Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-10-24 / 43. szám
Anna Cervenáková, a Szlovákiai Nőszövetség járási bizottságának titkára és Agnesa C'átyová a népi ellenőrzés járási bizottságának elnöke. e fordulni alkoholista férjével, hogy falvonként mennyire változott meg a férfiak elmarasztaló ítélete a nőkről, milyen arányban kerülnek a nők vezető beosztásba . . . A nőszövetség gazdasági lehetőségekkel nem rendelkezik. Nem tud tagjainak munkahelyet létesíteni. Feladata a nők politikai, társadalmi és kulturális életének fejlesztése, és ami ennél is fontosabb, a társadalom alapsejtjének a családnak a korszerűsítése: gondolkodásának, ítéletének fejlesztése. A családot összetartó erő az anya, általa, a közvetlen beavatkozás árnyéka nélkül kell hatni a társadalom alapsejtjére. Ebben rejlik a nőmozgalom politikuma. — Eredményeink nem látványosak — mondja Anna Cervenáková, a Szlovákiai Nőszövetség járási bizottságának titkára, aki hasonlóan elődjéhez, negyedszázada dolgozik a mozgalomban. Mert kinek tűnik fel, hogy többen és gyakrabban használják a fürdőszobát; az új nemzedék már nem a nyári konyhát, vagy az alagsort lakja, hanem az egész házat; az illemhelyek már ritkábban épülnek ki, a trágyadomb mellé és az angolvécén nincs virágcserép (mert valamikor az volt!). Huszonöt éve, amikor mint fiatal tanítónő elmentem a pártgyűlésre, még azt mondták: Jányom, te mán eeemehetsz, ez mán a férfiak dóga . . .” Eleinte a nőszervezeti gyűléseken az asszonyok azt olvasták fel, amit a hnb elnöke vagy a tanító a papírra írt nekik. Ma már saját véleményüket mondják el a vitákban, keresetlen szavakkal, keményen szólnak igényeikről, bajaikról . . . akár a munkahelyhiányról is. — Négy éve történt — emlékezik Agnesa Cátyová — Királyhelmecen. Iskolázást tartottunk. A nők között két férfi ült. Nem értettem. Újságírók, a fővárosból?. . . Mondom nekik, hogy tán tévedésből ültek közénk. Erre felpattan ü egy asszony: „Hagyja csak! Ez itt a ,■5 hnb-elnök meg a pártelnök. Azért hoz> tam őket, nehogy azt higgyék, felesle<2 ges beszélgetések a mieink. Ismerjék !o meg a dolgainkat, és ne legyintsenek, £ ha a nőszövetségről esik szó.” ö A nőszövetség ténykedése sokrétű. <1 Alapszervezet a járás minden falujában működik. Természetesen, mindenütt a saját problémáik megoldását sürgetik. Van ahol a túlzottan gazdag lakodalmi asztal és a róla másnap kidobott ételek kilói riasztanak; vannak, akik leányaiknak keresnek valomilyen' szakmát (mert a járásba« nemcsak a munkahelyből, de a szakmunkásképző intézetekből is hiány van), van amikor pl. a fólia alatt termelő háztartásbeli asszonyoknak kell segíteni, mert a felvásárló vállalat nem akarja betartani a szerződését. Az egy jövedelmű családokban a fóliasátor jövedelme is az emancipáció fegyvere. — A hagyományos szervezeti munkamódszerek, mint a politikai, egészségügyi, kulturális iskolázások mellett szorgalmazzuk az esztétikai nevelést is. Nagy sikert értek el az „Élet szépsége" mozgalom keretében rendezett kézimunka kiállításaink, a „Példás háztartás", a „Legszebb virágoskert" és a „Legszebb virágkötés” (csokor, ikebana) versenyünk. Ügy tűnhet, nem olyan nagy dolgok ezek, pedig fontosak — figyelmeztet Anna Cervenáková —, mert pl. nem a kicsi - csázott háztartások győztek. Az egész házat használó családok vehettek csak részt a versenyben. Ráadásul az értékelésnél odafigyeltünk az elutasítás és a dicséret módjára is. Lehet, hogy megrögzött tanító néni vagyok, de ilyen alkalmakkor a pedagógiai küldetésre külön figyelek. Szakemberek magyarázták meg az esztétikum szerepét, a szépség miértjét úgy, hogy az asszonyok tanuljanak, családjukban jó, javuló ízlésükkel neveljenek. Az ilyen fejlődés új értékeit nem mindig lehet felmérni, inkább csak érzékelni, megfejteni tudjuk. Olvasómozgalmunlcban — a magyarlakta terület, Bodrogköz és Kapós környéke olvas, vásárol több könyvet. