Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-10-10 / 41. szám
RÁCZ OLIVÉR Csillagok közé nyájas hold világa Az az érzésem, hogy amikor a „NÖ" szerkesztősége megindította Családi kör című szép rovatát, nem is annyira Arany János feledhetetlen költeményére gondolt, hanem bizonyára a társadalom szorosan és szervesen kötődő, megbonthatatlan egységére, a .körre", a közösségi élet legősibb alapjára. Annál inkább, mert hiszen Arany János költeményében is a „családi" jelzővel kihangsúlyozott „kör” a lényeg, az összetartozás és együvé kötődés hordozója. A csalód fogalmát a kör, a közösség eszmei töltése telíti tartalommal úgy, ahogyan hajdan a híres Larousse lllustré, a nagy francia értelmező szótár fejtegette: „Fomille: Le pere, la mére et les enfants, vivant sous I e mérne tóit" — vagyis: az apa, az anya és a gyermekek, akik egyazon fedél alatt élnek. Nyelvérzékünk, életünk megszövegezésének ez a csalhatatlan ellenőre azonban arra késztet, hogy az értelmező mellékmondatot visszaillesszük a főmondatba, s a hangsúly nyomban az „egyazon fedél alatt élő" meghatározásra kerül. Létezik-e család, ha elmarod a közös fedél? A jóhiszemű Larousse természetesen nem sejthette, hogy amikor tovább bővíti, tagloljo a család fogalmát — Toutes les personnes d’un mérne sang: Mindazok a személyek, akiket vérségi kapcsolat fűz egymáshoz — rútul rácáfol előbbi szép meghatározására, s a felbomlott házasságok, elvált szülők polgári perének csődtömegévé, fogyatékává dobott gyermekek ajkán fakad föl a keserű kérdés — hol marad a vérség, ha felbomlott a családi kör? S távolabbi távlataiban a történelem visszhangozhatja ezer példával, véres testvérharcok késő okulásaként: hol maradt a vérség, ha ránk omlott a közös tető? Lám, az ember ártatlanul eljátszadozik egy megszokott, tiszteletre méltóan köznapi, olykor némi megbocsáthotó érzelgősségtől eszményivé nemesedett fogalommal, s aztán akaratlanul beléhevül, keresi a fogalom maradéktalan, pontos összetevőit. Fellapozza a Magyar Értelmező Kéziszótárt is: „Csalód fn. A szülő(k), a gyermek(ek) (és legközelebbi hozzátortozóik) közössége." Majd további értelmezésben: „A (közeli) rokonok összessége." Közösség és összesség — talán itt rejlik valahol az a bizonyos közös fedél és a közös fedél alól szervezettebb, felsőbb rendű társadalmi közösségek felé utat nyitó kopu, amelyen át az azonos gondolkodásúak közösségébe léphetnek. Am a Magyar Értelmező Kéziszótár a család szó összetételeinek megvilágítása során rátér o „családfő" fogalmának értelmezésére is: „A csalód legtekintélyesebb tagja, rendszerint az apa ..." bői - színből — igaz szerelemmel?... A családi kört a kölcsönös megértés és megértetés örök emberi törvényei éltetik, s - gyümölcs a fát, fa a gyümölcsét — valóban oktalan együgyűség lenne fennakadni azon, hogy az ifjabb sarjadék a Bomba-Bugi együttes szívet mozgósító dobpergetéséért és gitárpengetéséért hévül: a megértés és megértetés bölcs tapintatának mindössze arra kell törekednie, hogy a sorj ne tévessze össze a Bomba-Bugi művészetének lényegét az Aida és a Carmen művészetének lényegével és a kerti törpét ne azonosítsa Michelangelo Dávidjával. Az elidegenedés veszélye már a családi körben kezdődik. Keveset tudunk egymásról, s olykor nem is óhajtunk egymásról tudni. Miközben e sorokat írom, pillantásom egy mai újsághírre téved: „Az Egyesült Államokban minden kilencedik középiskolás diák naponta szív marihuánát... Az NSZK- ban jelenleg több mint 60 000 kábítószer-élvezőt tartanok nyilván...." De vajon kitől szerzik a fiatalok a kábítószereket, a marihuánát s ki szoktatja rá őket az élvezetükre? Vagy hazai, összehasonlíthatatlanul védettebb, egészségesebb játékporondunk lelátójáról végig pillontvo — kitől tanulják a lélek alantasabb szenvedélyeit, az iszákossóg hetyke erényét, s ki oltja vérükbe a vele együttható kórtüneteket? (S vojon az önkívületig felhajtogatott csillogó szesz nem kóbitószer-e?) A mindenfajta kábítószerek, a hivalkodó státusz-szimbólumok, s az éppoly veszélyes tunyaság, önelégültség, tehetetlenség és a jóra való restség elleni harcnak a csalódban kell megkezdődnie. A családi kör a társadalmi élet alapegysége: erőforrásai végtelenek. A család tartja fenn, őrzi meg, ápolja a hagyományokat, a népszokásokat, a közös hajlomokat, az anyanyelvet — de mindezek csak kölcsönhatásaikban és együttesen érvényesülhetnek. A tétel fordítva nem érvényes, az együtthatók — egymástól függetlenül — nem képesek fenntartani a családi kört. Még a közös nyelv sem, becézzük bár szerelmetes dédelgetéssel édes anyanyelvnek ... Vajon mit ér a kincs, ha csők vád, keserűség, szemrehányó kif a kodások közlésére szolgál? (Csakugyan mit ér, ha szűkebb közösségünkből kilépve, országok