Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-09 / 19. szám
DÉNES ZSÓFIA amxim I M II A — Indulunk, húgom, nagy sétára megyünk a kertekbe. Nem közönségesek ám ezek a kertek, hanem kincses szépek és megcsodálni valók, merthogy Loróntffy Zsuzsanna, hites uram igoz szívű nagyanyja tervezte, gondozta, istápolta őket. — Tudjad meg, ott nemcsak minden fűszerszám, minden zamatot, jó ízt, illatot adó értékű megterem, de a gyógyfüvek is mind, könnyű és nehéz betegnek, amitől meggyógyulnak, Loránttffy Zsuzsánna nagy asszony volt óm! Bárd és bölcső Tíz év. Tíz hosszú év. Huszonkét éves volt, amikor férjhez ment. Most harminckét esztendős. A tükörre esik tekintete. Ez a fehér esik itt a homloko közepétől végig, sötét hajában ezalatt nőtt. Azon az éjszakán, mikor kivégezték apját. Hat évvel ezelőtt, 1671. április utolsó éjjelén. Azóta meghalt anyja — nyomorban és elhagyatottan —, meghalt elsőszülött gyermeke, György, meghalt az ura is. Az ura ez idén nyáron, július nyolcadikán. Felutaztak Makovicára, hogy házasságuk tízéves fordulóját megünnepeljék. Ott maradtak a tavaszon át. A gyönyörű hársfasor fenn, a várkápolna előtt hogy illatozott! A várkápolnában, ahol esküdtek, ott nyugszik ideiglenes sírjában a fiatal fejedelem. amíg el nem szállíthatják Kassára, a jezsuita rend új kéttornyú templomába, melyet ő, Ferenc és anyja építettek. De nem viheti addig ónkoporsóját kívánt nyughelyére, amíg az újult erővel kitört belvillongósok valamennyire el nem ülnek. Az országutakon végig megtámadhatnák őket. Messze az út Makovicától Kassáig. És nagy fejedelmi temetést szánnak neki, anyja is, Ilona is, bár addig volt csak Ferenc Erdély tényleges fejedelme, amíg jogara helyett a katolikus hitet nem választotta. A protestáns Erdély protestáns fejedelmet követelt. Rákóczi Ferenc, aki apja hősi halála után anyjával együtt katolizált, nem cserélt vissza hitet Erdélyért. így lett két rövid uralkodású fejedelem után Apafi Mihály Erdély fejedelme. Ilona, mikor a temetés pompája kérdésében kivételesen egy szándékon van az öreg fejedelemasszonnyal, talán-talán valamit jóvá szeretne tenni, amivel adósa maradt urának. A harmincesztendős férfi, aki mindvégig imádta őt, már elment. Hirtelen betegedett meg, hirtelen halálozott el, és házasságuk tíz éve alatt őt Ilona miatt igen sok baj érte. Az ö családja vitte összeesküvésbe, ezen keresztül anyagi romlásba. Igaza van Báthori Zsófiának: legalább temetése legyen fejedelmi. A harmincéves elment, és ő, Ilona, itt maradt. Ennyi mindenkije odaveszett, és ő él tovább. Lehet-e mindezt túlélni? Lehunyt szemmel merengett maga elé, de most ijedten nyitja ki szemét, mohón keresi te; kintete lábánál játszó leánykáját, bölcsőben alvó kisfiát... Juliánná, Ferenc. Kisleánya négyéves, fia öthónapos. Minden elviselhető, mikor egy anyának két ilyen gyönyörű gyermeke van. Két drága, árva gyermeke, kinek ő mindene, támasza, gondozója, gyámja és jószágőrzője vagy mindez talán semmi — csak édesanyja. Akkor minden mást el lehet viselni, el kell viselni, túl kell élni. Csak ez a kettő maradjon meg szívének, hogy legyen akit életénél is jobban szeressen. Mert éppen csak azt nem lehet: szeretet nélkül élni. Talpig gyászban ül, keszkenőt hímez, lábával ringatja a bölcsőt. — Oriska! — szólal meg. A szőke leány meglebbenti a függönyt. Az ő orcát is meghúzta a letelt idő. Kék szemét sötét udvar gyűrűzi. De tekintete a régi, amikor Ilonára néz. — Parancsol nagyságod? — Vigyed sétálni Julinkát. Könnyű kabátot adj reá, meleg van. Ebédidőre legyetek itthon. — Igenis. Utánuk néz. Hogy állt mellette ez