Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-08-08 / 32. szám
termesztésben élenjárók vagyunk, ennek ellenére nincs feldolgozóüzemünk. Működik Komáromban egy húsüzem, de elavult technológiájával nem képes a termelékenység fokozására. Ilyenfajta igényeinket eredményeink támasztják alá.1978-ban gabonából 210 301 tonnát, húsból 25 335 tonnát, tejből 56 920 ezer tonnát, tojásból 48 415 darabot, zöldségből 50 ezer tonnát termeltünk. FÓLIÁSOK A fóliás kertészkedésről sokat beszélnek. Ez nem baj. A baj csak az, hogy a fóliakertészkedés problémájába azok is belebeszélnek, akik nem biztos, hogy értenek hozzá, nem biztos, hogy végig gondolják mondanivalójukat. Mondjuk, egy autós suhan át Marcelházán (Marcelová), és ki-kinéz az ablakon. Sok fóliasátrat lót, sok szép — s ne titkoljuk —, jómódú ház mellett. Elgondolkodik a látványon, a sejthető, de a legendákban jócskán eltúlzott gazdagságon... és kipattan a vélemény: gazdag falu, kispolgári konzumigények. A fóliasátrak alatt trópusi a klíma, nehéz, fárasztó a munka. Aki fólia alatt keresi meg háza, autója, nyaralása árát, az megdolgozik érte. Ezenkívül a néhány áras sátrak és a bennük görnyedezők jelentős mennyiségű és jó minőségű zöldséget tesznek (szállítanak) az ország, a dolgozók asztalára. Cibulkáéknál szedik a • paprikát, öt éve fóliáznak — másodállásként. Házuk valóban szép. Minden zugát lakják, autójuk is van. Könyveik is vannak. A családban az anya, Cibulka Márta a legnagyobb könyvfogyasztó. Most éppen Veres Péter könyvét A Balog családot olvassa. Mártika, a harmadikos elemista leány két polc könyvvel dicsekedik, és kötekedő szavaink dacára sem hajlandó összekeverni Arany, Petőfi és Weöres verseit. — Amíg nem voltak gyerekek — emlékezik Cibulka János, miközben szemével a megállíthatatlan kétéves Jancsit kíséri —, csak felültünk a motorkerékpárra és ripsz-ropsz Komáromban voltunk. Akkor a Jókai Napok minden előadását megnéztük. — Mostanában ritkán mozdulunk. Igaz, nemrégen jöttünk meg a nyaralásból. Komáromba is keveset megyünk be — mondja Márta asszony —, csak bevásárolni. Színház? Kevés az idő, de ha a kultúrházban előadást tart a MATESZ, megnézzük. Igaz, hogy nagyon kevés a néző... de mi nézzük a televíziót is, és össze tudjuk hasonlítani.., Sajnos, a komáromi könyvesbolttal is elégedetlenek vagyunk, mert kicsi a választék, az itteni falusi üzletet pedig nem is említem. Jó ha öt-hat könyv található benne. A Szlovákiai Kistermelő Kertészek Szövetségének helyi felvásárló központjában gyűlnek a paprikával, paradicsommal, uborkával megrakott ládák. — Tavaly egy év alatt — mondja Stefankó József telepvezető — harminchat vagon zöldséget értékesítettünk. Tavalyelőtt negyvenet. A komáromi járás kistermelői évente 1500 vagonnyit termelnek, jobb szervezéssel, úgy vélem, 2000 vagont is elérhetnének. Hangsúlyoznom kell, hogy ez a termelés beltelkeken folyik. Ezek a területek más módon nem hasznosíthatók. Aki fólia alatt termel, túlórában teszi, tehát anélkül termel többletet, hogy kikapcsolódna a népgazdaság tervezett életéből, hiszen valamennyiüknek van munkahelye. Bakulár László a zöldségtermelő társulás elnöke Marcelházán lakik, az ottani szövetkezet elnöke. Aratási mérlegükben némi vigasz, hogy régen volt ilyen egészséges a gabona, s hogy a nagyüzemi zöldségtermelésben az igazi aratás május—júliusban van. Napsugáregységekben gondolkodik, ennek köszönhető, hogy 10 járást látnak el zöldséggel, Kassától (Kosice) Karlové Vory-ig. — Nálunk még a tisztelendő úr is fóliázik — mondja nevetve —, hogyne fóliázna a szövetkezet! De mi termeljük a petrezselymet, zellert, hagymát, fokhagymát, uborkát, zöldbabot, amit kic.iben már nem érdemes... Csak kevés a munkáskéz. Igaz, a gépesítés felszabadítja a munkaerő 30-40 százalékát, rájuk azonban itt helyben van nagy szükség, a még kézi erőt igénylő munkáknál. A hajdani „sárból, fecskemód tapasztott" Marcelháza eltűnt, új korszerű és egyre ízlésesebb házak épülnek. Úgy vélik, növekvő anyagi lehetőségeik biztosítják, hogy ne „karcsúsodjon" meg a kultúra, hogy a szellemi javakból is minőségi gyümölcsöket szüretelhessenek. Ennek első darabjait mór naponta használják: Munkájuk, gondolkodásuk,. véleményük a közösség, az ország hasznára VÍZ ÉS ÚJJÁSZÜLETÉS Az árvíz elmosta Gútán (Kolárovo) ma már vízgondok vannak. Vizük ugyan van, de nagy vastartalma barnára festi a poharak, vödrök falát. Ügy tervezik, hogy a közeljövőben a város hatvan százalékát ellátó vízvezetéket csatlakoztatják^a kifogástalan minőségű vizet szállító jőkai (Jelka) távvezetékhez. — Látják, így vagyunk már mi itt a vizek partján — tárja szét kezét Borka János a vnb elnöke. Ugyanúgy, ahogy ellentmondásnak látszik, a vizek világába távvezetéken érkező ivóvíz, nehéz elhinni ma már azt is, hogy a hajdani hatalmas falu zsellérei, cselédjei között nagygazda számba vették az öt holdas parasztembert, aki népes családját alig tudta megmenteni az éhhaláltól. A proletariátus csak béklyóit vesztheti el. így érezték a huszadik század elejétől a gútaiak. Tizenkilencben tömegesen léptek be a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregébe. Majd a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban a kommunista párt megalapítói... Máték, Szépek, Angyalok, Tánczosok, akik béklyóikat akarták lerázni. Ma Gúta tizenegyezer lakosú város. Nemzetközi összefogás, országos segítség építette újjá. A mezőgazdaság mellett fejlett ipara, közszolgáltatása van. A vályogviskók helyét urbanisztikai szempontok szerint megtervezett korszerű város vette ót. Az utcák és terek neve az ár levonulása nyomán született országos összefogás emlékét őrzi: Brnói tér, Bratislava'! utca ... Egyik terén áll Nagy János szobra: címe: ANYAFÖLD. Rejtekadó és megújító erő. Gúta történelmében az anyaföld gyakran volt az egyetlen menedék. Az itt lakók soha sem vándoroltak el, mindig a földhöz hajoltak. Először volt Óguta, amit a török dúlt fel. A menekülő emberek, vályogból, de daccal felépítették Nagygútát, s az árvíz után VÁROST alapítottak. Bakulár László napsugár-egységekben gondolkodik Az árvíz elmosta Gútán ma már vízgondok vannak - mondja Borka János
