Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-11-28 / 48. szám
Nagy lángolással mondotta el kis Rákóczi az egész hosszú verset. Leírhatatlan visszhangja volt. A míves szavakon áttört a letelt napok valósága, Munkács szenvedése és szenvedélye, miközben átélte az ostromot. Ez a valóság rázta meg a viharedzett embereket, akik itt az életért és szabadságért halálra szántan verekedtek meg. Ősz szakáitokra, deresen csüngő bajuszokra, kemény csontú, rézbőrű arcokra könny szivárgott alá. Ferkó maga is halálsápodtra vált, de fölemelte fejét, keményen megvetette lábát — mintha azt akarná mondani: hódolattal áll anyja előtt. Azután felkapta a legszebb rózsaszálat a lépcsőre letett kévéből, s -egy ugrással fönn termett anyja mellett. Ilona némán vonta magához, némán csókolta meg. Odalenn Juliánka már égő szemmel várta, mikor folytathatja ő a felköszöntőt. Csak elő kell vegye Zrínyi Ilona a skófiumos tarsolyból a csipkekeszkenőt, hogy egy percre eltakarja arcát. Jók, jók az ő édes gyermekei, milyen igaz szívvel ünnepük őt - és érzi, most már érzi, hogy a távolban velük ünnepel az ura is. Magas Déva vára Erdélyben innét messze esik, de ott is asztalra kerül ma „Ilona pohara", Thököly és a kuruc sereg ma llona-napot tart. ?ene szól tiszteletére, és ott is őt éltetik. Most már tudja Ilona, hogy a császári seregek akadályozzák jöttében. A szerető asszony mégis nehezen viseli el ezt a sorscsapást. . . . Édes kedves szívemuram — írja neki május harmincegyedikén —, nagy szeretettel és örömmel vettem kegyelmed három rendbéli levelét. Értem: sok dolgok miatt ide nem gyühetett kegyelmed. Legyen úgy, mint Istennek és kegyelmednek tetszik, de bizony nehéz. A patentja mindeneket meggyőz, de vagy írom, vagy nem, énnekem csak nehéz az ilyen dolgokban való várakozás. Én édes szívemuram, nem tudom, ki kedveskedett ott azzal a hírrel, hogy megbetegedtem; nem úgy vagyon. Kegyelmed azért ne búsuljon, csak van itt gyalogom és lovasom, azok közül tanácskozik az, ki megkeresi kegyelmedet, és ők tudósítják, mint leszek, más szavának ne higgyen. Hogy peniglen énnekem egészségemnek változása nem volna, anélkül nem vagyok. Talán igen szépen reá is érkezhetne kegyelmed, de az én szerencsétlenségem azt nem engedi. .. DÉNES ZSÓFIA 34. isiim iMRA Maradok igaz szeretettel engedelmes felesége I Zrínyi Ilona Négy nappal későbben ismét ír urának. Leveleket (capott közben tőle, kérdéseire válaszol. Elsősorban is arra, a várőrség milyen hűséggel volt iránta. A levelet teljes egészében íródeák nélkül, ő maga írja: Édes kedves uramnak ajánlom szeretettel való szolgálatomat. Kívánom, Isten hamar időn juttassa velem együtt örvendetesebb napokra, és jó egészségben való látását szívből kívánom. Én édesuram, nagy szeretettel vettem kegyelmed leveleit, és amit parancsol kegyelmed, jó lelkem ismereti szerént íróm, itt ki mint viselte és alkalmaztatta magát. Én édesuram, írom, hogy az Istennek csuda jóvoltából és gondviselése utón én senkire nem panaszkodhatom; igaz hívek voltak, jól viselték magokat, kinek mi tiszte és hivatalja volt, abban eljártak, ha nem, másokkal végbevitettem . . . Isten megtartott, és ellenségeinket megszégyenítette, és merre a vizet kivenni akarta, most igen vastagon gyön a víz, jobbára teli is már az árok. Ami szolgauraimékat illeti, én megszámlálom, kikkel gondolom, hogy el lehet a vár. Kegyelmednek az több cselédeket is elküldöm, csak passzust küldjön kegyelmed, mert sokért fel nem venném, valami esne rajtok. Amikor az hajdúk mennek, akkor küldöm tábori teherhordó lovakon a szükséges portékát: kell-e nyári köntös kegyelmednek, várom tudósítását; tálakat csináltattam; cseléd és az udvar szükségére posztót miformán lehet csináltatni, nem kérdeztem Lesseny uramot . . . Nem szeretem, ha tarkán járnak. Muzsikás nincsen, csak csipke és német trombitás és két török sípos, de az olyan elég van kegyelmednek; Újvári Jankó vitézi mesterséggel is el tud szolgálni. Sok irigyi is vannak érette . . . Édes kedves uram, volt itt vitézi oskola, mindennap sokáig is tartott, jól is megtanultak ezek, eszveszoktak, eszveesköttek, csak jól folyik a dolog, szép hírek-nevek örökké fennmarad. Rongyos várba jó szívvel lótnánk mindnyájan