Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-10-24 / 43. szám
„A szépség, hogyha már kinyílt, nem válik barna röggé, virág, ha egy napig van itt, egy nap van itt örökké." (Devecseri Gábor: A múlandóság cáfolatául) Október az idősebbek tiszteletének hónapja. Ennek neveztetett. Már az a tény is, hogy az előttünk járó generációk tiszteletének külön hónapot nevezünk ki, figyelmeztet. Jele annak, hogy társadalmunkban intézményes formában is meg akarjuk adni az idősebbeknek a tiszteletet... De éppen az intézményesség ténye miatt kell, hogy önmagunkba is nézzünk: sietős, gyakran kuszának mondott életünkben, mintha egy kicsit megfeledkeznénk az idősebbekről. No, nem tudatosan. Csak az időnkből mintha nem futná a tiszteletre! E helyett — lelkiismeretfurdalásunkat csökkentendő — kapkodunk, pózolunk. A pedagógia megrója a szülőket a majomszeretet és a felületesség miatt. Az idősebbek sem tábla csokikat, vagy sietős agghajléki látogatásokat (melyeket a jobb módúak akár orchideacsokorral akarnak emlékezetesebbé tenni) várnak. Csak egyszerű emberséget.. / Október. . . tehát ünnepelünk. Megemlékezünk az idősebb generációkról, ünnepségek, szónoklatok, gyerekek virágcsokorral. Az idősebbek meghatódnak, zavartan pislognak, köszönetét mondanak. Néhány akció és vége a hónapnak, túl vagyunk rajta. Vagy mégsem? Losoncról (Lucenec) két meghívót kaptunk egy napra. Mindkettő az idősebbek tiszteletét ünneplő eseményről tudósít. Délután a nyugdíjasok klubjában játékkiallítás megnyitója, a koraesti órákban a művelődési otthonban akadémia a Csehszlovák Vöröskereszt, a Szocialista Akadémia és a Szlovákiai Nőszövetség közös rendezésében, „Október — az idősebbek tiszteletének hónapja" jegyében. Margrta Gajdárovát a losonci járási nőszervezet titkárát ezen a napon nem találták irodájában. A két színhely között lót-fut. — Mindkét akció a miénk is egyben — vallja. — A nöszövetség a legosaládközpontúbb szervezet országunkban és ha az idősebbek tiszteletéről van szó, akkor családi kapcsolatokat kell sejtenünk e mögött, még akkor is, ha ez a hónap szélesebb társadalmi fronton tűzte célunkul az idősebbek tiszteletét. Mint ahogyan minden gyermekben a saját gyermekünket is látjuk, így van ez az idősebbekkel is: együttesen a mi őseink. ,,A losonci nyugdíjasok klubja meghívja önöket a gyermekjáték-kiállításra, melyek a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója és 1979, o nemzetközi gyermekév tiszteletére rendezünk: NYUGDÍJASOK a GYERMEKEKNEK címmel, a nyugdíjasok klubjában (Vasút utca 1. szám alatt). Az ünnepi megnyitó 1979. október 4-én 15 órakor lesz. A kiállítás október 13-ig tart nyitva. A kiállítás tárgyait nyudíjas asszonyaink készítették a legkisebbek részére, sok szeretettel és odaadással, több száz óra munkával." — hirdeti a sokszorosított meghívó. Öreg, kis ház, szűk udvar, A behemót vaskapun kézzel. írott plakát. Rajta nyíl: a kiállító-helyiség felé mutat. A terem, vagy inkább szoba, lakóhelység nagyságú. Négyszárhanminc játék díszeleg sűrű sorokban az asztalokon és falaikon. A kiállítást a nyugdíjas klub vezetősége nevében Molnár László nyitja meg. Jellegzetesen nyughatatlan nyugdíjas. Dolga mindig ezer és mind nagyon fontos. Ráadásul eredményes munkát akar és tud végezni. így szokta meg. Nyugdíjbavonulás előtt minden volt — felesége szavai szerint — az asztalostól a gyárigazgatóig. Kettejüktől származott az ötlet: készítsenek a nyugdíjasok az ipari üzemek hulladékaiból játékokat. Molnárék szerveztek, nyersanyagot gyűjtöttek, az apátfalui (Opatová) Polana textilüzemből, a Béke bútorgyárból, a Nágrád textilipari szövetkezetből