Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-03-14 / 11. szám
X о>—4СДнч i* О < Z Van, akiben az olvasás igénye a betűk megismerésének pillanatában feltámad, egész életre szólóan. Minél többet fogyaszt ebből a szellemi serkentőből, annál mámorosabban kívánja. Nő benne az igény a több ismeretre, a tágultabb szellemi légkörre, saját problémáinak értőbb megismerésére, az élet bonyolult összetevőinek világosabb áttekintésére. Idővel ezt a tudást fejlesztő, érzelmet mélyítő, embert formáló tényezőt, eszközt, az olvasást, másokkal is meg akarja ízleltetni. A Szlovákiai Nőszövetség olvasómozgalmának szép elgondolása találkozott a Népkönyvtárak törekvésével. Találóan fejezte ki ezt a célt Éva Frická, a bratislavai Városi Könyvtár idegen nyelvű részlegének dolgozója: — A könyvtár ne zárkózzon be a négy fal közé, hanem vegye fel a kapcsolatot a klubokkal, a munkahelyekkel, a családokkal, a fiatalokkal. — Tudjuk, hogy ezt az elméletet a gyakorlatba is átültette. Fővárosunkban megszervezett néhány olvasókört a magyar nemzetiségű lakosság között. — Tagja vagyok az SZNSZ KB kulturális bizottságának, amely az olvasómozgalmat irányítja. Es mint az idegen nyelvű könyvtár dolgozójának, kapcsolatom van olvasóinkkal, akiknek zöme magyar anyanyelvű. — Nyilvánvalóan így támadt az a gondolata, hogy létrehozzon magyar olvasóköröket is. — Bratislavában speciális a helyzet, más, mint az összefüggő, egységes nyelvterületeken. Itt szétszórtan élnek magyarok, az olvasókörök szervezése is bonyolultabb. A CSEMADOK nőklubjában már kettő megalakult. Bekapcsoltam az oroszvári (Rusovce) és a vereknyei (Vrakuóa) Népkönyvtárat is az olvasómozgalomba. Nehezebb volt az üzemekben a helyzet. Az asszonyok munka után sietnek haza, meg szétszórtan dolgoznak az egyes részlegeken. De csak egyetlen egy aktív, megértő nőre van szükség! A többi már magától megy. így jött létre egy-egy olvasókör a Palma üzemben, a Figaróban, az MD2 cérnagyárban, és most legutóbb némi zökkenőkkel a Matador üzemben is. KÖNYV MINDENKIÉ „Érvelni, hatni, élni“ Az olvasó egyedül lebeg a világ felett... a lelkek titkai kitárulnak előtte, mint egy hárem... S mégis ellenállhatatlan erő készteti, hogy isteni magányát feladja. A meddő és társtalan élvezet nem elégíti ki. Az olvasó beszélni akar olvasmányairól. Leszáll a társakhoz, érvelni, hatni, élni... S talán ez a leszállás teszi magát az irodalmat is azzá, ami: életté... — Mint a központi irányító bizottság tagjának, tudomása van arról, hogy milyen kritériumok alapján állítják össze az úgynevezett kötelező és ajánlott könyvek listáját. — A művek kiválasztásakor fontos szempont: az év aktuális eseményei. Idén például a nemzetközi gyermekévre való tekintettel kapják kézhez a magyar olvasók Szabó Magda Abigéljét és Maróthy- Soltésová Gyermekeimjét. A politikai és a széles körű társadalmi szempont is a kritériuma még a könyvek kiválasztásának. — Milyen módon járulnak hozzá a népkönyvtárak az egész mozgalom sikeréhez? — A könyvtárakkal, könyvesboltokkal és a kiadókkal közösen tárgyalta meg a nőszövetség a realizálás lehetőségeit. Mi röplapokat is adtunk ki és a rádióban is propagáltuk a magyar hallgatóknak ezt az akciót. Bekapcsolódott tanácsadóként a Madách Könyvkiadó is a könyvválasztásba és tájékoztatott a művek megjelentetésének időpontjáról. Az üzemi nőszervezetek vezetőinek átadtuk a kötelező olvasmányokat, melyeket az olvasókörök vezetői szétosztanak a tagok között. Tekintve, hogy a magyar olvasókörök itt Bratislavában csak ősszel alakultak, ők még a tavalyi könyveket kapták. Annái