Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-18 / 16. szám

KI TUD TÖBBET A CSILLAGOKRÓL? A párkányi (Stúrovo) papír­gyár szakiskolájából sokan be­kapcsolódtak az Amatőr Csilla­gászok Egyetemének versenyébe. Tőlük kaptuk a meghívót a ve­télkedőre. amelyet az űrhajózás napja tiszteletére rendeztek. A négy éve működő szakkör veze­tője Vanlc Ernő nevelő-pedagó­gus:- Minden évben megrendez­zük az amatőr csillagászok ve­télkedőjét. Év közben pedig ki­járunk a Kovácspataki-hegyekbe, tájékozódunk a természet törvé­nyei szerint, megfigyeléseket végzünk. Az igazi öröm még csak ezután vár a kör tagjaira, mert nemrég megkaptuk az ógyallai (Hurbanovo) készítésű MDN- 120-as csillagászati távcsövet. Aki már látta egyszer a csilla­gos eget téves övön keresztül, az tudja csak igazán, milyen cso­dálatos a mi kozmikus világunk. A kör tagjai általában szeretik a természettudományi tárgyakat és ez meghatározza a pálya­­választásukat is.- Mi újat ad egy-egy vetélke­dő a diákoknak?- Felfrissíti ismereteiket és a győztesek elkerülnek a prágai, budapesti, hlohovecj csillagvizs­gálóba. A szurkolók pedig sok­sok érdekeset hallanak a világ­mindenség titkaiból, a csillagá­szat történetéből, és ha kedvet kapnak, közénk állhatnak. Az iskola klubhelyisége a ve­télkedőre különös ruhába öltö­zött. A kiállítópanelra felkerül­nek az űrkutatás legérdekesebb felvételei, egy-egy könyvbontó­lap. amit minden amatőr csilla­gász haszonnal forgathat. A dia­vetítőben galaxisok, csillagké­pek különös, ritka felvételei vár­tak vetítésre. A vetélkedőben kilenc három­tagú csoport versenyzett. Az öt forduló után elmondhatjuk, hogy a vetélkedő nemcsak érdekes volt, hanem izgalmas is. Régi korok csillagászainak életéből, a naprendszerek, tejútrendszerek titkaiból, az űrhajózás történeté­ből sok újat hallhattunk. Az eredmény végül is így ala­kult: Az ötödik csoport (Fábik László, Barbolyás Róbert Szabó Pál) Prágába tesz négynapos kirándulást ahol megtekintik a város nevezetességeit a műszaki múzeumot, a csillagvizsgálót. A hetedik csoport (Hálán iaroslav, Vojtech Igor, Herzog Lajos) pe­dig a budapesti csillagvizsgáló­ba látogat el. A többiek a hlo­­hoveci csillagvizsgálót látogat­ják meg. azonkívül sok szép és értékes könyv, csillagászati tér­kép tulajdonosai lettek. A pa­pírgyár gazdagon jutalmazta a szakiskola nyertes diákjait KEDVES VERSENYZŐK! Bérkertünk versenyünk végéhez, összesen tíz szekrényt keltett beküldeni ahhoz, hogy a nagy nyeremények sorsolásában részt vegyenek. A több ezer levél feldolgozása már javában folyik. A nyertesekre több értékes díj vár. Többek között: szerkesztőségünk fődija, az ógyaltai (Húr­ban ovo) csillag vizsgáié Intézet által készített MDN—120-ac jelzésű csillagászati távcső és ennek az intézetnek az ajándéka: ötszemélyes társasutazás a szlovákiai ifjú csillagászok tábo­rozására, amelyet 1979. június 30. — július 7-ig tartanok Bystrá pri Brémában. Továbbá a pár­kányi (Stúrovo) papírgyár szakiskolájának külön ajándéka: öt személyre szélé négynapos prágai út. 1979. május 24. és 27. között. A sorsolást o csitizközi Kilencéves Alapiskola amatőr csillagászati körének meghívására Csiliz­­radványon (Cd. Radvan) tartjuk. A sorsolás eredményét lapunkban közöljük. Minden versenyzőnknek sok szerencsét kívánunk I Felfogni a felfoghatatlant Amatőr csillagászok vetélkedőién vet­tem részt, és — furcsa módon - öreg szomszédunk, Eszter néném jutott eszem­be. Mintha az ember életében megválto­zott volna valami. Tulajdonképpen akkor döbbentem rá, amikor Eszter néném mondta ki, kicsit elmélázva, kicsit