és a háztartásokból. Szabtak, majd harminc nyugdíjas asszony öltések ezreivel összevarrt egy gyermekjáték-birodalmat. — Ennek a kiállításnak három célja van — mondta a megnyitón Molnár László —, az első és legfontosabb, hogy örömet szerezzünk a gyermekeknek. A második: meg akartuk mutatni hogy az ipari üzemek hulladékainyaga hasznosan felhasználható, hogy ügyes kezek közreműködésével ízléses és szép játékok készülhetnek belőlük. A harmadik — de nem utolsó-szempont az volt, hogy bebizonyítsuk: a nyugdíjasok szabad ideje nemes célokra is felhasználható. Nem hihetjük azonbon, hogy az idősebbek játszókedve, játékkészítő, szép szándéka pusztán hasznos időtöltés lenne. Régi mesék, novellák, idős emberek viszszaemlékezései vallanak a múltról. Amikor a hagyományos nagy család körében a legifjabb és a legidősebb nemzedék került egymáshoz a legközelebb. Az öregeit voltak a gyermekek társai a játékban, mesében. Anélkül, hogy ezt tudatosították volna, hagyományt továbbítottak: évezredes rigmusokat, szavakat, gondolatokat (bölcsességet), ötleteket. így volt kerek a világ! Ahogy most a játékokat nézzük és készítőikre, azok barázdás mosolyára gondolunk, felötlik a múltnak ez a képe. A nagyapa, nagymama adta, készítette játék! Nem kell keresnünk, mégis megtaláljuk ezekben a játékokban is azt a többletet, ami a játéküzleti társaikban nincs meg. Nem nosztalgiát keresünk. Devecseri verssora (akkor írta, amikor már tudta, hogy csak napjai vannak hátra) sem nosztalgia: „A szépség, hogyha már kinyílt, nem válik barna röggé". Valóban érezhető ezeken a játékokon, hogy nagy. szeretettel készültek. Kenguruk, mackók, békák, majmok, skótkockás elefántod' a TV-meséből ismerős kockásfülű nyúl rokonai. Nincs viszont kard, puska, pisztoly, hadihajó, bombázó és vadászrepülő, ágyú, tank vagy fantasztikus űrfegyver! Mostanában (vagy két évtizede) világszerte sokat írnak arról a pedagógusok és pszichológusok, hogy a gyermek kezébe nem való a játékfegyver. Agresszivitást növel. A „leszerelés” a játéküzletekben ennek ellenére mégis késik. Itt a nyugdíjasok — mily furcsa (vagy tán természetes!) — annak ellenére, hogy nem olvasói e tudományos írásoknak, a négyszázharminc játék közé egyetlen fegyvert sem soroltak be! — A játékodat a kiállítás után oz óvodáknak ajándékozzuk — Molnár Lászlóné már a jövőt tervezi, ötleteket keres, — Jó lenne valami hasonló. Talán kis bábszínházakat kellene készíteni az óvodák részére. Annak örülnének a gyerekek is, és az óvónőknek is sokat segítene. — Ilyenek a mi idősebbjeink — mondja Margita Gajdárová, — Őket kellene most ünnepelnünk, és ők lepnek meg minket. Mióta a kiállítást láttam, állandóan azon gondolkodom, hogy milyen jó ötlet. Szinte felülmúlhatatlan! Nyugdíjasok készítette játékok a gyermekek részére. Szépség, kedvesség, hasznosság ilyen markánsan együtt. Országos akciót kellene ezen a példán indítani. Olyan akció volna, amin mindenki nyerne. Az öregek öröme milyen megható most. A gyermekeké sem lesz kisebb, ha majd a játékokat megkapják. Ügy vélem — mondta nem minden célzás nélkül —, lapjuk, a Nő is sokat segíthetne abban, hogy a losonci kezdeményezés országos akcióvá lombosodjék. Október — az idősebbek tiszteletének hónapja. Nem törleszthető adósságaink érzésének hatására ne gesztusokban, nosztalgikus szavakkal ünnepeljük elődeinket. Losoncon a nyugdíjas klub szerény környezetben megrendezett kiállítása mást sugall. Tevékeny részesei ők életünknek, társadalmunknak, társaink feladatainkban, gondjainkban, örömeinkben és játékainkban. Minden hasznosan velünk töltött napjuk: „egy nap van itt örökké"! GÁGYOR PÉTER CB 5J \
