Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-23 / 21. szám
J\ KŐríYV PimDEMKIÉ A SZLOVÁKIAI NÖSZÖVETSÉG ELSŐ ORSZÁGOS SZEMINÁRIUMA A MAGYAR O LVA S 0 M O Z G A L O M AKTIVISTÁI SZÄMÄRA Emlékezetem régi képekkel tolakszik olvasómozgalmunk jövőjét kutató gondolataimba. A falu, a szükség szigorú munkafegyelme szórakozásnak, fényűzésnek tartotta az olvasást. Hányszor ugrasztottá fel mellőle a könyvre túlságosan rákapott gyereket a szülő kötelességre nevelő felszólítása: vizet hozz, fát hozz, etess meg, mosogass el . . . és hányszor kellett sietve fiókba, szekrénybe vágni, éppen csak rápillantva, melyik oldalon szakítanak el Nyilas Misitől, Nemecsektől, Némo kapitánytól vagy Ábeltől. Hogy aztán este, amikor mindenki alszik, a dunna alatt, zseblámpával újra megkeresse azt az oldalt az ember, úgy lapozva, nehogy meghallják. És lehetett olvasni padláson, kazal tövében, libaőrzés közben, ólban, fán. Internótusi fürdőszobában lámpaoltós után, az ablakba hajló neonlámpa fényében, iskolában a pad alatt... És a könyvre áhítozó asszony hogyan olvashatott? A gyermekkor szokásai, beidegződött félős mozdulatai még erősebbek lettek. Rántáskeverés közben, gyermeket altatva a fiatalasszony, az édesanya is bele-belekóstolt a könybe. De ha nyílt a kapu, zörrent az ajtó, párna alá. fiókba, szekrénybe suttyantotta. Mert ha meglátja szomszédasszony, az anyós, a nagymama, a régimódi családtag, a szenteltvíz se mossa le róla, hogy lusta, hanyag, hogy csak a szórakozáson jár az esze. Aki falun nőtt fel, falun vagy kisvárosban — idősebbekkel egy fedél alatt — él, annak nem idegenek ezek a képek, nem ismeretlenek ezek a nézetek, szokások. Ezért ők jártak az eszemben, rájuk gondoltam elsősorban, amikor nevet, célt adtunk mozgalmunknak. Legyen a könyv mindenkié! Azoké is, akik csak titokban mernek olvasni, akikre még mindig rászól valaki a családban, hogy hasznosabb dologgal foglalkozzanak . . . Ehhez nem volt elég a mozgalom meghirdetése. A jó módszertani előkészítés, az olvasmányok tartalmának ismertetése. A társadalmi közvélemény egyértelműen sugározza az igényt: a könyv eszköze személyiségfejlesztésünknek, szellemi egyenjogúságunk kiteljesítésének. Könyvkiadóink, könyvterjesztőink, könyvesboltjaink, újságok, folyóiratok kínálják, ajánlják az olvasnivalót. Eljuthat, el kell jutnia mindenkihez. De a hagyományok megváltoztatása, a szokásrendszerek átalakítása, korszerűsítése segítségünk nélkül sokkal lassúbb lenne, mint amilyen az idő, a fejlődés diktálta iram. Feladat, kötelesség: tehát hasznos munka, tevékenység a könyvolvasás. A rádió, a tévé, a sajtó mellett ez is nélkülözhetetlen ma már. Ahogy a tévét együtt nézi, a rádiót együtt hallgatja, a napi híreket együtt beszéli meg a család, a könyv, a szépirodalmi művek olvasása is lehet közös program. Hogy azzá váljon, az legyen, elsősorban az édesanyák kezébe kell a könyvet adni. Ennek módját, lehetőségeit beszélte meg 1979. május 4-én a Szlovákiai Nőszövetség KB megbízásából a nőszövetség magyar olvasómozgalmóért felelős tanácsadói testület, az aktivisták és tisztségviselők, akik Dél-Szlovákia járásaiban irányítják, szervezik az olvasókörök munkáját. Emília Jalsovská, a Szlovákiai Nőszövetség KB dolgozója üdvözölte az országos szeminárium résztvevőit, Zlatica Funkovót, az SZLKP KB dolgozóját, Tóth Gézát, az SZSZK kormánya Nemzetiségi Tanácsa Titkárságának dolgozóját, Gurszki Zsuzsát, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzulátusónak alkonzulját, a csehszlovákiai magyar szerkesztőségek képviselőit, az írókat, költőket, a közreműködő művészeket. Majd az olvasómozgalomba besorolt könyvekről hangzottak el ismertetések, Kövesdi Szabó Marika szemelvényeket olvasott fel, Boróros Imre a csehszlovákiai magyar költők alkotásaiból összeállított Homokóra című műsorából adott elő egy részt. Zalabai Zsigmond a csehszlovákiai magyar irodalom önismeretünket gazdagító szerepét méltatta. A délutáni vitában a legjobb olvasókörök vezetői szólaltak fel. Ismét hangsúlyozottan került szóba, miért szükséges, hogy egyéni jelentkezéssel tartsuk nyilván olvasómozgalmunk tagjait. Miért akarjuk, hogy minden családnak saját könyvespolca, könyvtára legyen. Hasznos tapasztalatok hangzottak el arról, hogyan működhetnek együtt könyvtárosok és olvasómozgalom-szervezök, hogyan szoktathatja olvasásra a pedagógus nemcsak a gyerekeket, hanem a szülőket is. Nagysikerű író-olvasó találkozókról beszéltek aktivistáink — és a szemináriumon részt vevő írók. Duba Gyula és Tóth László, Kovács Magda és Tóth Elemér éppúgy megígérték, hogy segítik mozgalmunkat, mint a Madách könyvkiadó munkatársai. Hagyományt teremtő szándékkal rendeztük meg ezt a szemináriumot éppen a Dunamenti Tavasz napjaiban. A nőszövetség Dunaszerdahelyi JB otthont adott mozgalmunk tanácskozásának, Zlatica Funková szavai biztatást, Emília Jalsovská segítőkészsége lendületet további munkánknak. Szilvássy József, az Új Szó munkatársának szervezése biztosította a rendezvény jó színvonalát. Azzal az érzéssel köszöntünk el egymástól, hogy valami szép, valami hasznos építését kezdtük el. Nőszövetségünk negyvenezer magyar nemzetiségű tagsága igényeiben, tudatában. Hogy sokan vagyunk, s tudjuk mit kell tennünk, hogy a könyv mindenkié legyen! H. MÉSZÁROS ERZSÉBET