Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-11-28 / 48. szám
FÓRUMA Kérdez; Takács Jolán galántai (Galanta) lakos Mi a célja az üzletekben, éttermekben levő panaszkönyvnek, hol található, mikor és mit írhat bele a fogyasztó, köteles-e a bejegyzett panaszra válaszolni az üzletvezető? Válaszol: Anna Moserová mérnök, a ZDROJ vállalati igazgatósága ellenőrző részlegének vezetője. A boltokban és közétkeztetési üzemekben a panaszkönyvek egységes vezetését a Tt. 244/1945 számú hirdetménye határozza meg. Ennek értelmében hazánk összes üzletében, állami- és szövetkezeti éttermében a panaszkönyvbe beírt panaszok, javaslatok, esetleg dicséretek intézésében egyformán járnak el. A panaszkönyvnek minden üzletben, étteremben jól látható helyen kell lenni, ceruzával, indigóval ellátva. A vásárlónak, fogyasztónak jogában áll bármikor beírni véleményét, panaszát, dicséretét. Ezt megteheti a neve feltüntetése nélkül is. Az üzletvezetőnek kötelessége naponta átnézni a panaszkönyvet. A körzeti ellenőr hetente egyszer ellenőrzi. Magához veszi az eredeti példányt és eljuttatja a szervezet ellenőrző és leltározó osztályára. A másolat a könyvben marad. Ha a beírt észrevételt az üzletvezető elintézheti a saját hatáskörében, akkor ennek eredményét két napon belül beírja a panaszkönyvbe. Ezzel a bejegyzéssel a panasz elintézettnek tekinthető. A fogyasztó ennek bármikor utánanézhet. Ha a panasztevő olyan problémát jeleni, amely körültekintőbb kivizsgálást igényel, az eredeti példányt a felsőbb szervekhez küldik, ahol tíz napon belül kell intézkedniük. A kivizsgálás eredményét az üzletvezető megkapja, és ezt köteles beírni a panaszkönyvbe. Tehát a panaszos két, illetve tíz nap múlva elolvashatja a választ. Abban az esetben, ha a panaszos feltünteti a nevét, címét, és a panaszt, esetleg a javaslatot nem lehet tíz napon belül megoldani, erről írásban kell őt tájékoztatni. Az ügyintézés határideje harminc nap. A vizsgálat eredményét szintén írásban közük. A panasz lelkiismeretes, gyors és tárgyilagos felülvizsgálásáért az üzletvezető felelős. Ha ezt a felettes szervek intézték, a felelősség rájuk hárul. A vásárlók, fogyasztók véleménynyilvánítása elengedhetetlen a hibák eltávolításában, a kereskedelem munkájának javításában. Ezt a véleménynyilvánítási lehetőséget az alkotmány 29. cikkelye is leszögezi. Ezért ha okunk van a panaszra, dicséretre, ha jó ötlettel javítani tudunk az elárusítók, felszolgálók, üzletvezetők stb. munkáján, bátran írjuk ezt be a könyvbe. Magunknak, másoknak is segítünk vele. Azt Jöttem rosszul értettem: ezerkétszóz nő adta be fe mondását. De Anna Duranovó mérnök, Ő ZDROJ vezérigazgató-helyettese rábólintott: valóban ennyi felmondást tartanak nyilván. Szlovákiában a ZDROJ élelmiszerüzleteiben évente kétezernégyszázan kérik munkaviszonyuk felbontását. Főleg nők. Mert a tizenhétezer dolgozó nyolcvanhat százaléka nő. — A felmondás oka? — kérdem a mérnököt. — Papíron leggyakrabban a gyermekről való gondoskodás. Ugyanis ebben az esetben kötelesek vagyunk egy hónapon belül eleget tenni a kérésnek. Tudjuk azonban, hogy az igazi ok egészen más. Gyakran előfordul, hogy az anya néhány nap múlva újból munkába áll. De már nem elárusítónőként. A ZDROJ élelmiszerüzleteinek többsége a városokban van. A dolgozók azonban vidékiek. A boltokat sok helyütt reggel hat órakor nyitják. Az elárusítónak legalább fél órával előbb a munkahelyén kell lenni. Gyakori a megszakított műszakidő is. Tíztizenegy órakor bezárják az üzletet, majd két-három órás szünet után újból kinyitják. Mit csinálhat ez idő alatt a vidékről bejáró dolgozó? Leggyakrabban az üzletben marad; kirakja, előkészíti az árut. Esetleg bevásárol, szétnéz a városban. De számára és családja szempontjából ez az idő elveszett, mert csak este hét-nyolc órára ér haza. — A fiatal anyák többségének valóban a megszakított vagy kétműszakos munkaidő okozza a legnagyobb gondot. Mindnyájan reggel héttől délután háromig szeretnének dolgozni. A kereskedelemben ez megvalósíthatatlan. A