Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-30 / 22. szám
A gyermekjogok kiáltványa 2. pont: A gyermek különleges védelmet élvez. A törvény és egyéb intézkedések adjanak neki alkalmat és eszközöket ahhoz, hogy mind fizikailag, mind lelkileg, erkölcsileg, szellemileg és szociálisan egészséges és normális életet éljen, szabadon és emberhez méltón. A törvényhozás legmagasabb mércéje e téren a gyermek érdeke. le. A gyáros azt állította, hogy pusztán humánus meggondolások vezérelték, amikor ezeket a gyerekeket dolgozni hagyta, mert így akart segíteni szüleik nyomorán. Amikor 5000 márka pénzbírságot szabtak ki rá, felháborodottan „baloldalisággal" vádolta a bírót. Csak egyetlen példa a megszámlálhatatlan közül, hiszen Nyugat-Németországban több mint egymillió vendégmunkás él. Családjaikban évente mintegy 45 000 gyermek lép serdülőkorba, az ún. produktív életkor küszöbére érve. Ott úgy nevezik őket, hogy a „vendégmunkások második nemzedéke". Ök azok, akiket egyetlen szociális réteg sem fogad be, akik a tanulás, szakmai képzés legcsekélyebb lehetőségétől is meg vannak fosztva, nem is szólva munkábalépésük problémájáról. És számuk egyre nő: az 1976-os adatok szerint minden ötödik újszülött az NSZK-ban — idegen. Német kortársaiktól teljesen elszigetelten, diszkriminálton cseperednek fel, hiszen szüleiket sem fogadták be soha, és családjuk anyagi körülményei sem olyanok, hogy egy német átlagszülő ne tiltaná el tőlük a saját ivadékait. Csak egymással vagy egymás között barátkozhatnak, s ennek a gyermekkornak a boldogtalanságában, nem lévén akárcsak egy osztálynyi iskolájuk sem, anyanyelvűket is elveszítik: ők mór valamilyen beszélik a nyelvet, csak törik azt a kevés szót, amennyi az itt-tengődéshez elegendő. És mihelyt csak valahogy elbírják, munkába állítja őket is. Azaz állítaná, ha lenne hova, vagy ha időközben nem lett ö is munkanélküli. A „gazdasági csoda" éveiben még csak elfogadták őket, mert utóvégre segítettek többet termelni. Ma viszont, amikor ádáz élet-halál harc folyik minden munkahelyért, egyre jobban gyűlölik őket. Mert a vezetőség kezében egy ideig ők voltak az ütőkártya — akik kevesebb bérrel is beérték. Egy ideig. Aztán ők is ezrével duzzasztották a munkanélküliek tömegeit. Először a maguk zsugorgató életmódja és hazulról hozott törvényeik, most a nyugatnémet átlagpolgár irgalmatlan gyűlölete zárja őket a nagyvárosok peremén hevenyészve összetákolt gettóik látható és láthatatlan falai közé. Ám gyermekeiket már nem tudja visszatartani semmi, hogy ne csatangoljanak el, ne essenek áldozataivá az alvilágnak, ne váljanak belőlük bűnözők, néhány márkáért kis kábítószercsempészek, betörők, tolvajok. Az NSZK jogra épülő államában a legjogfosztottabb páriák. Bonnban már az 1975-ös hivatalos adatok szerint 50 ezer esetben szegték meg a gyermekmunkát tiltó törvényt, zömében a vendégmunkások gyermekeinek esetében. Ezek a görög, török, spanyol, olasz gyerekek tíz vagy még több órát dolgoznak naponta éhbérért. A westfáliai Baratzhausen játékgyárban két éven keresztül alkalmaztak még a tizenegyedik életévüket is alig-alig betöltött gyerekeket. A csomagolórészlegen több mint 5000 munkoórót dolgoztak furcsa, többnyire spanyol, török, olasz, arab és német szavakból összeálló keveréknyelvet beszélnek. Hivatalos adatok szerint 60 százalékuk még az alapiskolát. sem fejezi be, mert ennyire nem bírja a német nyelvet, de anyanyelvét sem. Annak a körülbelül 45 ezer, már munkát vállalható fiatalnak 80 százaléka munkanélküli, négyszer több, mint a munkanélküli nyugatnémet fiatalok. A szakértők feltételezése szerint 1981-ben már 225 000 spanyol, jugoszláv, török és olasz fog munkára várni. Boldog gyermekkor? Gondtalan ifjúság? összemosódó, tépett álomfoszlány, csak annyi, csak olyan, mint annak a régi, kicsiny perzsaszőnyegnek a maradványai, amit a szüleik otthonról hoztak. Vajon honnan is ... ? LÁNG ÉVA
