Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-11-28 / 48. szám
Jelenleg 3666 dolgozónk van szülési szabadságon. Csak 67 százalékuk tér vissza eredeti munkahelyére. Idén új óvodát adtunk át Presovban, Prievidzában, Lipt. Mikuláson, Kosicén, Banská Bystricán. Eddig 230 férőhellyel rendelkezünk a saját és a más vállalatokkal közösen épített óvodákban. Persze ez mind kevés, az újak pedig lassan készülnek. Sajnos nincs mivel „csalogatni" a dolgozókat. Az új lakótelepeken nem tudunk üzletet nyitni. Nincs személyzet. Ezt igazolja az a levél is, amelyet Pataki Károly, a ZDROJ komáromi (Komárno) járási üzemének igazgatója kapott Bratislavából. Munkaerőt kérnek tőle a petrzalkai lakótelep új élelmiszerüzletébe. — Tud segíteni?- Sajnos nem. Idén már 24 végzős tanulólányt engedtem át. Ők is vissza akarnak jönni. .Nálunk is kevés a munkaerő. Az elmúlt tíz évben háromszázan fejezték be a szakmunkásképző iskolát, de százötvenen sem dolgoznak közülük a szakmában. Három év után többségük férjhez megy, többet nem látjuk őket. Azt mondják, ezerkétszáz koronáért nem érdemes nekik faluról bejárni. Komoly problémáim vannak az üzletvezetői állás betöltésével is. Senki sem akarja vállalni. Nagy az anyagi felelősség, kevés az érdekeltség. És mindenért az üzletvezetőt vonják felelősségre. Emellett mi mindent kell elhallgatnia a vevőtől is! . . . Azt sem róhatjuk meg, aki hanyagul végzi munkáját, mert mindjárt azzal áll elő; beadom a felmondásom. Az új fizetési rendszer sem hozott javulást a kereskedelem dolgozóinak. Amíg a bérük az áruforgalomhoz volt kötve, addig tudták, hogy nem dolgoznak ingyen a hiányzó kollégájuk helyett. De ez az ösztönzés megszűnt. Ha például most egy tíztagú kollektívából négy kiesik — ami a kisgyermekes anyáknál egy influenza-járványkor gyakran előfordul -, a többiek megszakadhatnak a munkában, jutalmat mégsem kapnak. >a Duranová mérnök, Sokszor elfelejtjük, hogy DROJ vezérigazgatóa pult mögött is nők állnak, yettese. A panaszok sora hangzott el. Meg kell felettük állni és elgondolkozni. Mert a felmondások oka legtöbb esetben indokolt. Kereskedelmünk célja és feladata, hogy minél jobb, tökéletesebb ellátást biztosítson a dolgozók, családok számára. Ám nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a pult másik oldalán is nők, anyák állnak, akiknek ahhoz, hogy jól tudják végezni munkájukat, megfelelő munkakörülményekre, gyermekeik számára bölcsődére, óvodára van szükség. Ha javulnának a munkakörülmények, ha a jutalmazás jobb munkára ösztönözné őket, kevesebb lenne a panasz mindkét részről; a vevő és elárusító között olyan kölcsönös megbecsülés alakulna ki, amely a szocialista kereskedelmünk és egész társadalmunk javát szolgálná. És megtanulnának mosolyogni a pult mindkét oldalán. j) £ H. ZSEBIK SAROLTA 3 X