vásárlók a kora reggeli és a késő délutáni nyitvatartási időt igénylik. Hogyan tehetünk eleget mindkét félnek?... — Vnenková Ludmila, a bratislavai 10-01-es üzem személyzeti osztályának vezetője iratokkal bizonyítja: idén a A „Brestovka" élelmiszerüzlet zsúfolt, alig lehet benne mozogni. felmondást beadó hatvan dolgozó nő közül tizenhármat sikerült visszatartaniuk azzal, hogy egyműszakos munkaidőt engedélyeztek nekik. Göncei Márta, a bratislavai Dúbravka lakótelep „Brestovka" élelmiszerüzletének dolgozója visszavonta felmondását. — Két műszakban dolgozunk. A második műszak után este fél nyolcra értem haza. A férjem beosztása is olyan, hogy nem lehet minden délután otthon. A gyerekek hat- ill. háromévesek. Éhesen, álmosan vártak; azt sem tudtam, mihez kezdjek előbb. Az ő érdekükben változtatni kellett a munkaidőn. Ha nem engedélyezték volna a délelőtti műszakot, kénytelen lettem volna másutt munkát keresni, pedig már 15 éve dolgozom a szakmában. Munkatársnőjének, Dvoranová Vierának, aki férjezett és gyermektelen, a felmondással megszabott féléves várakozási ideje a jövő év februárjában telik le. — Egy nappal sem maradok tovább. Ezt itt nem lehet kibírni. A vásárlók mindenért minket szidnak; nem érkezik meg reggel idejében a tej - mi vagyunk a hibásak. Nem friss a péksütemény - bennünket szapulnak. Mintha mi tehetnénk róla, hogy nincs üdítő ital, száraz a kenyér. Minden második nap én veszem át az üres üvegeket. Szépen kérem, tiszta üvegeket hozzanak, s csak azt, amelyiket nálunk vásároltak. A legtöbben ingerülten reagálnak. Viera szakképzett elárusító. Mégis azt mondja; bárhová elmegy dolgozni, csak a kereskedelembe nem! Emelgetni a teli ládákat — egy láda tej, ásványvíz, sör jóval meghaladja a megengedett tizenöt kilót —, a kízkilós egységrakományt, szó nélkül tűrni a vásárlók kitöréseit, mindezt ezerkétszázötven korona alapfizetésért. Nem vállalja. A többiek véleménye is hasonló. A huszonnyolc alkalmazott közül csak három helybeli. A többiek bejárók. A második műszakban dolgozók reggel kilenckor indulnak otthonról, s este tíz-tizenegy órára érnek haza. A közlekedéstől függően. Kevés férj nézi ezt jó szemmel. Ebben az üzletben mindössze négy férfi dolgozik. Két hentes, egy raktáros és a műszakvezető. Laló József műszakvezetőnek szintén februárban telik le a felmondási ideje. Érettségizett szakmunkás, hat évet ledolgozott ebben az üzletben. Mégsem akar maradni.- Ez Szlovákia egyik legnagyobb forgalmú élelmiszerüzlete. Havonta három és fél millió korona értékű árut adunk el. A bolt zsúfolt — csak másfél milliós forgalomra tervezték —, a munka minden egyes dolgozótól külön erőfeszítést követel. Én legkevesebb napi tizennégy órát töltök itt, mert ennyi á ut meg is kell rendelni. Délutánra nincs raktá os, nem hagyhatom magukra a nőket, nem bírnának ennyi ládát ki-behordani. A polcokon kevés áru fér el egyszerre, folyamatosan kell feltölteni, tanuló lányok nélkül nem győznénk a munkát. Állandó az ideges-M. '! \ ■Br Az ógyallai (Hurbanovo) nagyraktárban is kevés a munkaerő, sokat kell emelgetni az asszonyoknak. ség, kimerültség. Ha véletlenül a pénztáros húsz fillérrel téved, a vevő kiabál, de nekünk a legnagyobb tisztelettel kell bánnunk azzal is, aki kétszáz koronás áruval akar fizetés nélkül elillanni. Jó idegek kellenek is. Nekem már nincsenek — magyarázza felmondása okát. Kilencvenhét százalékban a szakképzett, több éves gyakorlattal rendelkező elárusítók mennek el. Helyettük évente ezerkétszázan kerülnek ki a szakiskolából, a többiek a háztartásból, csak nagyon ritkán töltik be más vállalatokból a hiányzó helyeket. Állandó a munkaerőhiány, nincs meg a szükséges szakképzettséggel rendelkező dolgozók száma.- Mivel tehetik vonzóbbá ezt a munkát? — kérdezem Duranová mérnököt.- A fővárosba vidékről 748 dolgozónk jár be. Ha lakást adnánk nekik, lekötnénk őket. De a hatodik ötéves terv időszakában ígért 138 lakásból mindössze 89-et utaltak ki. A munkaerő lekötésében az üzemi óvoda, bölcsőde is sokat segítene.