egységének megőrzésére is gyöngének bizonyul, mert a közös nyelv mögött élesen elvált és elkülönült egymástól világnézet és világtudat?) A csehszlovákiai magyarság családi köre nem elszigetelt, zárt kör, nem egy hajdani egység fogyatéka, nem egy legendás, megszépített történelmi múlt hagyatéka, honem a kivívott és véren megváltott nemzetközi szolidaritás és egység nagy családjának egyik alapegysége. Világtudatát, a közös világnézet alakította ki. Két kultúrájú, nemes hagyományaival járul hozzá az egyetemes kultúra ápolásához és gyarapításához. Ez - nagy családjáról kis családi köreire visszoháruló erkölcsi jog és erkölcsi felelősség. Fenntartó és megtartó erőforrás: letisztult lényege ezért nem lehet egyéb, mint felfokozott felelősségérzet és felelősségtudat. Felelősség a nagy közösségért, amelyhez tartozik, felelősség az értékadó hagyományokért és a hagyományok értékének megőrzéséért, a közös gondolatért, eszméért és a közös nyelvért — a gondolat, a nyelv és az élet tisztaságáért. ✓ Igen, az értelmező szótárakat zömmel férfiak írják, de most nem kajánkodásról s nem is a NÖ olvasóinak szánt, olcsó lobogó meghajtásról van szó, hanem egy fogalom belső tartalmáról. Arany János felejthetetlen költeményének számtalan sora szállóigévé vált, bennem azonban a vers emlékeként mindig ez a négy sor csendül fel elsődlegesen: Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársasógba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. Természetesen távol áll tőlem, hogy belekontárkodjam a jog- és államtudományok avatott kutatóinak dolgába, s az idézett verssorok ürügyén a létezett és létező patriarchátusok és matriarchátusok társadalmi egyensúlyát, vagy a családanya gyermek- és családnevelői elsőségének szerepét vitassam — más egyensúlyt keresek, s úgy érzem, a választ Arany János sorai után József Attila verssoraiban találom meg: Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. A vers és a valóság viszonya sohasem mérhető hitelesített piaci mérlegekkel: József Attila alig ismerte az apját, s a fenti sorokban bizonyára több a megszépítő vágy, az árva gyerek sóvórgó nosztalgiája, mint a valóság. Számomra ez a négy sor mégis a családi élet ellentmondásokból születő — két ember egész életre száló kapcsolata, szövetsége mindig egymás javára történő, kölcsönös alkalmazkodásokkal jár —, s ellentmondásokat leküzdő harmóniájának a képlete marad. A csalód - közös mikro-naprendszer, két, egymástól független, de egymás pályájába ívelő, jellegzetes fényű Tejútról sugárzó öröklött és örökletes hagyományokkal. hajlamokkal, erkölcsi javakkal, közös elhatározásokkal, közös gondolatokkal és nyelvhasználattal, közössé ötvöződött szemlélettel és vi-Foto: LISICKY lágtudattal. Erőforrásai tehát végtelenek. És olykor mégis meddővé apadnak. Különösen olyankor, amikor a családot fenntartó gondos gyarapítás és szerzés aránya és iránya eltorzul; az erkölcsi javak gyarapításának gondját az anyagi javak szerzésének vak mohósága, gátlástalansága váltja fel, az életszínvonal csalóka, túlzó hajhászósa visszásságokra csábít, s a hajdani közös eszmények megfakult árnyképei mögött üres szólamok pufognak. Az életszínvonal kötelező, következetes emelésének egészséges törekvései kíméletlen, önző, aljas törtetésekké torzulnak, s az anyagi jólét javai már nem a család felemelkedését, könynyebb, színesebb életét szolgáltatják, hanem státusz-szimbólumokká, rendi méltóságjelvényekké válnak. Az elidegenedés veszélye a családi életben kezdődik, s a családi kör felbomlását nem feltétlenül generációs ellentétek szülik. Legalábbis nem azok a természetes ellentétek, amelyek oz ifjúság és az előrehaladottabb kor ellentétes szemléletéből, érdeklődéséből fakadnak, s amelyek szülő és gyermek viszonyában — a kölcsönös alkalmazkodás, megértési szándék, kölcsönös tisztelet mértékétől függően — törvényszerű és törvényszerűen leküzdhető jelenségei az életnek. Különös sóhaj - Kosztolányi Dezső fájdalmasan őszinte megszövegezésében - a szülő sóhaja: Miért nem érti a gyümölcs a törzset? De vajon miért is értené? S kérdezzük vissza: a törzs, a fa — mindig megérti a gyümölcsöt? A nevelés alapfeltétele a megértés és a szeretet. A megértés és a szeretet. Aki a gyermekét szereti, az a hibáival együtt szereti — a hiba felismerése, megértése nélkül még soha senki nem orvosolt ferdüléseket. A gyümölcs nem érti a törzset — nem érti kedvteléseit, magasztos időtöltéseit, intelmeit. S a törzs - nem érti a gyümölcs nyers őszinteségét, léha szórakozásait. Holott - ifjú facsemete korában a törzs is szívesen hajladozott játékos szelek táncos ütemére, s a lét és nemlét kérdéseit gyakran egyszerűsítette az akácfa levelének méla faggatására: szeret — nem szeret — szív