bizonytalanul... Egyre kevesebbszer találkozunk. Túl a nyolc­vanadikön egyre ritkábban támaszkodik a kapufára, és szőkébbre fogja a mon­danivalóját. (Bár lehet, hogy mi lettünk sietősebbek.) Számomra valamiképpen ő lett az idő mértékegysége. Azé az időé, amellyel az Emberi értelem haladását mérjük. Szavai időnként hívatlanul fel­törnek emlékeimből. Az ellentéteket, a meg nem értéseket lassanként harmó­niává érleli a majd két emberöHőnyi idő, ami közöttünk van. 03«] A tizedik születésnapomon kezdődött közöttünk az őrök vita. Dobogó szívvel siettem hozzá, hogy az első legyen, aki meglátja születésnapi új ruhámat.- Szép, gyermekem, - mondta Eszter néném nagyon szép. Ebben menj va­sárnap a templomba, és dicsérd isten ne­vét, hogy anyádnak telik új ruhára.- De anyukám lassan spórolta össze a pénzt, és mi vasárnap az erdőbe me­gyünk. megkeressük azt a lát, ahová Mátyás király kötötte a lovát.- Azt akarod mondani, hogy nem jársz templomba? Tán még imádkozni se tudsz, haszontalan gyermek ... Megbün­tet az isten, meglátod... Még sokáig nem tudott belenyugodni, hogy az utcabeli gyerekek nem járnak vasárnaponként templomba. Eszter néném minden újdonságot két­kedve fogadott. A rádióra azt mondta: valaki elbújt benne. A mosógépet két évig nem használta, lélt bekapcsolni. Amikor híre jött a televíziónak, egysze­rűen nem hitte el; de lassanként rabja lett a képernyőnek. Szűkre szabott mikrovilágába minden új betört, nem tudta megállítani az időt. Konok, maradi leifogása ellenére is koz­mikus színfalak kötött zajlik élete, mint mindannyiunké. Rádió, televízió, űrhajó, a konyhájában teflonedény ... Az uno­kája űrhajóst rajzol szabad idejében, és előre figyelmeztette a nagymamát, hogy nézze meg március 13-án a holdfogyat­kozást ... Megnézte. Mint ahogy meg­nézte a tévében a holdra szállást, szurkol az űrhajósoknak a földre szálláskor, meg­ismeri Gagarin mosolygós arcát, tudja, hogy egy évvel ezelőtt repült Vladimír Remek, a csehszlovák űrpllóta. Ilyenkor tavasszal a búcsú meg a hús­vét volt a nagy esemény Eszter néném életében. A minap megkérdeztem: El­­küldi-e unokáit a sokat emlegetett búcsú­ba, és lesz-e nekik új ruhájuk, amiben templomba menjenek? Bölcs közönnyel legyintett: Bolond­ság ... Nem járnak ők már oda. Az a legszebb búcsú, ha mind hazajönnek, és együtt a család... Mintha az ember életében megváltozott volna valami__ Megváltozott. Mostanában úgy mond­juk, a kozmikus korszak küszöbén va­gyunk ... A szónak néha még idegen ize van a szánkban. Eszter néném esetében biztosan. Pedig egy másodfokú egyenlet megoldása lehetetlenebb számára, mint megkülönböztetni az űrhajót a műhold­tól. Azt nem tudja, hol bányásszák a szenet, amivel télen át fűtött, de azt megmondja, mivel táplálkoznak az űrha­jósok odafenn. Már nem hisz a túlvilág­ban, de még megborzong, ha a végtelen­ről esik sió. Es ez a borzongás az emberi értelem fejlődésének akár újabb mér­földköve: felfogni a felfoghatatlant... Felfogni a felfoghatatlant... Ez a gondolat kísérte végig bennem a vetél­kedőt, amelyen részt vettem. A verseny­zők Eszter néném unokái lehetnének. Ismeretszerzésünkhöz hozzátartozik az is, hogy a csillagok titkaiból, a tejútrendsze­rek életéből megtudjunk valamit. Amatőr csillagászati köreink egyre nagyobb teret hódítanak a Hatolok körében. És hozzá tartoznak a vetélkedők is. Csillagászati számokban gondolkodnak, fényévben mé­rik az idő múlását, űrutazásról álmod­nak. Vajon melyik csoportnak szurkolt volna Eszter néném? MEGYERI ANDREA Nagy László (elvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom