Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-17 / 3. szám

Hanvón (Chanava) a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére - a szerkesztőségünkkel együtt rendezett ünnepi est megnyitójaként — kézimunkakiállitást rendeztek KÖZÜL üzemi konyha megnyitása az ÁG-ban, téli iskola, nyelvtanfolyom . . . És magától adódott a kérdés, hogyan tud majd lépést tartani a nőszervezet a falu régi és jövendőbeli lakosainak igé­nyeivel, érdeklődésével, szükségleteivel? Hogyan tudja bekapcsolni a község tár­sadalmi életének a vérkeringésébe az ide települő, építkezésre érkező nőket? A fatu megszokott, hagyományos élet­módját új, más hatások érik majd, más­­más szokásrendszerből ide kerülők visel­kedését, magatartását úgy összehangol­ni, hogy a szocialista életmód követel­ményeinek megfeleljenek — következetes munkát, figyelmet igényel a nőszervezet­től. Miért éppen a nőszervezettől? Mert a magatartásformák, viselkedésnormók, szokásrendszerek kialakulásában és ki­alakításában mindig a nőké volt a döntő szó, a főszerep. Mit jelent ez majd Bő­sön? Hogy tartalmason töltse a fiatalság a szabad időt, hogy a sok fiatal között szövődő kapcsolatok? felelős párválasz­tássá váljanak a Kis családi iskola se­gítségével. Hogy a szülők és az iskola kapcsolata biztosítsa a gyerekek egy­irányú nevelését, hogy az őslakosok se=­­gitsenek beilleszkedni az újaknak a csal­lóközi környezetbe jószomszédi, baráti figyelemmel . . . Ha belegondol az em­ber, érzi a súlyát, a bonyolultságát és a jelentőségét ennek a feladatnak. Talán éppen ezért esett a választás Demián Margit pedagógusra - aki Patasi Máriá­tól, az eddigi elnöktől most átvette a „stafétát". Hogy éppen a nevelés csa­ládi, iskolai — közös — és egyéni, sajátos női feladatait szakértelemmel hangolja össze, hogy a szabad idő hasznos eltöl­tésében új utakat mutasson. Csicsai Elvi­ra, aki a CSEMADOK helyi vezetőségé­nek is tagja, segít majd összehangolni a kulturális tevékenységet a két szervezet között. Csicsai Klára pedig jó szervező­­képességével járulhat hozzá, hogy a sa­játos feltételek között is megállják a he­lyüket. Amit tanácsként útravalónak adhat ne­kik az ember: egy nagy falu nőszerve­zetének rendkívül sokszínű, sokrétű mun­kát kell végeznie. Az állami gazdaság dolgozóit, az üzemi munkásokat, a pe­dagógusokat vagy a háziasszonyokat nem minden tevékenység érdekli egy­formán. Szakkörökkel, különféle tanfolya­mokkal, előadássorozatokkal, vitaestek­kel, olvasómozgalommali— ki miben érzi, hogy újat kap, valamit tanul - kell olyanná válnia, hogy egyre többen talál­ják — keressék — meg hozzá az utat. Igénybe kell venni ehhez az egyre na­gyobb felkészültséget követelő munkához a járás szakelőadóit, népművelőit — ezért is kap hangsúlyt a szervezés. A figyelem, a segítő szándék a járás részéről adott - a nőszervezet sem nélkülözheti ugyan­ezt — és hogy Haizok Mária a nőszövet­ség járási titkára is részt vett a bősiek évzáróján, azt bizonyítja — nem is fogja nélkülözni. AZ ALSÓSZELI (DŐLNÉ SALIBY) alap­szervezetnek tíz évvel ezelőtt csupán ötvenhat tagja volt. Ma 220 tagja van. Mit bizonyít ez? Hogy megnőtt a szerve­zet vonzása, tekintélye. Hogyan kezdték? A legősibb, lelkűk­ből fakadó módot választották: elkezd­tek együtt dalolni ... Ez így túl egysze­rűen hangzik — pedig így volt. Dalolás közben összehangolódnak az emlékek, kedvek — szándékok. Aztán beszélgettek, önmagukat keresték, látták meg - lel­ték meg az irodalom tükrében. Mennyi félénk és lelkes kérdés az olvasótalálko­zón Dávid Terézzel! Majd a fánkból. Ebben nem is az volt a legérdekesebb, hogy bált rendeznek, hanem hogy közö­sen vásárolt lisztből, összegyűlt tojásból együtt sütötték a kosárnyi fánkot. Meg is sértődött, aki véletlenül nem kapott meghívót ezekre a bálokra! A nónoi éneklöcsoport hírneve messze túlszárnyalta a falu határát, jó lenne, ha a következő évek új feladatait is olyan sikerrel teljesítenék, mint az eddigieket Vagy a kézimunka-tanfolyam — meg a kiállítás. Varrótanfolyam — szintén kiállí­tással, hidegkonyha — ez is kiállítással egybekötve, és a tánciskola, közös szer­vezésben a Jednotával. És itt álljunk meg egy pillanatra — mert ezt mindenütt meg kell tanulniuk az asszonyoknak: a fiatalok számára is vonzóvá tenni a nőszervezeti munkát. Itt — szinte észre­vétlenül azzá vált. Először csak meg­kérték a lányokat: segítsetek. Aztán — viszont-segítettek. De miért csak a lányo­kat említjük? A közös rendezvényeken ott voltak a fiúk is - és a férfiak! A nép­dalestek, az ünnepek és évfordulók, ame­lyeken a falu munkásmozgalmi dalait adták elő, a nyugdíjasok köszöntése — már hagyomány. Vagy vegyeskaruk, amely nélkül nincs polgári temetés. Emberséggel, szeretettel előkészített ren­dezvények: például az első választókat a SZISZ és a nőszervezet virággal fogadta az urnák mellett. A bevételből vásárolt abroszok, amelyeket a kultúrotthonban rendezett lakodalmakra már bevett szo­kás — kölcsönadni. Vagy az ifjúsági klub kulturált szokásainak kialakításában a szervezet érdeme: alkoholmentes italo­kat, frissítőket a nőszervezet megbízott tagjai árusítottak a klubesteken. És leg­utóbb a világnézeti nevelés előadás­­sorozata, amelyben huszonketten vettek részt: - próba volt a legigényesebb munkaformából. A visszhangja azt bizo­nyítja — folytatni kell. Pedagógusok, népművelő, szövetkezeti tag, képviselőnők, üzemi dolgozók és háziasszonyok igyekezete, igénye tette ennyire sokrétűvé a szervezet munkáját. Most - ahogyan maguk között mondják - megfiatalították a vezetőséget. Mészá­ros Gizellától Szoksz Zsuzsa vette át az elnöki tisztséget, gondokat, hogy a gaz­dag, rendkívül tartalmas időszak ered­ményeire építsen. A régiek tapasztalata és az újak igyekezete bizonyára méltó folytatást biztosít az alsószeli nőszervezet munkójónak-H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Fotó: Nagy László és Dusza István N01»

Next

/
Oldalképek
Tartalom