kegyelmedet. Ferkót, Juliánkát ajánlom kegyelmed igaz szeretedbe, és maradok szeretettel szolgáló engedelmes felesége Zrínyi Ilona A rongyos várban valóban teljes szívvel látnák Thököly Imrét, de az csak nem mehet, mert időközben a török mindjobban elvérzik. Elvérzik, és nem adhat a kuruc vezérnek sem embert, sem lőszert... A közbenálló német pedig mind vérmesebb lesz. Apafi és Teleki uraimék megnyitották előtte Erdélyt. De bárki és bármi áll a hitestársak közé, ők most már csak nem maradnak egymás hírei nélkül. Ilona hű szolgája, Lesseny Márton kilencszer járja meg fontos levelekkel a hosszú és veszedelmes utat Thökölyhez és vissza. A Munkács körzetére erősen vigyázó német őrsök puskatüze miatt Lesseny négykézláb mászik minden nyílt mezőn az erdősávokíg, csak így kerülheti el a fogságba esést vagy halált. Június negyedikén Ilona újabb levelet küld a hű Lesseny álfal: ... Az egri hírek bizonyosak — írja édes kedves szíveurának —, ahová Patakrul is vittenek ágyúkat. Lesseny uram által deciaráit igaz hozzám való szeretedért s édes gyermekeimnek ajánlott atyai szép jó akaratjáért Isten áldja és tartsa meg kegyelmedet, édesuram, az mi szerencsénkre, szívünk szerint kívánjuk . . . Regécnek minden épületit porral felhántják. Az élésrül a tisztek hirtelen extractust nem adhattanak, de ha többet máshonnét nem provideálurtk, ez hamar elfogy. Költségből igen megfogyatkoztam. Tízes aranyokra szorultam, mindazonáltal Dolhai uram kézinél lévő pénzt én el nem hozatom, Dobsincs felől Kellemessy uramtól izentem kegyelmednek, a francia király képe felől írtam tudakozva. Munkács várának hic et nunc nem kell tartania, mert az ellenségnek vagyon másutt is dolga, csak az szükséges élésnek megszervezésében s annak behozásában lehetne módunk. Való dolog, hogy vannak olyan haszontalan szükségszaporítóim, kinek akármely obsidiókor nem sok hasznokat vehettem; az ilyeneket ha kegyelmed innét elhivatja, nem lészen hátramaradásomra. Osztrosicz uram embere onnét felül Kassa felől érkezett, az semmi derék tábort nem mond, hogy volna a francia nagy károkat tött nekik . . . Édesuram, az munkácsi sáncnak delineatióját csak propter formám küldvén kegyelmednek, annak hátára fehéresen írtam azon dolgokat, kiket máskint pennára nem mertem tenni, melyet tűzre tartván, meg fogja kegyelmed olvasni és tartalmát érteni. Az kívánt zálogokat elküldhetném, de arrafelé, merre kegyelmed parancsolja, passus nélkül nem merem bocsátani, féltvén őket az ekkorig elkerült, már most rajtok könnyen megtörténhető veszedelemtől. Az kegyelmed újabb tudósítását ezért elvárom: azon sáncnak delineatióját pedig, mert conserválni akarná, az hátán lévő írás hogy ne tessék, valamely papirossal ragaszsza bé kegyelmed. Ezek után Isten oltalmába ajánlom kegyelmedet, édesuram. Datum in arcé Munkács. Kegyelmednek szeretettel szolgáló engedelmes felesége Zrínyi Ilona MUNKACSVÁR ELLENÁLL Ha Munkács tűzzel való megostromlása szünetelt is, a vár hadakozása a német és labanc ellen szakadatlanul folyt tovább. így történt még június első felében, hogy a munkácsi várőrség ötszáz vitéze — háromszázötven gyaloghajdú és százötven lovas -, élén Radics kapitány urammal, bevetette magát a beregszászi szőlőkbe, hogy rajtaüssön az ott mulató labancon. De a labancok megneszelhettek valamit közeledtükről, mert nagy hirtelen behúzódtak Beregszász hostyáira, és ott a nagytemplom kerítésén belül megháltak. A munkácsiak tehát hajnalban bémentek arra a hostyára, hol a nagytemplom áll - kémeik pontosan tájékoztatták őket —, és egyenest nekimentek a templomkerítésnek, körülzárták, lövőlyukain bepuskáztak, üveg- és vasgránátokat hajigáltak a labancok nyakába, a kerítés kiskapuját pedig meggyújtották. A labancok beszaladtak a templomba, fel a-kórusra és a harangtoronyba, onnan puskáztak elkeseredetten a hajdúkra. Radics kapitány látta a hajdúság szorongatott helyzetét, előrerugaszkodott a lovasseregből a hajdúk sűrűjébe, és ott bíztatta őket, hogy csak kitartás, mert hogy rögvest elfogy az ellenség lélegzete. Ott is maradt a kapitány a hajdúbalyban, vezette harcukat hangos szóval és tettel, el is lőtték a labancok Radics uram bal keze nagyujját. ömlött a vére, de ő ügyet sem