Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-05-16 / 20. szám

LÁNG ÉVA

Az gusCjmmzi haláltábor életben maradt gyermeWoglyal. A»-teívére|0uiz»etlenül a város és a haláltábor felszabadítása Ajk készült. ”

Múltunk idejének melységeibe merülve, agyközpontjaink depotjának rétegeibe ágyazva önálló életet élnek emlékeink: fényük és színük váltón melengetik vagy megdidergetik lelkünket, ha tudatunkba idézzük őket. Népeknek és nemzeteknek is van emlékezete, kollektív emlékezete, a közös életút, közös sors mítoszokba és eredetmondákba szépülve él bennünk tovább. És a háborúk emléke is kitörölhetetlenül. súlyosan, feketén, riasztón él az emberiség kollektív emlékezetében.

Sokszor gondolok rá és töprengek: hogyan emlékezünk a második világháborúra? Lehet-e már, szabad-e már csak az életünkért életet áldozó hősökre emlékeznünk? Szabad-e, lehet-e csak a hálás kegyeletre nevelnünk gyermekeinket és unokáinkat? Nem, a letisztult pietás ideje még nem jött el. Jelenkorunk realitásai arra kényszerítenek, hogy a gyűlöletet, a fasizmus iránti gyűlöletet is ébren tartsuk:

. . . mert egyáltalán felmerülhetett a hitlerista háború bűnök és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények elévülésének kérdése, holott itt nem a győzteseknek a legyőzőitekkel szembeni megtorlásáról van szó — mint azt egyes helyeken Nyugaton bizonygatni próbálják —, hanem az általános emberi erkölcs és jog tiszteletben tartásáról mind a nemzetközi kapcsolatokban, mind az egyes országok életében:

. . . mert az NSZK-ban sok történész és publicista megkísérli úgy beállítani a német fasizmus korszakát, mint ami semmiben sem különbözik más történelmi koroktól, úgymond, voltak ugyan hibái és fölösleges kegyetlenkedések is előfordultak, de nincs értelme ostorozni a múltat, holott nemcsak egy nemzeti militarizmus expanzív, hódító háborúja volt ez, hanem a háború kitörése előtt több évvel a legapróbb részletekig^ megtervezett népirtás a germán faj úgyszintén pontosan megtervezett kitenyésztése érdekében :

. .. mert Olaszországban fékezhetetlenül garázdálkodnak az újfasiszta terrorcsoportok, embereket gyilkolnak és csonkítanak meg és minden normális ember számára értelmetlen pusztító ösztönnel az egyetemes emberi kultúra ellen támadnak: nemrég a római Capitolium homlokzatát robbantották fel, joggal kérdezzük döbbent felháborodással, mi jön még?

. . . mert világszerte a nemzetközi imperialista körök védőszárnyai alatt még nyugodtan élnek és jó anyagi körülmények között élvezik életünk alkonyát a tömeggyilkos háborús bűnösök. Mint Louis Darquier de Pellepoix, a fasisztabarát Petain kormány „szakértője a zsidókérdés megoldásában”. Tavaly novemberben egész Franciaországot megrázta a vele készített interjú. A .zsidókérdés főbiztosa” 75 000 francia zsidó Oswiencimbe való deportálásáért felelős. Távollétében 1947-ben halálra ítélték, de eddig egyetlen francia kormány sem kérte kiadatását. És 1968-ban szép csendesen kegyelmet kapott. Az interjúban kifejtette, hogy ha ma kellene választania, semmit sem tenne másként. Kifejtette: a koncentrációs táborok, gáz-