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a háztartásbeli asszonyok nem vásárolhatnak annyi könyvet mint a dolgozó nők, tehát könyveiket körbe-körbe kölcsönzik. A járási tervezési osztály vezetője virágzó kertnek és környezetet nem szenynyező ipari objektumok találkozásának látja a járás jövendőjét; a nőszövetség vezetői egyszerre harcolnak a múlttal és a jelen hiányosságaival (mert fejlett üzlethálózat, szolgáltatások, gyermekgondozó hálózat nélküli új lakótelepekre költöznek a családok — Anna Cervenáková szerint). Az aszonyok, lányok, akik munkára várnak, közben falut szépítenek, családjukat nevelik, könyvet vesznek a megspórolt konyhapénzből, könyvet kölcsönöznek, tájékozódnak, készségesen végzik a társadalmi munkát, nem várják tétlenül a rájuk is számító jövőt. Riportsorozatunk és egyben nagykaposi impresszióink végéhez értünk. Hat riport és egy tömör vezércikk (Jozef Kubasovsky mérnök, kandidátus, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság alelnöke: Foglalkoztatottság és anyaszerep, Nő 1979 (33) nem tudja és nem kívánja felmérni e kényes és összetett kérdés — a női munkaerőgazdálkodá's helyzete Nagykaposon és környékén — teljes hátterét, ok-okozati összefüggéseit. írásaikkal pusztán a probléma látásához és láttatásához kívántuk hozzásegíteni olvasóinkat, és egyben közös gondolkodásra, a megoldások közös keresésére serkenteni .. . Nagykaposi olvasóink — akik között már a „bennszülöttek" bizalmát élveztük — gyakori látogatásaink folyamán többször megkérdezték: Miért ezt és nem amazt az üzemet, intézményt vagy személyt faggattuk, szólaltattuk meg? Mi tagadás, bennünket is csábított a témák részletesebb megírása, bővítése, hiszen (eredetileg három részre tervezett) sorozatunk is újabb és újabb témákat kínált és kínál .. . ugyanarról a színhelyről, problémáról. Végül is, riportjainkat véglegesen sosem fejezzük be. A bennük felvetett kérdéseket sem mi választjuk meg, hanem az újabb, átgondoltabb és igényesebb beruházások, szociális, társadalmi és kulturális intézkedések, valamint a kaposiak és a környékbeliek szorgalma és következetessége. ni egy - húszfilléres alkatáé a fodrászszalonokban HUSZÁR TIBOR felvételei Kétnapos tanulmányi kiránduláson ismerkedhettünk meg Közép-Szlovákia egyik, minden tekintetben rohamosan fejlődő járásának — Martinnak — szolgáltatásfejlesztésével. Martin kegyelettel őrzi a szlovák nemzet legbecsesebb emlékeit, kulturális és munkásmozgalmi hagyomámányait — közben Szlovákia iparosítási programjában a nehézipar központjává nőtte ki magát. Lakossága a felszabadulás óta megkétszereződött, a koncentrált ipar következtében itt a legmagasabb a dolgozók átlagkeresete (kb. 3000 korona havonta), így érthető, hogy egyre növekvő szükséglet és igény is a szolgáltatások fejlesztése. A CSKP Központi Bizottsága 7. plenáris ülésén meghatározta a szolgáltatások további fejlesztését. Ezeket a határozatokat, amint tapasztaltuk, eredményesen váltjuk valóra a járásban. A járási szinten integrált szolgáltatási üzemek a hagyományos szolgáltatások — mosoda, tisztító, javitó-szerelői munkálatok, fodrászat, kozmetika stb. mellett felölelik a helyi kézműipar fejlesztését is, például a hires mosovcei szűcsipart és a vidék jellegzetes kerámiáját. A háztartások tehermentesítésére több új szolgáltatást is bevezettek, így