével immár tíz éve töretlen életkedvvel és ambí­cióval élő 58 éves férfi helyzete túl könnyű lenne. Mindenekelőtt: 12 naponként meg kell jelennie ellen­őrző vizsgálaton orvosainál, és már ezernél több ízben gombolta ki ingét, hogy EKG-felvételt készítsenek új szívéről, és meghallgassák szívhangjait. Ilyenkor labo­ratóriumi vizsgálatokat is végeznek, mert Vitria tízéves túlélését nagyrészt azoknak a mellékvesekéreg-hormo­­noknak köszönheti, amelyeket a műtét óta naponta, rendszeresen kap. Nyilvánvaló, hogy az immunrendszer elnyomása — szakkifejezéssel: immunsupressziója — nem valami ár­tatlan beavatkozás, hanem nagyon is kétélű fegyver. Vitria a Cortison-tablettók hatására tíz év alatt 15 cm-t vesztett a testmagasságából, nyaka besüppedt a két válla közé, legalsó bordái pedig majdnem a csípő­­csontjáig nyúlnak. Mindez őzért történt, mert a tablet­ták hatására gerincoszlopának csigolyái összezsugorod­tak, sőt, egész csontrendszerében nagyfokú csontritku-A KRIMI KIRÁLYNŐJE Agatha Christie hosszú, termékeny és feltehe­tően boldog életet élt; három évvel ezelőtt, 86 éves korában halt meg. Pályafutásának első ötven esz­tendője alatt 80 könyvet írt olvasói örömére, ame­lyeket 103 nyelvre fordítottak le, köztük maláji nyelvre és szuhaelire is, ezenkívül 17 színpadi műve látott napvilágot, köztük a híres Egérfogó, amelynek ősbemutatója 1952. november 25-én volt, s azóta egyhuzamban játsszák a londoni színházak, .szere­peiben vagy négy színészgeneráció váltotta egy­mást. Kiadott müveinek 350 milliós példányszámá­val megelőzte Shakespearet. Szédületes karrierjé­nek kezdetén testvére adta azt a bizonyos döntő lökést, amikor lekicsinylőén szólt a detektívregé­­nyekről: ..Lehetetlen olyat találni köztük, melynek már a legelején ne tudná az ember, hogy ki a gyilkos". Agathának volt némi gyakorlata az írás­ban, itt-ott megjelengettek novellái, csupa szomorú és érzelmes történet, s talán ezért felelt így töp­rengve: „Azt hiszem, én tudnék olyant írni, hogy nem találnád ki, ki a gyilkos." A lányok angol szokás szerint rögtön fogadtak, és Agatha azonnal nekifogott első bűnügyi regényének. A Rejtélyes ügy Stylesban 1920-ban jelent meg. Ez a regény nem keltett különösebb feltűnést, annál nagyobbat a második, amelyet hat év múlva adtak ki. Ez volt Ackroyd-gyilkosság, ami a világhírt is meghozta. Agatha Mary Clarissa Miller még az első világ­háború elején férjhez ment egy repülőstiszthez, Archibald Christie őrnagyhoz, s ebből a házasság­ból egy leány született, Rosalind. Egyszer életében akaratlanul krimi-hősnő volt: 1926-ban már meg­feszített erővel dolgozott, amikor két súlyos csapás érte jóformán egyszerre. Édesanyja meghalt, férje egy másik nő miatt töl szándékozott bontani házas­ságukat. Az idegösszeroppanás szokatlan módon jelentkezett: egy decemberi estén beült a kocsijába és eltűnt. Az őrnagy a Scotland Yardhoz fordult, kutyákkal keresték, tűvé tették érte a számításba jöhető folyókat, tavakat, erdőket. Végül is bejelen­tés alapján akadtak rá egy vidéki szerény szállo­dában. Amikor érte mentek, sem férjét, sem lányát

Next

/
Oldalképek
Tartalom