Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-31 / 5. szám
дСШ FÓRUMA Kérdez: Szilágyi Mária, a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) AGROFRIGOR raktárosa. Magam is tapasztaltam már és ismerőseimtől is gyakran hallom, hogy ez a pulóver, vagy az a cipő mennyivel drágább, mint két-három évvel ezelőtt volt. Pedig azt mondják, az árak nem emelkednek... A múltkor az egyik elárusítónő ironikusan megjegyezte: „Mit csodálkozik, ez innovált áru!”... Én nem tudom, mi az az innovált áru, csak azt látom, hogy szemre ugyanolyan, mint az eddigi volt, mégis többet kérnek érte. Válaszol: Hugo Wald mérnök, a Szlovák Árhivatal ipari szakosztályának igazgatója A közszükségleti áruk innoválása alatt azt a folyamatot értjük, mely aránylag gyorsan módosítja az előállított és piacra adott áru választékát; figyelembe véve a fogyasztók egyre változó igényeit. A kirakatokba és az üzletek pultjaira olyan mennyiségű és minőségű árunak kell kerülni, amely anyagában, formájában, szabásában, és színében lehetőséget ad a fogyasztóknak arra, hogy az áruválaszték bőséges legyen. A fogyasztók gyakran felteszik a kérdést: vajon a gyártmányfejlesztés vagyis innováció nem kínál-e lehetőséget az üzemeknek a „hallgatólagos“ áremelésre? Mert az új fogyasztási cikkek nagy része magasabb árral kerül a piacra, mint az eddigi hasonló áru. Szeretném e kétségeket eloszlatni. Az új árak képzésénél megbízható árnormákat alkalmaznak, az árszint szilárdságának betartása mellett. Az egyedüli változtatható mennyiséget az anyag fajtája adja, mely szintén szilárd árakkal határolt. Ilyen feltételek mellett nem lehetséges a szabad, ellenőrizhetetlen árképzés. Az áru új árának meghatározásánál minden egyes esetben érthetően fel kell tüntetni, hogy a terméket a szokásos módon állították-e elő, vagy sem. Ha ugyanis nagyon jó minőségű anyagból készült, esetleg olyan termékről van szó, melyet a legkorszerűbb anyagból állítottak elő, vagy kimondottan divatújdonság — akkor a termék ára magába foglalja azt az összeget is, amely az üzemeket Ösztönzi e termék előállítására. Például a crimplen, dióién anyagok, vagy legújabban az indiai vászon, ezeknek a tulajdonságai (gyűrhetetlen, sokféle szíriben előállítható) nagyon hamar elnyerték a vásárlók tetszését. Néhány konkrét példát is emlitek. 1973-ban 35 koronáért vásárolhattunk az üzletekben hosszú ujjú női pamut pulóvert. Ez a pamut púlóver mosás után kinyúlott, elvesztette eredeti vonzó formáját. Minden mosás után vasalni kellett, az anyag hamar kifényesedett. Négy évvel később a piacon 65 koronáért jelent meg az első pillanatra ugyanilyennek tűnő pulóver. Nem csupán áremelésről volt itt szó, hanem az anyag minőségének a , javításáról is. A pamutanyagot műszállal keverték 80:20 százalék arányban, amivel a pulóver tulajdonsága javult; a műszál biztosítja a pulóver formájának tartósságát, növeli ellenállóságát a kopással szemben, lényegesen gyűrteleníti az anyagot. Hasonlóan 1973-ban az üzletben 230 koronáért vásárolhattunk férfi gyapjú mellényt. Ez a tiszta gyapjú mellény sok jó tulajdonsággal rendelkezett, de emellett megvolt az a hiányossága is, hogy mosás után összeugrott. A múlt év elején ez a mellény 320 koronás árral került a piacra, de ennek megfelelően változott a minősége is. A gyapjúba 75:25 arányban szintetikus fonalat kevertek, mely által a pulóver gyűrhetetlenné vált, mosás után sem ugrik össze és megtartja mindazt a jó tulajdonságát, ami az előző tiszta gyapjúnál volt. Az utóbbi években a cipőiparban is használunk egész sor új anyagot, ami puhítja, könnyíti, formálja a cipőket. Természetesen mindezt tükröznie kell a cipő árának is. A vásárlók ezeket az „apróságokat“ sokszor nem veszik észre — néha szemre ez valóban nem is látható — csak az árkülönbséget regisztrálják. Éppen ezért szeretném felhívni az olvasók figyelmét, hogy vásárláskor — különösen ha kételkedésre ad okot valaminek az ára — nézzék meg az árcédulán, vagy magán az árun feltüntetett figyelmeztetést. Minden terméken rajta kell lenni; miből készült, új anyagról vagy divatcikkről van-e szó. Megszoktuk és magától értetődőnek tartjuk, hogy egy gombnyomásra világos lesz a lakásban, felmelegszik a tűzhely, víz, fűtőtest, szól a rádió, televízió, működnek a gépek, berendezések. Eszünkbe sem jut, hogy az utolsó évtizedben mennyivel több villanyáramot fogyasztottunk, mint azelőtt, amíg nem volt villanyvasaló, hűtőszekrény, mosógép, villanytűzhely, melegítő és a többi áramra működő fogyasztási cikk. És ezeknek a száma szinte napról napra növekszik. Kávéfőző, mákdaráló, burgonyatisztító — mindezekre szükség van a háztartásban, nem is beszélve az iparban, egészségügyben használt gépekről, berendezésekről, melyek működése nélkül megállna az élet. Csakhogy ezekhez villamos energiára van szükség! És a sok kicsi sokra megy országos és világviszonylatban is . . . Előállítása pedig egyre nagyobb gondot okoz nemcsak nálunk, hanem a többi fejlett államban is. A szocialista országokban a jövőben egy lakosra évente 30—50 ezer kWó villamos áram előállítását tervezik. Ez óriási mennyiségű ásványi tüzelőanyagot igényel. A szakemberek számításai szerint a KGST államai a hagyományos tüzelőanyagok - szén, kőolaj, földgáz — teljes mértékű kihasználása mellett már az 1980— 1990-es években jelentős hiánnyal küzdenek majd. Nem kivétel ez alól Csehszlovákia sem, ahol a villamosenergia-gyártás alapját képező szénkészletek a következő ötven év alatt kimerülnek. Honnan nyerjük majd a villamos energiát, ami nélkül a mindennapi élet ma már teljesen elképzelhetetlen? A nyugati országokban nagy reményeket fűznek az újra felfedezett energiaforrásokhoz, mint például a napenergia, a szélenergia, geometriális energia, folyami és tengervízi energia (apály—dagály, hőfokkülönbség), fotoszintetikus energia stb. Ezek azonban egyelőre csak alkalmi 4S kisegítő energiaforrások, nagyon szoros helyi jelleggel. felhasználására szolgálna. Csehszlovákia kormánya örömmel fogadta ezt a lehetőséget, s még abban az évben megkezdték a Prága melletti Rez-ben az Atomenergia Kutató Intézet építését. Két évvel később már működött az első csehszlovák kísérleti atomreaktor, s ezzel ez a kis „atom város" fogalommá vált nemcsak nálunk, hanem külföldön is. Járjuk a kutatóintézet épületeit, ismerkedünk a laikus számára bonyolult gépek, berendezések működésével. Nehéz néhány óra alatt áttekintést nyerni abban, ami több száz szakember két évtizedes munkájának eredménye. Kérdéseink többnyire alapvető ismeretek hiányáról árulkodnak - legalábbis a szakembereknek így tűnik — de el kell ismernünk, ma még aránylag keveset tudunk az atomok bonyolult világáról. — Miben rejlik tulajdonképpen az atomerőművek „hatalma"? — kérdezem Bedrich Fidrich mérnököt, az atomenergia békés célú kihasználását szolgáló nemzetközi bizottság igazgatóját. — Az atomerőművek fűtőanyaga az urán, esetleg a tórium, sokszorosan nagyobb térfogategységnyi energiával rendelkezik, mint bármely más ásványi tüzelőanyag. Elméletileg 1 kg hasadóanyagból 3 millió kg szén elégetésekor felszabaduló energiamennyiséget nyerünk. Elképzelhetjük tehát, mennyi szenet takaríthat meg egy atomerőmű . . . — Gazdaságosságát az is növeli — kapcsolódik beszélgetésünkbe Milan Capek mérnök, a nehézvizű reaktorok csarnokának vezetője — hogy az atomenergetika nyersanyaga az urán, hazánkban hosszú időre biztosított. Csehszlovákia ugyanis uránérc-lelőhelyekben gazdag, ami lehetővé teszi a termikus reaktorok ipari alkalmazását. A termikus reaktorokban üzemanyagként ugyanis természetes, illetve kis mértékben dúsított uránt használnak. A mi szakembereink jelenleg a gyors reaktorok üzemeltetési feltételeit tanulmányozzák, amelyekben dúsított uránt alkalmaznak. mm pr© A szocialista országok szakemberei általános érvényű és tartós megoldást jelentő lehetőségeket keresnek. Ez pedig az atomenergia felhasználásában mutatkozik. Az atom szónak a köztudatban általában negatív jelentése van. Hirosima borzalmait, a háború félelmeit idézi fel bennünk. Pedig az első atombomba felrobbanásának időszakában a világ haladó gondolkodású tudósai elkezdték az atomenergia békés célú felhasználásának kutatását. Sikerrel. Kilenc évvel az első atombomba felrobbantása után, 1954-ben a Szovjetunióban üzembe helyezték a világ első atomerőművét. Ezzel a szovjet emberek utat nyitottak az atomenergia békés célú felhasználásához. Ma már világszerte több száz atomerőmű üzemel és épül. A szocialista államok közül Csehszlovákia volt az első, amelynek a szovjet kormány még 1955-ben a neves tudós, I. V. Kurcsatov javaslatára felkínálta segítségét annak a kutatóintézetnek a létesítéséhez, amely az atomenergia békés célú Hazánkban az első, a Jaslovské Bohunice-i A 1-es, 150 MW-os atomerőmű 1972 decemberében kapcsolódott termelésével a villamos energetika hálózatába. Azóta gyorsított ütemben folynak a munkák a következő, Voronyezs-típusú 440 MW-os erőművek építésén és 1980-ig tíz azonos elven működő 220 MW-os blokk kapcsolódik majd energiahálózatunkba. További 1000 MW-os atomerőművek építését tervezik Dél-Csehország, Észak-Morvaország és Észak-Szlovákia villamosenergia-szükség létének fedezésére. Ez azt jelenti, hogy 1990-re Csehszlovákia atomenergia-termelése a tervek szerint 10 520 MW-ra növekszik. — A lakosság körében gyakran felvetődik a kérdés; mennyibe kerül egy ilyen atomerőmű és mennyire veszélyezteti a környezetet? — várom a feleletet a nemzetközi bizottság igazgatójától.- A gazdasági számítások és a rendelkezésünkre álló szovjet, osztrák, Nagy-Britannia-i gyakorlati tapasztalatok azt igazolják, hogy bár