szőnyegtisztítást helyben, a megrendelő lakásában, az otthon kimosott fehérnemű vasalását, speciális függönytisztítást és a járás 72 faluja közül 51-ben rendszeresítették a szennyes és a javításra szoruló kisebb háztartási gépek begyűjtését. Bevezették a gyermekruhák lerövidített határidőn belüli, felár nélküli tisztítását, s ez nem csekély segítség a többgyermekes családoknak. A járási nemzeti bizottság ez év január 1-től külön rendelettel szabályozta a szolgáltatások, (főleg a javítások és megrendelések) 'határidejét, és az egyes üzemek, műhelyek nyitvatartási idejét úgy módosítva, hogy szolgálataikat a dolgozók munkaidő után is igénybe vehessék. A martiniak különösen büszkék az 1964-ben alapított helyi ipari vállalatukra, a „Turcan"-ra. A jelenleg 760 alkalmazottal dolgozó vállalat ismert mind a hazai piacokon, mind külföldön, és rendszeres kiállítói a brnói, ostravai mintavásároknak. Az idén például Brnóból a helyi ipari vállalatok bemutatójáról aranyat hoztok haza. Az aranyérmes termék a Karavan kemping-lakókocsi, amelyet a „Turcan" mérnöke, Ivan Hornik tervezett. Már több mint száz megrendelést kapott a vállalat. A „Turcan" nevét és megbízhatóságát mind a hazai, mind a külföldi piacokon legjobban a bútoripari és lakberendezési termékek fémjelzik, ök készítették a bratislavai Dérer kórház és poliklinika, a bratislavai Kyjev, a magas-tátrai „Sliezsky dóm", a piestanyi Balnea szállók belső berendezését a kárpitozást is. Kárpitosműhelyük teljes szakképzettségű negyven dolgozójának többsége nő. A motorosok tudják, hogy mennyi bosszúságot, sokszor életveszélyt okozhat a rosszul látható, pontatlan átjelzés. Nemrég ezeket csak két-három kisüzem állította elő. A „Turcan” kitűnő üzleti érzékkel rátapintott a lényegre: a jelzőtáblákat tartókonstrukcióval együtt kezdték gyártani, — s ma már az Autópálya-építő Vállalat egyedüli szállítója. A látogatásunkat záró sajtóértekezleten elhangzott a szokványos kérdés: mi a siker titka? A szolgáltatási üzemek igazgatója válaszolt: Komolyan mérlegeljük a legcsekélyebb kezdeményezést is, és nem félünk fiatalokat állitani vezető posztokra, mert tarisznyájuk tele von ötlettel...” Túl rózsaszín lenne a kép a martini szolgáltató üzemek gondjai-bajai nélkül. Félő, hogy az üzemanyag-korlátozás miatt némileg lassul majd a fejlesztés üteme. A rádió- és tévéjavítók állandó helyiség- és alkatrészhiánnyal küzdenek. A műhelyek többsége az ötvenes években épült, s bármennyit fektetnek korszerűsítésükbe, például a fodrászatokban, kozmetikában, mégsem felelnek meg a követelményeknek. Igen nagy gond a munkaerő-utánpótlás. A járás javítóműhelyeiben mindössze tizenegy cipész dolgozik, egy részük már nyugdíjas, a többi nemsokára az lesz, és csupán egy „suszterinasuk” von. A partizánskéi cipőgyárral arról tárgyalnak, hogy vállalják néhány háztartásbeli nő betanítását. Ha sikerül a tervük, szükség lesz a cipőjavító műhelyek korszerűsítésére. Növeli a munkaerőhiányt az is, hogy egyes szakmákban a tizennyolcadik évüket betöltött szakmunkások hazamennek a falujukba, és „feketén” dolgoznak. Persze, senkinek sem lehet megtiltani, hogy a „nénikéjének" ne varrjon ruhát, vagy „szívességből" ne csináljon a szomszédasszonynak frizurát... Nagy gond az is, hogy nem tudják továbbfejleszteni a hagyományos, hires túróci szücsmesterségekét: utánpótlás még akadna, de 1980-ig nem kapnak bőrt. A martini járás szolgáltatási üzemeinek gondjai nem egyediek, részben országos gondjaikkal azonosak. Tartalékok azonban itt is vannak — és ezek felhasználásához a felelősségtudat, a kezdeményezés nem hiányzik. LÁNG ÉVA