vetett rá, hanem vezette tovább a harcot. Két és fél óra hoszszat ki kellett tartaniuk. A kerítés kapuja végül is kiégett, a hajdúk berohantak az udvarra, a kápolnát felégették, és magát a templomot meggyújtották. A labancok látták, itt bizony nincsen pardon, utolsó órájuk ütött. A toronyablakon fehér keszkenőt dugtak ki, és gráciát kiáltottak. A hajdúk hitet adtak, és bémentek a templomba. Kétszázhuszonöt labancot ejtettek rabul, négy labanc zászlót és egy dobot. A labanc hadnagyot is elfogták, Rettegit. Száz labanc katona a harc alatt elesett, negyvenöt súlyos sebbe esett. A kuruc hajdúk közül pedig csak hat esett el, és - Radics kapitányon kívül- tizennyolc közlegény megsebesült. Most már fordultak vissza Munkács felé, a lovasok elöl, a hajdúk a közrefogott rabokkal nyomukban. Munkács alatt a sűrű erdőben azonban labancok támadták meg őket, ezekkel kellett elbánniuk. Még mindig keményen tüzeltek a kuruc vitézek: megszalasztották a labancokat. Azok egy halottat és sok sebesültek hagytak hátra a cserjék alatt. A hajdúk ezeket a sebesülteket is összeszedték, és vitték magukkal rabul Munkácsra. Zrínyi Ilona a várban maga fogadta megtérő vitézeit, megdoboltatta őket, és trombitaszót fúvatott. Megnyíltak a pincék, Tokaj és Tolcsva bora örvendeztette a vigadókat. Még Radics András uram is leült poharazásra a vacsoraasztalhoz, miután a várasszony maga vette ápolás alá kezét, gyógykenőcsös gyolccsal maga kötözte be. Ki is jelentette még aznap este kapitány uram, hogy ujja helye nem fáj, még csak az kellene, hogy fájdítsa, mikor ilyen világszép asszony kötözte be. De két nappal későbben volt csak igazi nagy sikere Ilona emberségének. Akkor ugyanis valamennyi labanc rab, akikkel előzőén elbeszélgetett, jelentkezett a porkolábnál, hogy kész hitet tenni a várasszony mellett. Ilyen várasszony mellett... Ilona valamennyit meg is eskette hűségre és vára védelmére. Hadnagyot pedig a munkácsiak közül adott az élükre, egyik íródeákját, a legbuzgóbbat, András deák uramat. Amiként a férfihűségnek mondott apró vitorla - mezei virág pártája — száll a levegőégen ót mindenfelé a messzeségbe, akként terjedt el a híre — mintha csak szél sodorná —, hogy a kuruc hitre tért labancoknak mily jó dolguk van Munkács várában. Egyik napon tíz lovas labanc lovagolt ki fehér keszkenősen az erdőből, hogy ők is áttérnének kurucságra. Másik napon egész zászlóalja labanc jelentkezett, Szabó Gáspár hadnaggyal élükön, hogy valamennyien kuruc hitre kívánkoznak Zrínyi Ilona nagyasszony várába. Caraffa tábornok nap mint nap értesült Munkácsvár asszonyának a labanc felett elért sikereiről, kitartásáról, elszánt kuruc hitéről. Mégsem mond le a reményről, hogy sok molesztálása fejében megalkuvásra bírja a Tömösiszorosig kiszorított és mozdulatlanságra kárhoztatott Thököly Imre hitvesét. Labanc kapitányát, Jánoky Zsigmondot meneszti hozzá ajánlatokkal Szerednyéről. Ilona nem engedi be a labanc kapitányt Munkács várába. De a vár alatti réten, ahol Jánoky kíséretével néhány sátrat vont, Absolon kancellár és Sándor Gáspár főkonziliárus uraimék felkeresik Caraffa megbízottját. Hadd hallják, a főhadvezetőség mit ajánl béke fejében Zrínyi Ilonának. Munkácsvár emberei csak elnevetik magukat, mire végighallgatják Jánoky uramat. Ugyan! Ugyan! Ezek volnának elfogadható feltételeik? Visszalovagolnak Zrínyi Ilonához, megmondják, Caraffa uram bizony csak tréfálkozott. És folytatódik a hadiállqpot a kuruc vár és a császári seregek között. Ez az a kora ősz, amelyben Budavárát. megvívják a töröktől. Ilona egész nyáron át éberen figyeli, miként kedvez a hadiszerencse egyfolytában a németnek. A lotharingiar mellé hadvezérnek most egy ifjabb vitéz is került, Miksa Emánuel bajor választófejedelem, a császár veje, és ez a haditudományban sekélyes, de nagyravágyásban kimagasló hadvezető remekül beválik kerékkötőnek. Még sem tudja elgáncsolni a magyarországi sikereket. Szeged, Simontornya, Pécs, Siklós vára, Kaposvár elesik, s a hozzájuk tartozó földek behódolnak. Ezek után indul el a hatvankétezer főből álló hadsereg, hogy megvívja Budát. Tizenötezer magyar vitéz csatlakozik a császári sereghez, és az esztergomi huszárok élén Bottyán János. (folytatjuk)
