Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-06-13 / 24. szám
Nagy László felvételei OLVASÓINK NYÁRI OLIMPIÁJA A legszebb gyermekévi ajándék Nyári olimpiánk következő ajándékát a Slovlik érsekújvári (Nővé Zámky) üzemében kaptuk: az engedélyt, hogy Krisztiánnal és Rajmonddal meglátogassuk munkahelyén a szülőket. Szlovákiában csak itt készítenek gyermektápszert, amelyet a legtöbb gyermek ismer, szeret. A Kociha szülők szívesen veszik át a házigazda szerepét, hiszen a gyermekeknek még nem volt alkalmuk látni, mit csinál az anyuka, apuka. De nemcsak a hároméves Krisztián és a hatéves Rajmond örült ennek az ajándéknak. Velünk tartott a nagymama is — Simek Istvánné —, aki Krisztiánnak meg Angelikának, az unokatestvérnek a „pótmamája“, míg anyuka megjön a munkából. A nagymama sem járt még itt, ebben az aránylag fiatal üzemben, ahol a lánya dolgozik. — Csak kívülről láttam eddig — mondja a kapuhoz érve. — Meg is álltam néha az úton, és nézegettem: lám, milyen hatalmas üzem lett a gidresgödrös városszélen. Megélhetést ad a környék fiataljainak. Azt mondja a lányom is, vejem is, jó itt dolgozni, az üzem törődik velük. Nemrég készült el egy szép üdülőközpont, most meg úgy mondják, hogy üzemi óvoda is lesz. — Vállalom a kalauzolást — nyitja ránk a gyümölcsfeldolgozó-csarnok ajtaját Kociha apuka, aki a gyermektápszerkészítő részleg gépkezelője. A látogató, aki először lép ilyen helyre, megtorpan: mit is nézzen, hova is figyeljen. Kristián hirtelen befogja a fülét, ilyen zúgást, zajt még nem hallott. Rajmond szeme egy furcsa nagy masinára tapad, piros lámpa villog rajta, oda biztos nem lehet menni ... Május végén még gyönyörű, egészséges jonathán alma vár feldolgozásra, ebből készül az ízletes almapüré. A legközkedveltebbek az őszibarackos, sárgabarackos, ribizlis, epres, banános, vaníliás gyümölcskrémek. Némelyik már elnyerte az ‘..Arany Salima“ díjat és megkapta a kiváló minőségű áru védjegyét is. — Alig látni embert a gépek között — csodálkozik a nagymama. — A gépek egymásnak adják át a munkát — magyarázza alkalmi kísérőnk. — Futószalagon érkezik a nyersanyag, megy tovább a félkész, majd a kész termék. Gépek osztályozzák, mossák a gyümölcsöt, zúzzák, fűzik, töltik az üvegekbe, zárják a kupakokat, csírátlanítják, szállítják ... A futószalagról lecsúszik egy-egy üveg. — Jaj, de kár érte — .csapja össze kezét a takarékos háziasszony. Simek nagymama. — Kár minden cseppért, de ilyen nagyüzemi termelésnél ez csak annyi, mint a háztartásban egy-egy romlott gyümölcs. Közben a futószalag egyenletes gyorsasággal tölti az üvegeket, azok átcsúsznak a hűtőalagúton és dobozokba bújva elnyeli őket a hatalmas raktár. Itt aztán egész hegyek tornyosulnak, sok más finomság társaságában. Mielőtt a raktárba lépnénk, az apuka teljesíti Rajmond fia kívánságát: Megmutatja azokat a gépeket, amelyeket még a legnagyobb játékboltban sem láthat. — Én ezekre a gépekre vigyázok. Sok pénzbe kerültek, és nehéz javítani őket. Ha pedig elromlanák, nem lehet mással helyettesíteni, leállna a termelés — magyarázza az édesapa. — Ha a gőzölgő nagy gép romolna el, nem tudnánk üvegekbe tölteni a gyümölcsöt, ha meg az a másik állna le, nem tudnánk jól lezárni a kupakokat, és megromlana az étel. — Akkor a bácsik meg a nénik csinálnák — vágja rá Rajmond. — Csakhogy ez a gép igen sok ügyes bácsi meg néni helyett végzi el a munkát. Hibátlanul, pontosan. És az sem baj, hogy forró az üveg, nem vágja meg a kezét a törött üveggel, csorbult kupakkal. És azon a szalagon már csak olyan üvegek mehetnek tovább, amelyek tele vannak, tiszták, zártak. Rajmond dagadó mellel áll apja mellett, ilyen nagynak talán még sohasem látta. Ennyi gépre vigyáz egyszerre — az óvodában nem is tudják a gyerekek, hogy az ő apjának köszönhetik, hogy mindennap megkapják a kedvenc gyümölcspüréjüket. De anyuka sem marad ki az elismerésből. Az ő munkája is fontos, érdekes, nélkülözhetetlen, ö vezet tovább a raktárba. Itt vannak a mesebeli üveghegyek — nyitja az ajtót, ahol egyszerre megszűnik az ínycsiklandó, kellemes almaillat, és hűvös levegő csap arcunkba. — Igazi üveghegyek — mutatja a mama. — Alma, ribizli, őszibarack, banán .. > És mögötte újabb üveghegyek: paradicsom, paprika, barack, eper, szilva, zöldborsó — befőttek, lekvárok, savanyúságok, még tovább húsok, kész ételek. Szállításra várnak. Én irányítom őket: üzletekbe, üzemi konyhákba, és még messzebb, határainkon túlra, az NDK-ba, Magyarországra. Hollandiába, az NSZK-ba, Kanadába, az Egyesült Államokba. A gyermekételeket csak belföldre szállítjuk; majd öt-hat év múlva, ha a mostani tizenkét félét 39-re bővítjük, azonkívül leveseket, húsos ételeket is gyártunk, jut majd bőven külföldre is. — És nálunk minden gyermeknek jut belőle elég? — kérdezi végül Angelika. Kociha mama mosolyog. — Jutna, ha a felnőttek nem szeretnék oly nagyon ... Mert való igaz, hogy nemcsak gyermekek, hanem öregek, betegek, felnőttek egyaránt igen kedvelik. A gyermektápszer címke helyett nyugodtan odaragaszthatnánk: ..mindenki csemegéje". Mint ahogy a közös látogatás is bizonyította: rögtönzött ..kóstolót" tartottunk, és hozzáértők, nem hozzáértők, gyerekek és felnőttek egyhangúlag jelentettük ki: finom, ízletes — nagyon sok kell belőle! MEGYERI ANDREA I 3
