Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-03-07 / 10. szám
EGY PANASZLEVÉL NYOMÁBAN Eiltntézték Évek óta - pontosabban hat éven ke“ resztül — a komáromi (Komárno) hajógyárban arról beszéltek: még mindig nem intéződött el! Hogy kinek a fiókjában fekszik, kinél akadt el az ügyintézés, nem tudhatták. Kérvényüknek több címzettje is volt: a Nehézipari Dzemek vezérigazgatója, a hajógyár igazgatója és á szakszervezet. A rozsdatisztítók azt kérték, nehéz szakmájukat sorolják a II. munkakategóriába, hogy magasabb nyugdíjat kaphassanak. Az évek múlásával egyre keserűbben emlegették, velük senki sem törődik. Tóth Ilonka levelének érkezése után, aki saját és munkatársnői nevében kérte közbenjárásúnkat ügyükben, nőszövetségünk központi bizottságához fordultunk. Munkakategória és munkafolyamat A II. munkakategóriába a Csehszlovák Kormány 136/1975 számú rendelete alapján azok a foglalkozások tartoznak, „melyeknek végzése közben szüntelenül vagy legalábbis nagyobbára olyan anyagokkal, környezetben és munkamódszerekkel dolgoznak, amelyek az egészségre ártalmasak és huzamosabb idő után tartós egészségi károsodást válthatnak ki”. Ilyen a hajótisztítás is, amit kizárólag nők végeznek. A Steiner Gáborról elnevezett komáromi hajógyárban szám szerint negyvenhetén. Teljesítményüket erősen befolyásolja nyáron a hőség, télen a hideg. A hajótest dupla Tenékrészén nem cserélődik a levegő, a világításról is maguk a munkásnők gondoskodnak. A munkafolyamat tartós, vagyis a rozsdatisztítók az egész munkaidőt rendkívül igényes munkával töltik. Munkateljesítményük megegyezik a hegesztőkével és a mázolókéval, akik viszont a II. munkakategóriába tartoznak. Ahogy a dolgozó leírja „A hajó eleje háromszintes. Csupa zárt helyiség. Az alsó szintre csak egy 60x50 centiméteres nyíláson keresztül jutunk el. Magunkkal cipeljük a kábeles nagy lámpát, szerszámokkal teli vödröt, lapátot, söprűt, ecseteket, drótkeféket, kalapácsot, rongyokat a vízszedésre. Kimerülünk, mire a helyszínre érünk. Itt egy szoba nagyságának megfelelő csukott helyen tízen dolgozunk. A rozsda és az iszaplerakódás tisztítása drótkefével olyan porfelhőt képez, hogy nem látjuk egymást. A maszkot és a respirátort (szűrőbetétes légzőkészülék) nem használhatjuk, mert a sűrű por eldugitja és nem kapunk levegőt. Marad hát a másik megoldás: szájunk, szemünk, légcsövünk tele porral. A fenékrészen és a naftabankban kiegyenesedni sem lehet, csak guggolva végezhetjük a munkát. A tisztítás után nafta- és olajkeverékkel konzerváljuk a falakat, lemezeket a rozsdásodás ellen. Az ártalmas gázokkal telített levegő gyakori rosszullétet, fejfájást, hányást, ájulást vált ki. Novembertől márciusig sokat szenvedünk a hidegtől. A rekeszekbe befagy a víz, ilyenkor még jeget is kell törnünk. Nyáron viszont úgy átforrósodnak a vaslemezek, hogy megfogni sem lehet. A rozsdapor meg összekeveredik az izzadsággal és csíp-mar, jobban, mint masinázáskor a törek. A zárt helyiségekbe szorult levegő hőfoka meghaladja a 40° Celsiust is ...“ Az ellenőrzőbizottság igazolja „A hajótisztítók munkakörnyezetében levő por- és vegyianyag mennyiség magasan meghaladja az engedélyezett legmagasabb telítettséget, a megengedettnél erősebb a zajártalom is. Negatív hatást váltanak ki az évszakonként változó időjárási viszonyok és a felsorolt ártalmakkal együtt veszélyeztetik a dolgozók egészségét... (A Kerületi és a Járási Higiéniai Állomás jelentéséből.) Kik a hajótisztítók? A bevezetőben már említettük, hogy mindannyian nők. A személyi adatokból azt is megtudtuk, hogy régi alkalmazottai a hajógyárnak. Túlnyomó többségük szociális eset - leányanyák, özvegyek, családfenntartók -, akik a jobb kereseti lehetőség végett vállalják ezt a munkát. Ezzel magyarázható az is, hogy a foglalkozási ártalmakból eredő megbetegedések ellenére aránylag keveset hiányoznak a munkából. Ha elmennek is az oivoshoz panaszaikkal, a betegsegélyzőt nem veszik igénybe, hogy keresetük ne csökkenjen. Munkaruhát és védőeszközt ugyan kapnak az üzemben, de ezeknek minősége és használhatósága nem felel meg munkakörülményeiknek. A szűrős légzőkészülék csak nehezíti a levegővételt, a nehéz sisak lecsúszik a fejükről, lábbelijük gyorsan tönkremegy, védőszemüvegeik gyorsan behomályosodnak, körülményessé teszik a munkavégzést és így a munkásnők nehezen tudják teljesíteni a megszabott normát. Nagyobb lesz a nyugdíj! A rozsdatisztítók kérvénye nőszövetségünk közvetítésével — a szükséges jelentésekkel kiegészítve — eljutott az illetékes föderális minisztériumig, ahol még a múlt évben megvitatták és elhangzott a végzés is. Mivel a jelenlegi gyártási eljárás nem teszi lehetővé a munkafeltételek módosítását, a megoldás: 1 Eleget tenni a hajótisztítók kérésének és foglalkozásukat átminősíteni a II. kategóriába. (A Föderális Munká és Népjóléti Minisztérium Koordinációs Bizottságának határozata.) 2. A hajógyár műszaki-szervezési tervébe olyan szociális és műszaki jellegű intézkedéseket iktatni, melyek о hajótisztítók munkakörülményeinek javítását szolgálják. (Foganatosításukat a hajógyár vezetősége szavatolja.) Nőnapi ajándék A határozat 1979 január elsejével lépett életbe, de a rozsdatisztítók csak most, ottjártunkkor értesültek róla, hogy aki közülük ebben az évben nyugdíjba megy, és itt az előírt húsz évet ledolgozta, már a II. munkakategória alapján, a magasabb nyugdíjat kapja. Méltó nőnapi ajándék! Az ügy tehát elintéződött. Elintéződhetett, méghozzá néhány hónap alatt, mert akik a kezükbe vették, el akarták intézni! De a Nehézipari üzemek Vezérigazgatósága és a komáromi hajógyár vezetősége ne tegye „ad acta” az ügyet! Hirdessenek pályázatot egy olyan berendezés elkészítésére, amely megkönnyítené a rozsdatisztítók igen nehéz fizikai munkáját! JANDANÉ H. MAGDA
