Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-21 / 47. szám

szerző felvétele B;árhogy fordítjuk a szót, oz üzemnél akadunk el. Lassan rakódnak a mo­­zaikkövecskék, alakul a kép. Néhány mondat az igazgatóról, aki munkaidőt nem ismer, s naponta többször is körbejárja az üzemet; majd a mesterek, a főművezető ügybuzgalmóról. Örök menedéknek marad a brigád. — Januárban kezdődtek a bútorgyárunk gondjai, s az állandóan ismétlődő anyagellátási zavarok miatt alig tudtunk valamit behozni a lemaradásból. Lehet, hogy szubjektív meglátás, de úgy érzem, valóban nem rajtunk, a Nyugat- Szlovákiai Bútorgyár galántai (Galanta) rész­legének alkalmazottain múlik a terv teljesíté­se. Ha van anyag, akár tizenkét órás műsza­szédja rögtön szól. Ilyenkor csak a fejbólintás jelzi: köszönöm. Harag nincs. Jó lenne, ha az autók is csak a legszükségesebb esetben hagynák el az üzem kapuját; és a szükség nem a minden napot jelentené. Újra messze kerültünk a témától. Vörösné Sárkány Anna, a „XII. pártkongresszus" szo­cialista brigád vezetője nem tud magáról be­szélni.- Brigádunk az ezüstkoszorúért küzd, nekünk nincs is lemaradásunk. Ha kell. másutt is segí­tünk, s az érte kapott összeget betesszük a takarékba. Egy szocialista brigádban a becsü­letes munka s a tervteljesítés nem lehet téma. Az emberek közti kapcsolatok, egymás segítése adja jellegét, minőségét. Szülési szabadságok, betegségek tartják otthon olykor egy-egy mun­katársunkat. Munkája részét magunkra vállal­juk, külső segítség nélkül teljesítjük a tervet. dolgozik a huszonöt ember, ez egy kicsit ne­hezíti a dolgunkat. De ne higgye, hogy ezzel szétszakad a csoport, hogy tulajdonképpen két kollektíva alakul ki. A terv is, az emberi kap­csolatok is összetartanak bennünket. Feladom. Más forrásokból tudom meg, hogy a nádszegi (Trstice) születésű Vörösné 1966 óta párttag, s a részleg pártszervezetének pénz­tárosa. Három éve választották a kárpitozó részleg szocialista brigádjának élére, miután a régi bfigádvezető nyugdíjba ment. Szervező­­készségét, emberi magatartásának értékét bi­zonyítja, hogy a személyi változás a brigád életében nem okozott törést.- Brigádunkból jelenleg négyen járnak üzemi tanfolyamra. A többiek már korábban megszerezték a szakmunkás-bizonyítványt. A munkaszervezésben az is segít, hogy valameny­­nyien tagjai vagyunk a szakszervezetnek, a nó­- T „Nem tudok magamról beszélni“ kokat is húzunk, szombaton is dolgozik egy műszak. Sajnos előfordul, hogy a rendes munkaidőben is alig akad munka. Igazgatónk szétküldi a bevásárlókat, bejárják az országot, sokszor mégis anyag nélkül jönnek vissza. Pedig az üzemanyaggal is takarékoskodni kellene. A lélegzetvételnyi szünetben alig észrevehe­tően körülnéz. S miután meggyőződött, hogy most sem ég fölöslegesen a lakásban egyetlen égő sem. folytatja. — Az üzemben is, otthon is nagyon vigyá­zunk arra, hogy né pazaroljuk a villanyáramot. Otthon önmagát is károsítaná vele az ember. Megértettük, hogy az üzemben is így van. A varrógépek, a lámpák — mi a műhelyben csak ezeket az áramfogyasztókat használjuk - egy pillanatig sincsenek feleslegesen bekap-Meglátogatjuk otthon, ha tudunk, ott is segí­tünk. Úgy éreztük, az ezüstkoszorúhoz még ez sem elég. A közös kassza arra jó, hogy ki­rándulásokra járjunk, így is megismerjük egy­mást, közelebb kerülünk egymáshoz, s közösen gazdagodunk szellemiekben. Legutóbb szlová­kiai körúton voltunk, lassan hagyománnyá válnak a budapesti színházlátogatásaink. Nem csoda, hogy a munkában egyfelé húzzuk a szekeret. Talán a háztartás segít. Hogyan oldja meg a szocialista brigád vezetője a háztartás gondjait?- A férjemben mindenben támaszra találok. A lányom, aki a galántai magyar tanítási nyel­vű gimnázium másodikos tanulója, is sokat segít. A férjem is vezető beosztásban dolgozik, talán azért olyan megértő. így valóban sok időt szentelhetek a brigádnak. Két műszakban szervezetnek és a Csehszlovák-Szovjet Barát­ság Szövetségének. Az üzem életében betöl­tött szerepükön kívül az említett szervezetek más irányú tevékenységet is kifejtenek. Csak kettőt említek, azokat, amelyek hozzám és bri­gádunkhoz is a legközelebb állnak: a nőszer­vezetünk a serecfi gyermekotthont patronálja, a szakszervezet nőbizottsága pedig a tallósi (Tomasikovo) kisegítő iskolát. Ha valamilyen alkalomból ajándékokat, esetleg berendezési tárgyakat készítünk az említett iskolákba, ter­mészetesen abban valamennyien szívesen részt veszünk. Csandal Lajos főművezető mondta róla a brigádtagok nevében: embértisztelő, munká­jáért, családjáért élő asszony, segítő szándé­kú, minden brigádtag személyes gondjára, az üzemi nehézségekre odafigyelő. NESZMÉRI SÁNDOR CH 3]

Next

/
Oldalképek
Tartalom