Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-03-07 / 10. szám
Р eee Legyen anyag, я (ártalomnak szellem. legyen tűs, és égni levegő, legyen hal« és lélegezni tenger, s legyen férfi, s eleme: a nő. (Tóssér Árpid) CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAR KÖLTÖK ÉS KÉPZŐMŰVÉSZEK A SZERELEMRŐL TŐZSÉR ÁRPÁD VERSEI Egyszerű történet „Mi négyen vagyunk leánytestvérek, férjhez is mentünk, mint ahogy mások, nem szerelemből, férjemmel mindig nadrágban járok, Este nincs öröm a paplan alatt, csak átizzadt férfi, s nappal a testem, ölemet, mellem kisgyerek kéri ” Lebeg a hold a csillagok ágán. Fiatalasszony, te, huszonnégy éves, kibontott tested fényes esőcsepp, reszketsz, csak reszketsz, és semmit sem értesz. Elhoztad sorsod sárga narancsként születésnapomra, fekszünk kihűlve, gondolat nélkül, mint a városkert két ledőlt szobra. Mondanám gyorsan, sietve: édes - s mindent, mit ilyenkor szoktak, de kezem kitakart hasadra téved, s a szó számon fagy. Egyszerre nem tudom, mire volt ez jó, hogy adja múltunk ezt a szerelmet? Elhoztad sorsod sárga narancsként, elhoztad sorsod, elhoztad tested. Csak a jövőd nem. Délután ötkor vonatra szálltál. Az idő megállóit. Lebeg a hold a csillagok ágán, lábujjhegyre állnak a virágok. A hold hideg, s a fü vizes, s nem történik semmi, de semmi. Fekszünk ijédten, szoborfehéren. Pedig úgy kéne téged szeretni! Egy pillanat a csillagidőből Kinn a verebek lezuhognak a fákról. Még sosem láttalak, s most csak nézlek, nézlek. A hajnal kitakart melledről száll fel, húsodban ének születik s élet. Én választottam: íme: ez a két szem, s te: csak világító ujjaimat várja két melled, a hasad, táruló combjaid, megtalált testednek sok sötét konkávja. Mi választottunk az elrendelésen túl, te azzal, hogy hagytad magad választani. Külön: öntudatlan ősmozdulások csak. Együtt: jövő titkok értelmes okai. Még sosem láttalak, de ím, megláttalak, s most csak, nézlek, nézlek A csillagidőből kivált egy pillanat, s a személytelen teremtés személyessé lett. C 'o 4->8) '<V SnJNC/3 'СО>О C 3«м0»