is inkább, mert hiszen csak most, márciusban, a könyv hónapjában ér véget az „olvasóév“. Különben a könyvek járásonként beszerezhetők a Magyar Könyvesboltokban, de központilag is megrendelhetők. És itt vagyunk mi, a kölcsönkönyvtárak. Az olvasókörök működéséről nincs még teljes áttekintés, éppen ezért a nőszövetség központi bizottsága rendez majd egy szemináriumot — tavasz végén vagy nyár elején — a magyar olvasókörök vezetői részére. Módszertanilag megtárgyalják majd a tennivalókat. Hiszen az elolvasott könyvek tartalmának közös megvitatása, azután az írókkal való találkozások szerves részei a mozgalomnak. — A bratislavai idegen nyelvű könyvtár milyen szerepet vállal a továbbiakban? — Kialakult olvasórétegünk van, olyanokból, akik már hosszú évek óta járnak hozzánk, és fiatalokból is, akik már szintén rendszeresen eljönnek. Az a célunk, hogy minél szélesebb körben megszeressék az olvasást. EGY OLVASÓKÖR TAGJAI KÖZT A munkahelyükön, a bratislavai MD2 üzem II. számú üzemegységében ültünk össze néhány szóra. Öröm volt velük találkozni, jólesett beszélgetni, tapasztalni munkában, művelődésben kifejtett igényességüket. Ahogy Marta Paigertová, a nőszervezet vezetője jellemezte őket: Csupa régi munkaerő, akik kötődnek az üzemhez, felelősséget éreznek, együtt élnek a gyárral. — ö is, húsz éve. A kötelező olvasmányokról beszélünk Andics Vilmosné gépolajozóval: — Örültünk, mikor megalakult a körünk. Olvastam eddig is — nagyon érdekelnek az életrajzok — de így legalább közösen is megbeszélhetjük a könyvek tartalmát, ha mindnyájan elolvassuk. Juhos Gusztávné, előmunkás: — Már lánykoromban is, amikor munkásszállóban laktam, rendszeresen olvastunk. Ha nappali műszakunk volt, akkor éjjel, és fordítva. Tizenkét éves (Babits: Könyvről könyvre) koromtól vagyok szerelmese a könyvnek. Otthon bizony petróleumlámpa mellett olvastam, ahogy apámtól meg anyámtól láttam. A fiaim is állandóan olvasnak. Werner Jánosné: — A 2elma című könyv nagyon tetszett. Hogy milyen életük is volt valamikor a nőknek! Az a sok munka, az a kiszolgáltatottság! Dolgozni most is kell, de mégis egészen másképp élünk. Otthon a gépek megkönnyítik a háztartási munkát, és a magunk keresetéből élünk. Az Aranyborjú nem tetszett, csupa csavargóról szól. — Közbeszólnak: — Biztos az a sok szélhámosság nem tetszett, amiket a szereplők elkövettek. Hát taszító is. Egymásnak adták a funkciókat, azután becsapták egymást, mind azért, hogy meggazdagodjon, hatalomhoz jusson. — Sok intrika van benne, de azért ez is érdekes. — Duba könyve, az ívnak a csukák, valóban az életből vett történet. Ahogyan ezt megírta, ez így teljesen igaz — helyeselnek többen is. Valamelyikük közbeveti: — Valamikor de szerettem a Courtsmahlereket! Ma már a kezembe se venném. Azok a szirupos történetek nem tükrözik a valódi életet. — Azért néha elolvasunk valami izgalmasat is... szeretjük a történelmi regényeket... és főleg azokat, amelyek a mai életről szólnak.“ Az olvasottak alapján megindult gondolatsort az idő rövidsége miatt félbe kellett szakítani. Még azt mondták, hogy tovább bővítik a kört. — Ott dolgozik velem néhány Nyitra-vidéki lány, majd szólok nekik, úgyis olyan visszahúzódók. Vállalom, hogy hármat beszervezek — mondta Juhosné. Apró sejtek ezek az olvasókörök, szaporodásuk éltető, jótékony hatású. A lehetőség adott, hogy anyanyelvükön, legbensőbb élményükként találkozzanak a könyveken keresztül a világgal. Mindenütt csak egy aktív nő kell az olvasókör megszervezéséhez! A többi azután már megy „szinte magától“. BERTHANÉ S. ILONA СИ 3