az egyszerű teremtés a nehéz napokban, az elviselhetetlen órákban. Mennyire szavak nélkül, súly nélkül, mégis úgy. mint az éltető levegő. Nehéz napok. Ott kezdődött legelején a baj, amikor szétesett, szétzüllött, mondhatná kemény szóval: szétrothadt az az egész szerencsétlen összeesküvés. Ö itt ült Sárospatakon, mindenen kívül maradt, ő asszony. Nem volt szava, hogy atyjának, nagybátyjának kétes órában véleményt mondhasson. Mert ő talán mindig hallotta volna, hogy Miklós bán mit tanácsol az ő egyenes jellemével. Itt csupa zűrzavar volt minden. Kapkodás, árulás és árulkodás folyt az urak között.— így véli; azokból, amiket hallott, ezt kell meg-^ állapítania. Stubnyá után más tanácskozások következtek a Felvidéken, s ahogy az már lenni szokott, minden egyes úr a maga érdekét kereste. Amikor nem bíztak többé a felkelés sikerében, mert megtudták, hogy az udvar is értesült terveikről, akkor egymás hegyénhátán árulták el egymást a szövetkezett urak. Hol az érsekprímáshoz, Szelepcsényihez, hol az udvarhoz menesztettek egy-egy okmányokkal felszerelt szerzetest. Nádasdy Ferenc, Magyarország leggazdagabb nagyura, aki abban a reményben csatlakozott a szövetkezett urakhoz, hogy a nagybeteg nádor halála után vele tölti majd be az országgyűlés a megüresedett nádori széket, az első órától kettős játékot játszott. Azért akart ő beavatott lenni, hogy mindent beórulhasson Bécsben őfelségének. Amit több órás kihallgatáson — ahogy ennek utóbb híre kelt — valóban meg is cselekedett. Utána pedig az ő apja. Zrínyi Péter is. Az ő szegény, megtévedt apja, mintha az udvartól tanulta volna el a hamis játékot. Amit ma mondott, azt megszegte holnap, de ugyanígy cselekedett a császár is. Senki szava sem ért semmit. . . Végül az törte ki apja nyakát, hogy követ útján Kandiában felajánlotta a töröknek adó mellett Magyar- és Horvátországot, azzal a feltétellel, hogy őt tegyék fejedelemmé. Ilona a fejét rázogatja. Ügy véli, akkor már elvesztette apja a fejét. Ezt az ajónlkozását fegyveres felkeléssel támogatta, és első hőstette volt, hogy Miklós bán fiatal özvegyét, második feleségét, a bécsi Lobi Zsófiát német származása ürügyén Csáktornyából kizavarta. — Ö, jaj! Hangosan kiáltott fel, de öszszerezzent, vajon nem ébresztette-e fel kisfiát. A bölcső fölé hajlik, aggódva kémleli a virágarcot Nem, Ferkó nyugodtan alszik tovább, és virrasztó anyja tovább fűzi gondolatait. Még nagyban durrogtak a várágyúk, és zajlott a csetepaté a császáriakkal Horvátországban mikor Zrínyi Péter maga jelentette fel hadikészülékeit, előbb egy osztrák gróf, majd a zágrábi püspök által. A feljelentés természetesen azt jelentette: egyezkedj, császár, és én leteszem a fegyvert, de ígérj nekem minél többet — összeesküvő társaim rovására. Hanem Lipát császár akkor megelégelte a dogot. Annál is inkább, mert hirtelen a Felvidék is csatlakozott a Délvidékhez. A felkelők az ő hites ura. Rákóczi Ferenc mellé Bocskai Istvánt — az egykori nagy Bocskai fejedelem dúsgazdag családjából való sarjat — választották meg fővezérnek. Rákóczi maga azzal kezdte a fölkelést, hogy Patak várában nála vendégül időző Starhemberget — Tokaj német városparancsnokát — elfogatta. De nem erről van most szó, hanem sajnálatosan arról, hogy valamennyien, akik belekeveredtek, milyen irtózatosan megadták az árát. Nemhiába írta dühösen a császár: úgy rákoppint majd az urak kezére, hogy a fejük is leesik belé. Le is esett. A felkelés jóformán el se kezdődött, hogy» a császáriak már leverték. Zrínyit, Frangepánt, Nádasdyt német törvényszék elé állították. 1671. április havában Nádasdynak a bécsi városházán, Zrínyinek és Frangepánnak Bécsújhelyen vették a fejét. Zrínyi Ilona összerázkódik. Feje előrekonyul, keze összekulcsolódik, mintha imádkoznék. Halk kopogtatás riasztja fel az előcsarnokba nyíló ajtón. Ki zavarja? — Lehet! — ejti félhangosan. Egyik hajdúja lép be. — Megbocsátani kegyeskedjék, de várják nagyságodat. Bécs városából, Eperjesről és Nyitráról jött futár. A leveleket személyesen csak nagyságodnak akarják átadni. A regéci és tállyai intézők is várakoznak jelentésükkel. — Megyek, Esvány, megyek. Csak előbb szaladj át az öregasszonyhoz, idejöjjön tüstént palotámba, magára ne maradjon a fiú . A fiú, II. Rákóczi Ferenc. Hát van olyan futár, várparancsnok vagy intéző, kiért ő magára hagyná a gyermeket? (folytatjuk) STANISLAW JERZY LÉC Fésületlen gondolatok Elgondolkoztató, hogy ugyanazon a tűzön égették el Giordano Brúnót, amit Prométheusz lopott el az istenektől. A bolha sem örömében ugrál. Minél gazdagabb az ember fantáziája, annál szegényebbnek érzi magát, Átlátok rajta, tudom, ki áll mögötte. A veréb a sasok kalitkájában is szabadnak érzi magát. A liliputiak országában csak nagyitóüvegen keresztül szabad az uralkodóra nézni. Freuddal álmodtam. Mit jelenthet ez? A hóhér nem akart kezet mosni a kivégzés után: „Mégse vagyok én Pilátus!” — kiabálta felháborodva. A legnehezebb megoldani a gordiuszi rejtélyt, ha a saját fejünk van belekötözve a csomóba. És mi van. ha semmi új a nap alatt? Fájdalommal jár a szülés, különösen ha felnőtt korában szüli meg önmagát az ember. A föld — pont egy kérdőjel alatt! Az emberek régebben közelebb voltak egymáshoz. Mi mást tehettek volna? A fegyvereik nem hordtak messzire. A humanizmus túléli az emberi nemet! Meggondolkoztató, hogy nemcsak a sajtóhiba változtathatja a „racionalizmus”-t „nacionalizmus”-sá. Újdonság: láthatatlan szájkosár. Azt mondják: „Halott már!” És megölik. Elfogadni a babérkoszorút annyit jelent, mint áruba bocsájtani fejünk méreteit. Végtére a legjobb lövészeknek sem kell ismerniük a célba vett fejek kaliberéi. Az ember mégiscsak tökéletesebb a gépnél, mivelhogy egyedül is el tudja adni önmagát, A törvények nem ismerete nem ment föl a felelősség alól. De az ismerete gyakran. Találkoztak a pigmeusok az óriásokkal. „Egyenlők vagyunk egymással!” — mondják. „Igen” — válaszolták a gigászok. Ki tudja, mit fedezett volna föl Kolumbusz, ha nem állta volna útját Amerika. Amerika fölfedezése nem az amerikaiak érdeme. Szégyen! Nem minden tojásból bújik elő egy Kolumbusz. Idővel a kutyák láncaikkal ugatnak. Magasra tartotta a zászlót, nem akarta látni. A hóhér általában álarcban lép elénk — az igazságéban. Vakok közt az egyszeműek is megvakulnak. Kár, hogy Káin és Abel nem sziámi ikrek voltak. Azok, akik túlnőttek korukon, gyakran lehajtott fejjel jártak. Ne káromkodj, ha nem hiszel! Légy realista: ne mondj igazat! Idővel a babérkoszorú gyökeret ereszt a fejbe. Szezám, tárulj — fci akarok szállni! Ha az emberevők késsel és villával esznek, az már haladás? Ha nem fúj szél, a szélkakas is jellemes. Minden isten halhatatlan volt. Az, hogy meghalt, még nem bizonyítéka annak, hogy élt. Ha el akarod rejteni az arcod, lépj ki az utcára meztelenül. Kezdetben volt a Szó, végül pedig a Frázis. Amikor a pletykák megöregszenek, mítoszokká válnak. Ne légy sznob. Ne hazudj soha, ha az igazság jobban kifizetődik. Még a hallgatásában is nyelvi vétségek voltak. Másképp illatozik a széna a lovaknak, és másképp a szerelmeseknek. Élni nemigen egészséges. Aki él, meghal. A gondolkodáshoz ész kell, az emberről már nem is beszélve.
